2013. március 13., szerda

Szokásos szerda

Utálom a szerdát. Eleve a hét mélypontja, mert a hétfő lendülete már kifújt, de messze még a péntek, mindez nehezítve a mosási renddel és azzal, hogy délután nincs iskola. Ma is, ahogy minden szerdán, úgy estem haza, hogy már rohantam is le a mosást beindítani, csak előbb bemelegítettem a sütőt. Ezután jött az egész délutáni rohangálás, de 4-kor végre neki tudtunk állni a házi feladatnak, amivel este 6-ig oda jutottunk, hogy Balázs kettő darab osztást csinált meg, ebből az egyiket hibásan. Nem, nem hagytam ott, hogy haladjon, ahogy tud, percenként szóltam neki, hogy csinálja, mert nem lesz ideje semmire. Nem is lett, kivéve persze a dührohamokat, amik között kétségbeesve mondogatta, hogy nem érti, mi ütött bele, aztán összeszedte magát és folytatta... a dühöngést. Sokkal nehezebb vele mostanában, de ez a mai nap mindenen túltett. Ráadásul az én házimat is tönkretette (eltépte).
Egyébként volt ma Besuchsmorgen, ott nagyon ügyes volt, beszélt németül, odafigyelt, szépen dolgozott. Nyilván ügyes és büszke is vagyok rá, csak sajnos ettől még nem lesznek kötélidegeim.

Nincsenek megjegyzések: