2013. március 31., vasárnap

Húsvét

Miután Balázs sikeresen felkutatta a lakásban szanaszét heverő csokitojások forrását, elővette a felelősöket és elbeszélgetett velük...
Az ötlet a Facebookról van, a helyzet pedig adta magát :-)
Kellemes Húsvétot mindenkinek!

2013. március 30., szombat

Nyakig a szünetben

Nagyon élvezzük a szünetet mindannyian. Balázs épp egy könyvet gyűr, ami úgy van felépítve, hogy a jelenetek végén választási lehetőségek vannak, így végülis ő maga dönti el, hogyan folytatódjon a történet. Abból mondjuk van egy kis vita, hogy amikor a tizenhatodik oldalon az van, hogy ugorjon a hatvanadikra, akkor ő szerinte már hatvan oldalt elolvasott, szerintünk pedig tizenhatot, de mit számít ez :-)
Tegnap és ma sütős-főzős napunk volt, hogy holnap-holnapután semmit ne kelljen csinálnunk. Ebben az időben a legjobb, amit tehetünk, hogy itthon maradunk és téli álmot alszunk. És persze néha kidugjuk az orrunkat egy kicsit fényképezni :-) Bár Balázs tegnap kitalált egy nagyon jó játékot, aminek valahogy (nem is értem, hogy) a szenvedő alanya lettem és az első öt percben sikeresen ki is ugrasztotta a térdemet, de rendes volt és gyorsan visszaugrasztotta. Ezután átvonult az ágyába telefonozni. Mikor Gábor meglátta, hogy mi minden van az ágyára pakolva, megkérdezte tőle, nem lesz-e kényelmetlen két doboz Jengán aludni, de Balázs szerint nem, mert ő a mi ágyunkban fog aludni :-) Ma az első dolga volt megkérdezni, hogy milyen nap van és amikor meghallotta, hogy szombat, fülig ért a szája... Még két nap!

2013. március 28., csütörtök

Utolsó nap

Ma volt a német tanfolyamom utolsó napja, ebből az alkalomból a tanár be sem jött. Méltó lezárása ez az elmúlt botrányosan szar hónapnak. A recepción először elkezdtek minket azzal hülyíteni, hogy a tanár már itt van, csak fénymásol. Aztán félóra várakozás után felhívták és kiderült, ő nem is tudja, hogy jönnie kell, mert a másik tanár nem mondta meg neki. A pénzünket majd visszakapjuk, most menjünk haza, majd keresni fognak minket. De jobb is így. Vannak tanárok, akiknél a semmi bizony sokkal jobb. Én pedig fejest ugrom a húsvéti szünetbe és megyek hóembert építeni.

2013. március 26., kedd

Tavasz, nyúl, stb

A suliban csütörtöktől kezdődik a húsvéti szünet. Nem hosszú, 5 nap, de alig 2 héttel később már jön is a tavaszi szünet, a maga két hetével. Balázs érzi a tavaszt, vagy nem tudom, mi van vele, de még a szokásosnál is zakkantabb. Tegnapelőtti párbeszédünk:
- Anya, alhatok nálatok?
- Nem (hétköznap szigor van a koránkelés miatt).
- De.
Tegnap este pedig nagyon durván bekattant (szombaton és vasárnap is volt jelenet, de a tegnapi tényleg durva volt) és beígértük neki, hogy nem lesz itthon ebédszünetben potya xbox-ozás, persze, nem hitte el, sajnos ő is az a típus, aki csak a saját hibájából tanul, már ha egyáltalán... Ment tehát tovább a buli, Gábor pedig kivette a távirányítókból az aksikat és ma el is vitte magával. Balázs délben szembesült a rideg valósággal, és egy kis lendület és Romhányi József segítségével sikerült a dolgot egész intelligensen lekezelnie: felforgatta az egész lakást, ezután felhívta Gábort és beleböfögte a telefonba, hogy "hogy nem sül le a bőr a kérges pofádról!" (Szamárfül). Ezzel a maga részéről be is fejezte a beszélgetést, de azért még biztos, ami biztos, Gábor különböző értékeit a lakás különböző pontjaira dugta, aztán gyorsan el is felejtette a rejtekhelyeket.
Nem kellett persze sok idő ahhoz, hogy visszatérjen a jókedve és mostanra már nagyon aranyos. Néha azért komolyan áldom azt, aki a fajfenntartás érdekében nagy szemekkel és pici szájjal ajándékozta meg a kölyökállatokat és -embereket; az aranyos, gyámoltalan arc milliók életét menthette már meg, vagy legalábbis Balázs életét milliószor. Naponta.

2013. március 24., vasárnap

Megint egy évforduló

Egy éve már itt laktunk :-) Na jó, ez túlzás. Egy éve már a lakásban voltunk, dobozokat kerülgetve. Az állomáson Gábor várt minket, akinek szerencsére volt annyi esze, hogy mielőtt a várható érkezés időpontjára kijött volna, megnézte a neten az aktuális információkat. 7-kor kellett volna befutnunk, de akkor mi még Innsbruck környékén álltunk és a rendőrök az elcsapott öngyilkos darabjait szedegették a sínekről. Ez a kis malőr egyébként egész jól jellemzi az azóta eltelt egy évet.
Egy éve nem gondoltam volna, hogy gyakorlatilag sikerül beilleszkednünk, itteni barátokat szereznünk, megtanulnunk a nyelvet és megszeretnünk ezt a nagyon másfajta kultúrát. Mondjuk azt sem hittem volna, hogy ilyenkor még mindig nem fogok dolgozni... Mindent összevetve jó itt, jó döntés volt eljönni, nem szeretnénk visszamenni és aki már majdnem elhatározta magát, minden együtt van és csak a biztatásra vár, annak azt üzenem, hogy nincs mire várni, bele kell vágni. Érzelmileg persze nem könnyű, de idővel elsimul és megoldódik ez is.

2013. március 23., szombat

Kamasz

Imádom a kamaszkort. Olyan szívet melengető, amikor a legnagyobb dührohama közepén lila fejjel ordítja, hogy a sírkövünket szeretné látni, öt perccel később pedig azt zokogja, hogy szabaduljunk meg tőle, mert úgysem szeretjük. Ma 3 perc alatt pörgött fel ennyire, Gábor alig tudta lefogni. Ja, a legjobb: várjunk csak, majd amikor felnő, jól bosszút áll. Bosszút. Mert mi őt most éppen bántjuk és ezt még jól visszakapjuk.
Szívem szerint elzavarnám kollégiumba, hogy lássa, hogyan reagálnak valójában az emberek az ilyen viselkedésre. Nem azok, akik mindennél jobban szeretik, hanem azok, akiknek közömbös, hogy neki most éppen nehéz napja van, vagy csak a tévétől pörgött túl. Ha nem tartja be a szabályokat, megverik, kiközösítik, mittudomén. Persze nyilván arról is mi tehetnénk.

2013. március 22., péntek

Tavaszi szünet

Egy hónap múlva lesz Balázséknál a tavaszi szünet, a programokra jelentkezést máig kellett leadni. Gondos családhoz méltóan tegnap este dobtuk (a fiúk dobták, én addigra már aludtam) össze a jelentkezéseket, így fog kinézni:
22-én Squash, Billiard, Taekwondo
23-án egész nap Zürich Zoo
24-én Billiard és Taekwando
25-én Tennis und Badminton
26-án "Wir sind Helden", erre csak azért, mert a név kötelez ;-)
2-án Feuerwehr
Szuper izomláza lesz! :-))

2013. március 20., szerda

11

A nap többi történéséről pedig most nem emlékezünk meg :-P

2013. március 19., kedd

Semmi évforduló, csak dühroham

De az nagyon. Az elmúlt napokban már megszokott körökkel kezdődött: mit kap ajándékba, miért nem kapja meg egy részét ma, nem baj, majd akkor megkeresi ő maga, de tényleg miért nem, de légyszi. Aztán ugrott a tű: miért nem xbox-ozhat a házi feladat előtt. De értelmes magyarázatot adjak, olyat, amit ő is elfogad. De ez nem válasz, persze, mert ezt a legkönnyebb mondani, hogy azért, mert még nincs kész a házi, de tudjam meg, hogy ez nem válasz. A vége persze megint dögölj meg, rohadj meg, pofán rúglak és társai lett, élénk szemléltetéssel. Az már csak hab volt a tortán, hogy amikor kiderült, hogy a matek házit a suliban hagyta, vissza lett zavarva érte. Azt hiszem, akkor léptem elő utcalánnyá.
Közben egy elejtett félmondatból kiderült, hogy mi a baja: a suliban Frau F állítólag ok nélkül kérte el a Kontakt Heftjét. Mert ő nem is, hanem az Ali és az nem is úgy volt és ő most úgy érzi, hogy megszégyenült az osztály előtt. Persze, mert nyilván ő az első az iskola történetében, akinek beszedik a Kontakt Heftjét...
Most persze kisangyal, mert evett és megnyugodott, és azt várja, hogy mi is együtt hullámozzunk az ő kedélyével. Nekem viszont ez sajnos nem megy, most épp ott tartok, hogy ma már egyáltalán ne is lássam, ne is halljam. Holnap pedig szülinap. Ha megérjük.

Bocsi

Frissült a tegnapi poszt, elnézést, ha elsőre félreérthető volt!

2013. március 18., hétfő

Olvasó

Valószínűleg sokan olvastatok róla, hogy a Google Reader meg fog szűnni. Én magam lelkesen használom már évek óta és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Érdemes tudnotok, hogy a Google Reader megszűnésével nem marad senki alternatíva nélkül. A Feedly feedolvasójába nagyon egyszerűen importálhatók a már meglévő Google hírcsatornák: a bővítmény letöltése után nincs más teendőnk, mint a "Connect Google Reader" opciót választani és Google accountunkkal bejelentkeznünk a Feedly-be. Tényleg csak ennyi.
A Feedly bővítmény letöltése
- Chrome-hoz
- Android op. rendszerhez
- iOS-hez

Elsősorban azért írtam ezt le, mert sokan vannak, akik félnek bővítményeket letölteni és/vagy nem beszélnek angolul. Olvasókat pedig egy hülye feedolvasó miatt nem szeretnék veszíteni. Ha úgy érzitek, hogy ez hasznos így összegyűjtve és egy az egyben kimásoljátok ezt a posztot valahova, legyetek szívesek linkben rám hivatkozni, köszi.

2013. március 17., vasárnap

Reunion

Az évfordulók jegyében továbbra is. Tegnap elfelejtettem megemlékezni róla, pedig készültem rá: tavaly a március 16-át Bécsben töltöttük. Odafelé azért még megálltunk Mosonmagyaróváron, megtankoltunk, megvettük az újabb adag útravalót, sőt, anyukám egy képregény-újságot is vett Balázsnak. Volt ott a boltnál egy kiállított ágyú és tekintettel a jó időre, hagytuk Balázsnak, hogy ökörködjön vele egy sort.
Meglátogattuk a bécsi Metrot és alaposan bevásároltunk, mászkáltunk kicsit a város szélén, sőt, talán még az SCS-be is elmentünk, de erre nem mernék megesküdni. Amikor Gábor gépe már feltételezhetően földet ért, akkor indultunk csak el Schwechat felé. Tanulva a decemberi 4,- EUR / 3 perc parkolási díjból, most pont úgy csináltuk, ahogy a többi várakozó: a kijárattal szemben lévő két szálloda közti utcában megálltunk az út szélén és ott vártuk Gábort.
Persze még így is sikerült legalább félórát várnunk, Balázs már tiszta ideg volt, úgy izgult. Aztán egyszercsak megláttam Gábort a visszapillantóban, nagyon messze volt még. Szóltam Balázsnak, hogy elég a várakozásból, menjen el az utca végéig és nézze meg, hol van már apa ennyi ideig. Sajnos azt a jelenetet nem fényképeztem le, egyrészt már sötétedett, másrészt nem pont azzal voltam elfoglalva. Balázs 50 méternyi nekifutásból ugrott az apja nyakába és le sem szállt az öléből, így szegény Gábor úgy érkezett meg az autóhoz, hogy az egyik kezében az utazótáskát húzta, a másik vállán a laptop lógott, a nyakába pedig Balázs csimpaszkodott. Arra már nem emlékszem, hogy hogy jöttünk haza, megálltunk-e valahol, de gyanús, hogy nem, mert másnap nagyon rohanós napunk volt, Balázs szülinapi bulijával és egy csomó elintéznivalóval.

2013. március 16., szombat

Kutyákról szólván

Ma a tónál összefutottunk Frau B-vel, aki Balázs projektjeinél segít és akinek a kutyusáról tegnap írtam is. Balázs nagyon meg volt illetődve, de azért fotózkodott egyet a blökivel, sőt, még grissinivel is megetette. Frau B pedig elmesélte, hogy Balázs sokkal nyitottabb lett az utóbbi időben (szerinte ez a gyógyszeradag csökkentésének tudható be) és sokat beszélget, játszik az osztálytársaival.

2013. március 15., péntek

Projektek

Balázs iskolájában folyamatosan vannak kisebb-nagyobb projektek. Vannak közösek is és egyéniek is. Balázs január-februári projektje a kutya volt, ebben a témában kellett kutatnia, amibe olyan nagyon beletemetkezett, hogy még a könyvtárból is kutyás könyveket kölcsönzött. Frau B is bevitte a suliba a kutyáját (jack russel terrier), én is beszereztem egy falinaptárat, hogy abból vághasson ki képeket. Ráadásul szegénynek duplán kellett dolgoznia, mert a plakát első változata eltűnt és máig sem került elő. A lényeg, hogy a tegnapelőtti Besuchsmorgen-en ott díszelgett a plakát a falon:
Még jóformán ki sem mászott az egyik projektből, máris nyakig van a következőben: készítenie kell egy plakátot Seegräbenről (szomszédos kistelepülés). Ehhez írnia kellett egy levelet a seegräbeni önkormányzatnak és információs anyagokat, prospektusokat kérni tőlük. Kedden adta fel a levelet és ma már a postaládában volt a válasz. Nagyon tetszik, hogy ilyen önálló dolgokat csinálnak és 11 évesen megtapasztalják, hogy hogy tudják megszerezni, amit szeretnének, hogy tudnak idegenekkel kapcsolatot teremteni, az érdekeiket érvényesíteni.

2013. március 14., csütörtök

Utolsó nap

Elkezdődött az évfordulók időszaka, így érthetően egyre többször gondolok-gondolunk arra, hogy mi is történt egy évvel ezelőtt. Március 14. nyitotta a sort; ezen a napon ment Balázs utoljára a Mézesvölgyi suliba. Talán már írtam, nagyon nem szívesen emlékszem vissza arra az időszakra, mert elmondhatatlanul nehéz volt. Nagyon hosszú idő tudja csak ezt megszépíteni.

2013. március 13., szerda

Szokásos szerda

Utálom a szerdát. Eleve a hét mélypontja, mert a hétfő lendülete már kifújt, de messze még a péntek, mindez nehezítve a mosási renddel és azzal, hogy délután nincs iskola. Ma is, ahogy minden szerdán, úgy estem haza, hogy már rohantam is le a mosást beindítani, csak előbb bemelegítettem a sütőt. Ezután jött az egész délutáni rohangálás, de 4-kor végre neki tudtunk állni a házi feladatnak, amivel este 6-ig oda jutottunk, hogy Balázs kettő darab osztást csinált meg, ebből az egyiket hibásan. Nem, nem hagytam ott, hogy haladjon, ahogy tud, percenként szóltam neki, hogy csinálja, mert nem lesz ideje semmire. Nem is lett, kivéve persze a dührohamokat, amik között kétségbeesve mondogatta, hogy nem érti, mi ütött bele, aztán összeszedte magát és folytatta... a dühöngést. Sokkal nehezebb vele mostanában, de ez a mai nap mindenen túltett. Ráadásul az én házimat is tönkretette (eltépte).
Egyébként volt ma Besuchsmorgen, ott nagyon ügyes volt, beszélt németül, odafigyelt, szépen dolgozott. Nyilván ügyes és büszke is vagyok rá, csak sajnos ettől még nem lesznek kötélidegeim.

2013. március 12., kedd

Empátia

Ezt a képet vasárnap készítettem. Vittünk kenyeret a tóhoz és mivel a kacsák nem voltak éhesek, a sirályokat kezdtük etetni. Ők nem finnyáskodtak, még a levegőben elkapták a finom falatokat.
Teljes nagyításnál nagyon jól látszik, hogy a madárka bizony féllábú, mégis úgy startolt rá a kajára, hogy a többieknek esélyük sem volt ellene. Balázs vette észre, hogy az egyik lába hiányzik és bizony nagyon drukkolt neki :-)

2013. március 11., hétfő

Hírek

Egy ideje nem olvasok magyarországi híreket. Eddig azt hittem, azért nem, mert egyrészt igyekszem, amennyit csak lehet, németül olvasni, hogy tanuljak, másrészt nincs türelmem a politikához. Viszont ma a Facebookon szembe jött ez a cikk és most már tudom, hogy valójában miért nem olvasok magyarországi híreket.

2013. március 10., vasárnap

Apára várva

Amikor Balázs tegnap 7:38-kor ébresztett, még reménykedtem a mai napban, de ma úgy döntött, hogy 6-nál tovább aludni lustaság, ezért még félhomályban odaült az ablakhoz és elkezdte várni Gábort. Mert akkor biztos gyorsabban jön.
Egyébként Gábor egy hunyást nem aludt az éjjel a vonaton, úgyhogy én még egész jól jártam. Vonaton utazni felér egy vadnyugati kalanddal; a svájci határon valakit bilincsben kísértek le a vonatról, ami jó kis késést generált, de minden jó, ha a vége jó, fél9-kor már hármasban kávéztunk/kakaóztunk.
Azóta Balázs megírt három levelet németül (na jó, ebből kettőt még tegnap begépelt, ma csak el kellett küldeni), voltunk a tónál sirályokat idomítani és jégkrémet enni, és már az ebéd fáradalmait is kipihentük. Még egy bekattanásra is futotta Balázstól, de ez nem meglepő, ő erre mindig hajlandó időt szakítani.

2013. március 9., szombat

Végre tavasz!

2013. március 7., csütörtök

Két dudás

A rosszabb hír az én kis nyelvtanulásommal kapcsolatos. A B2-t hétfőn kezdtem ugye és ebből az alkalomból új tanárokat kaptunk, akik közül az egyik fura, a másikkal viszont komolyabb gondjaim lesznek, már most látom. Tegnap úgy jöttem haza, hogy végig a "Két dudás" kezdetű szólás járt a fejemben. Na nem én gondolom így, hanem az a benyomásom, hogy a tanárnőnek ez a véleménye. Sajnos ez ma be is igazolódott, volt egy feladat, amihez én mást írtam, mint a szerinte jó megoldás és megkérdeztem, hogy ez is jó-e. Kategorikusan kijelentette, hogy nem. Kérdezték többen, hogy miért nem, erre hátralapozott a megoldásokhoz és mosolyogva közölte, hogy "a megoldás szerint Annamáriának igaza van, így ő ki is jöhetne oktatni, én pedig visszamegyek az iskolába". Volt hirtelen néhány ötletem, hogy hova mehetne vissza jómodort tanulni, de igazából annyira lefagytam, mert olyan nagyon szarul esett, amit mondott, hogy egy szót sem szóltam, csak ránéztem úgy, hogy biztos ne legyen kedve tovább mosolyogni. Tudom, hogy nem vagyok egyszerű eset, de egy tanárnak ezt le kell tudnia kezelni és nem éppen így. Mentem már be magyar állami iskolába ennél kevesebbért is reklamálni, ez viszont elvileg A Virágzó Nyugat és a mai napom, amit ez a nő lazán tönkretett, 63 Frankba került.
Eleve nincs jó hangulatom mostanában, ez pedig végképp egyáltalán nem hiányzott!

Französisch

Kezdem a jó hírrel:
42 pontból 43, mit lehet még ehhez hozzáfűzni... :-) Ügyes gyerek ez, de ezt eddig is tudtuk!

2013. március 5., kedd

Szalma

Gábor holnap Magyarországra utazik és csak vasárnap jön vissza, úgyhogy lesz Balázzsal pár kettesben töltött napunk. Bár amennyit ő mostanában beszél, pont olyan lesz, mintha egyedül lennék. Valahogy szívesebben tölti az idejét az xbox előtt, mint az anyjával, nem is értem én ezt :-) Egyébként aranyosan csinálja ezt a kamaszodás-dolgot, ma reggel pl rákeresett a Google-ban a Hírcsárda szóra és azt hiszem, az iskolás vicckönyvek ezzel nyugdíjba is vonultak, mert a röhögnivalók új dimenziója nyílt meg Balázs előtt.
Nem írtam a szemüvegről sem, amit imád és még utcán is hordja, hiába kérjük, hogy ne tegye. Viszont sokkal, de sokkal jobban lát benne. Mondjuk kis túlzással kijelenthetjük, hogy a család likvid tőkéjét Balázs szemüvegében tartjuk.
Találtam Balázsnak egy kísérletet itt Svájcban, jó lenne benevezni rá. Semmi extra, Omega-3 zsírsav megadózis. Egy ponton bukhat meg a dolog, az pedig Balázs nyelvtudása, de igazából amiatt sem aggódom túlzottan. Áprilisban indul, de azt hiszem, semmi bajom nem lesz, ha már most felveszem velük a kapcsolatot. Hogy hányszor kell majd Baselbe utazni emiatt, azt nem tudom, anno az én kísérletemnél elég rendszeresen kellett utazgatni, de ott injekciók és mindenféle vizsgálatok voltak. Gondolom, e-mailben megírják a részleteket. Amint van fejlemény, megosztom!

2013. március 2., szombat

A lényeg

Ezt ma találtam. Nagyjából leírja az ADHD és az autizmus lényegét:


Utáltok, mert más vagyok.
Utállak titeket, mert mind egyformák vagytok!

2013. március 1., péntek

Tavasz

Itt a március, itt a tavasz! Ezt valószínűleg az időjáráson kívül mindenki tudja... A ház előtt még vígan áll a 10-20 centis hó, viszont Gáborral már világosban indulunk és tegnap sikerült naplemente előtt 20 másodperccel hazaérnie. Tavasz ez, úgy döntöttem. És ha tavasz, akkor évfordulók; holnap lesz a 11. házassági évfordulónk, holnapután pedig első alkalommal a diplomámat is megünneplem: 15 éve lesz, hogy megkaptam. Ez azért már szép kor. 20-án Balázs lesz 11 éves, 24-én pedig a kiköltözésünk első évfordulóját ünnepeljük.
Ahogy ígértem, az évfordulónkat B1 papírral a kezemben ünnepelhetem, amit ma kaptam kézbe és mondhatom, megdolgoztam érte, pedig még csak nem is oklevél. A kedvenc tanárunk ma nem tudott jönni, ezért egy helyettesítő ugrott be helyette. Igyekeztem magam felkészíteni a dologra, még a délelőtti kávémat sem ittam meg elővigyázatosságból, de így is össze kellett szednem magam, hogy ne legyek rosszul. A 30 nm-es szobában összesen öten ültünk, de 10 perccel azután, hogy bejött, már szellőztetni kellett. Olyan penetráns háromnapos izzadságszaga van, hogy az én szegény gyomrom bizony komolyan háborgott tőle. És mivel viszonylag kevesen voltunk, segítőkészen bejárta az egész szobát és mindenkinél időzött egy sort. Nem ragozom tovább, valamikor a délután folyamán majd lehet, hogy megebédelek, de ez nem mostanában lesz. Azt azért szeretném kihangsúlyozni, hogy az ápolatlanság itt Svájcban egyáltalán nem jellemző.
Balázs nagyon élvezi a szünetet, mindennap felhív, hogy elmesélje, felkelt-e már. Tegnap fél11-kor mászott ki az ágyból, ma 11-ig fetrengett. Maximálisan kihasználja a pihenési lehetőséget, mondjuk meg is érdemli. Nagyon készül a szülinapjára; ez lesz az első olyan, amit nem a barátaival ünnepel. Legalábbis nem az otthoniakkal. Őket egyébként egyre ritkábban emlegeti, míg az ittenieket egyre gyakrabban. Szomorú ez azért. Ami az ő nyelvtanulását illeti, elég sok sviccerdüccs szót lefordít már németre hallás után és ez nagyon vicces. Érdekes látni, hogy mennyire másképp tanulja ő a nyelvet, mint én.