2013. február 2., szombat

Rohanás

Nagyon sok dolog történt az elmúlt két hétben, éppen ezért nem is írtam; egy-két szót tudtam volna csak idevakkantani. Voltunk kirándulni, Balázs megkapta a félévi bizijét, tegnap pedig vége lett a tanfolyamomnak, sőt, este a suliban az Elternrat szervezésében Erzähl Nacht volt.
Először a biziről: sok meglepetés nincs benne, egy-két tantárgyból nem osztályozták, a hiányos nyelvtudás miatt, angolból kapott osztályzatot, hogy tudjuk, hol tart, ami viszont meglepett, az a francia. Csupa hatosokat hozott a suliból, a bizonyítványa viszont nem pont ezt tükrözi. Volt személyes jellemzés is, nagyon sokat fejlődött, a szabályokat elfogadja, próbál beilleszkedni (ezt az Erzähl Nacht-on volt szerencsénk látni). A bizi mellé kaptunk egy levelet az iskola logopédusától is, mostantól minden szerdán 0. órában logopédia.
A tanfolyamomnak vége, hétfőn kezdem a következőt. Nagyon fura nekem, hogy nem volt vizsga, de ugye ez egy itteni viszonylatban is drága suli, itt vizsgázni is külön pénzért lehet. A következő szintre pedig automatikus a továbblépés, mert tudja mindenki, hogy feszes a tempó és a lassúakra nem várnak, tehát aki lemarad, az nagyjából bukja a befizetett pénzét. Így ugye az ember kétszer is meggondolja, hogy befizeti-e a tandíjat, illetve ha már befizette, akkor lemarad-e.
Az Erzähl Nacht különösen kedves esemény volt számunkra, mert valamilyen szinten ez is vízválasztó: tavaly ez volt az első alkalom, hogy Balázs a leendő iskolájával, osztálytársaival találkozott. Idén úgy készültünk, hogy jól van, sütök kekszet, bekísérjük Balázst, aztán haza jövünk. Azért mielőtt eljöttünk, csak megkérdeztük, hogy tudunk-e valamit segíteni. Jaj, nagyon köszönik, ha esetleg az üdítőknél tudnánk segíteni... Így esett, hogy fél10-ig ott voltunk és sok új tapasztalattal gazdagodtunk. Pl hogy az óvodások tényleg nem tudnak németül :-) Kérdeztük, hogy mit kérnek és nem értették. Ez hagyján, de eltartott egy ideig, mire mi dekódoltuk, amit ők kérnek. Az íszté még hagyján, de a kóla pl nekik Kokki :-) Az egyik nő, aki az Elternrat tagja volt és besegített az üdítőknél, beszélgetett velünk és megdicsért (engem is!), hogy milyen jól beszélünk németül :-)) Aztán összetegeződtünk, bemutatkoztunk, sőt, egy meghívást is kaptunk. Nagyon durva estét nyomtunk, csomó gyerek, akik nemigen figyelnek oda, hogy hogy ejtik a szavakat, azt hiszem, ez a legnehezebb terep. De szerintem egész ügyesen helytálltunk.
Az elmúlt hetek történéseire a mai délelőtti kalandunk tette fel a koronát: optikusnál voltunk, hogy Balázsnak szemüveget csináltassunk. Először is kávéval kínáltak minket és igazi, rendes kávét kaptunk, Balázs pedig jeges teát (ez ugye rettentő fontos szempont egy optikusnál). Aztán a szemvizsgálat közben az optikus egyszercsak elkezdett magyarul beszélni Balázshoz! Volt meglepetés, akárcsak később a pénztárnál. Szerencsére Gábornak jó pókerarca van, úgyhogy amikor kimondták a bűvös számot, kért még egy extra biztosítást is a szemüvegre. Azt el kell ismerni, hogy nagyon korrektül foglalkoztak Balázzsal, nyoma sem volt a Vision Expresszes futószalag-érzésnek, pl a kiválasztott szemüveg szárát és keretét jó 40 percen keresztül állítgatták-igazgatták, míg teljesen tökéletesen állt Balázs fején, megtudtuk, hogy miért baj, ha a szemüveg szára akárcsak egy kicsit is nyomja a halántékunkat, és teljesen türelmesen nézték végig, ahogy Balázs az összes szemüvegben megnézi, hogy menőn tud-e bandzsítani.
Most épp a névnapi ajándékának örül, így volt időm mindezt bepötyögni :-) Hétfőn orvosnál kezdünk, a gyógyszer dózisának a megbeszélése a fő pont, délután a tanárokkal beszélünk, igyekszem még aznap megírni a fejleményeket.

Nincsenek megjegyzések: