2013. február 5., kedd

Megbeszélések

Ahogy írtam, tegnap két megbeszélésünk is volt. Az orvosnál kezdtük a napot, beszéltünk a gyógyszerről, a dózisról, továbbítottuk a tanárok észrevételeit és abban egyeztünk meg, hogy megpróbáljuk csökkenteni az adagot. Mivel ez a gyógyszer nem annyira egzakt, hogy fel lehessen állítani egy kőbe vésett szabályt, muszáj kicsit kísérletezni. Mi nem tudjuk, hogy milyen Balázs a gyógyszer hatása alatt, illetve délben valamennyit látok belőle, de számomra semmi különbség nincs a gyógyszermentes állapothoz képest. A tanárok viszont panaszkodtak, hogy Balázs passzív és szerintük túl nagy az adag. Mivel Ritalinból a mi adagunknál kisebb nem létezik, egy generikus gyógyszert fogunk kipróbálni. Ez nem mellesleg sokkal olcsóbb a Ritalinnál, így már csak háromszor annyit kell fizetnünk a 10 mg-osért, mint amennyibe otthon a 20 mg-os kerül. Nekem az a határozott véleményem, hogy Balázs dózisa nem túl magas, hanem túl alacsony - erre utalt pár délutáni észrevétel is -, de én most itt hülyét fogok játszani, nem pedig okosat.
Délután Balázs tanáraival volt beszélgetésünk. Balázs osztályfőnökén (Frau F) és fejlesztőpedagógusán (Herr S) kívül ott volt a környezetismeret tanára (Frau B) is. Kaptunk még a múltkori megbeszéléskor egy kis házi feladatot, össze kellett írnunk az itthoni napirendet, hogy mik azok a dolgok, pillanatok Balázsnál, amiket különösen élvezünk, mikor beszélgetünk, stb. Én az intenzív német tanfolyamnak és az angol nem használatának köszönhetően ügyesen elfelejtettem angolul, így most egy olyan kellemes állapotban leledzem, hogy éppen semmilyen nyelvet nem beszélek. A tegnap délutáni aktivitásom pont ezt az állapotot tükrözte; ültem Gábor mellett és rettentő bambán néztem ki a fejemből. Értettem én mindent, de nemigen mertem hozzászólni. Egyszóval délután is hülyét játszottam, csak szerintem ez hitelesebb volt, mert tényleg hülyének éreztem magam.
Nade nem rólam szól ez a poszt, hanem Balázsról, aki öles léptekkel halad a beilleszkedés felé. Ahogy oldódik a közösségben és a tanárok előtt, úgy jönnek az újabb kihívások: ami nem érdekli, azt egyszerűen nem csinálja meg, Oscar-díjas jeleneteket ad elő arról, hogy ő mennyire hihetetlenül unja a rizsát, a közösségben pedig időnként egy kicsit túl sok. Ezt mondjuk nem a tanárok jelezték, de volt az Erzähl Nacht-on is egy elgondolkodtató jelenet: Balázs egyik osztálytársa kikért egymás után kb 9 pohár teát, aztán a tanári asztal előtt eljátszotta a részeget. Balázs lazán helyet foglalt Frau F székében és üvöltve röhögött a jeleneten. Persze, vicces volt, tényleg, de én azt láttam, amit már korábban is sokszor, hogy Balázs szórakozásban is leginkább csak a végleteket ismeri. És ha egyszer biztonságban érzi magát és feloldódott, akkor nehéz leállítani.
Szó volt a matekról, ami nagyon változóan megy, de leginkább nem annyira, aztán szóba került Balázs némete is, aminek kapcsán Herr S megdicsérte, hogy egyre többször és bátrabban használja az egyszavas interakciókat, de persze mondatokat még nem nagyon. Említettük, hogy megkapta a Greg's Tagebuch-ot könyvben és hangoskönyvben és azóta szinkronban hallgatja és olvassa, ennek nagyon örültek. Az angol egy kérdés, említették annak a lehetőségét, hogy Balázs angolból felmentést kapjon és a felszabaduló időben németet tanuljon, erre kaptunk 3 hét gondolkodási időt. Mi afelé hajlunk, hogy ne hagyja el mostmár az angolt, de fogunk még róla beszélni.
Rákérdeztünk a francia félévi osztályzatra, a tanárok sem értik és mindenképpen rá fognak kérdezni a francia tanárnőnél. Miután szóba került a továbbtanulás és hogy majd júniusban végigvesszük a lehetőségeket, felmerült - részünkről - az évismétlés, igen-e, ha igen, mikor és hogyan. Erre nagyon furcsán néztek ránk és közölték, hogy az évismétlés Balázs esetében szóba sem került és fel sem merül, mint opció. (Egy zárójeles megjegyzés: Balázs a második legfiatalabb az osztályban, a többség 2000-ben született.) Nem tudjuk még pontosan, hogy mik itt a továbbtanulási szokások és miért nem jön szóba az évismétlés Balázs esetében, úgyhogy most kivárásra játszunk.
Körülbelül ennyi történt tegnap, várjuk a fejleményeket gyógyszer- és angol-ügyben.

4 megjegyzés:

kadarm írta...

minden ilyen megbeszélést annyira irigylek, pedig ritkán érzek ilyesmit. ahányszor itthon be kell mennem a suliba, szarrá szorongom magam. és ez még egy jó iskola.

Panni írta...

Ó, én itt is tudok szorngani, szoktam is :-)

kadarm írta...

de már csak megszokásból:) pár év múlva hátha leszoksz róla

Panni írta...

Remélem, így lesz!