2013. február 24., vasárnap

Heuréka

Nemsemmi felismerésre jutottam. Gábor kérdezte az előbb, hogy emlékszem-e rá, amikor a kanapéinkat szereltük és én elaludtam a dobozban. Hozzátette, hogy szerinte az milyen izgalmas volt. Én viszont a hátam közepére nem kívánom még az emlékét sem. Egy borzasztó időszak kezdete volt, ami persze teljesen jól végződött, de attól még az emlék borzasztó. És akkor megvilágosodtam. Hogy mennyire együtt jár a betegség a stresszel. Minden nagyobb változás körül megbetegedtem. Hiába, Rák vagyok, nem szeretem a változásokat.

Nincsenek megjegyzések: