2013. február 28., csütörtök

Fájó seb

Tegnap beletenyereltem egy üvegszilánkba. Engem ismerve, ez egyáltalán nem meglepő. Amin meglepődtem, hogy tegnap estig folyt belőle a vér, és még mindig szivárog. Vicces volt így lenyomni a nyelviskolát, a tripla mosást, vasalást és kenyérsütést. Nézegetem a csinos kis sebemet és nem úgy néz ki, mint ami be akar záródni, de azzal nyugtatom magam, hogy májusban, amikor a hasi sebem se szó, se beszéd, egy szakaszon szétnyílt, az is begyógyult pár hét alatt. Hát biztos ez is be fog.
Most csak ilyen történéseket tudok írni, mivel Balázs síszünete még mindig tart, ő pedig jó kamaszhoz méltóan egész nap pizsamában olvas/játszik. Az egyéb szomorú családi történésekről lehet, hogy majd egy későbbi posztban írok, de ehhez engedélyt kell kérnem.

2013. február 24., vasárnap

Heuréka

Nemsemmi felismerésre jutottam. Gábor kérdezte az előbb, hogy emlékszem-e rá, amikor a kanapéinkat szereltük és én elaludtam a dobozban. Hozzátette, hogy szerinte az milyen izgalmas volt. Én viszont a hátam közepére nem kívánom még az emlékét sem. Egy borzasztó időszak kezdete volt, ami persze teljesen jól végződött, de attól még az emlék borzasztó. És akkor megvilágosodtam. Hogy mennyire együtt jár a betegség a stresszel. Minden nagyobb változás körül megbetegedtem. Hiába, Rák vagyok, nem szeretem a változásokat.

2013. február 23., szombat

Közérdekű

A napokban volt a Facebook csoportunkban egy kis összezördülés, ennek kapcsán szeretnék néhány dolgot megosztani:
  • A csoportba csak érintett szülőket veszünk fel. Nincs kivétel.
  • A csoportban nincsenek tabuk; igen érzékeny témákat is érintünk, ezért elvárjuk, hogy aki a bejegyzéseket rendszeresen elolvassa, az maga is folyjon bele a beszélgetésbe.
  • Aki a csoportba jelentkezik, az vagy tegye publikussá az adatlapját, vagy számítson rá, hogy felteszünk egy-két kérdést. Ez mind a csoporttagok védelmében történik.
  • Kaptam olyan jelzést, hogy valaki úgy látja, ki lett tiltva a blogról. Ez technikailag nem lehetséges, csak úgy, ha a blogot priváttá teszem és a meghívottak olvashatják. Semmi ilyesmit nem tervezek, a blog publikus marad, a kommenteket nem moderálom.

2013. február 17., vasárnap

Figyelem!

Balázs a tegnap esti filmnézés után kérdezett valami fontosat. Amíg válaszoltunk rá, szokás szerint már egész mással volt elfoglalva. Megkérdeztem:
- Balázs, hallod, amit mondok?
- Igen, azt hiszem.
Elkezdtem még egyszer mondani, erre Balázs: Bocs, nem figyeltem, mondd el mégegyszer!
Most az előbb kérdeztem tőle:
- Balázs, mi volt az tegnap, amit megkérdeztél és a választ már nem hallottad?
- ...Igen!

2013. február 14., csütörtök

Szünet!

Nekem mától két nap kényszerből, Balázsnak jövő hétfőtől két hét jófejségből. Tegnap este kész lett az új szemüvege, nagyon-nagyon szereti, ugyanis lát benne. Nagyon durva volt hallani, ahogy örvendezik, hogy lát mindent. Természetesen nagyon jól áll neki, de mivel ebben nincs semmi meglepő, nem is vesztegetek rá szót. Az új gyógyszert már több mint egy hete szedi, azt mondja, jó, csak gyorsabban hat.
Gábor napjai sajnos többnyire túlórával telnek, sőt, szombaton is dolgozni fog. Lelkesen gyakorolja Balázzsal a franciát, szerintem titokban meg akar tanulni franciául.
Én tegnap nagyon lerobbantam, hangom alig, a mellkasomon pedig egy elefánt csücsül és minden köhögésnél belém könyököl. Nem ártana holnap délutánig meggyógyulnom, mert úgy volt, hogy hazautazom.

2013. február 7., csütörtök

Honnan jön az áram?

Tegnap megkaptuk az éves elszámoló villanyszámlát. "Kicsit" aggódtunk, mert meglehetősen sokat sütök és nem 160 fokon. Gyakorlatilag tavaly május óta kétnaponta megy a sütő, legalább 250 fokon, legalább egy órát. Ha minden sütést beleszámolok, akkor tulajdonképpen napi 1 óra sütés 250 fokon simán összejön. Ehhez képest a villanyszámlánk összege alacsonyabb lett, mint otthon bármikor. Nem csoda, hiszen az áramfogyasztás egységára (/kWh) is alacsonyabb, bő 20%-kal.
Számszerűsítem, mert vannak azért itt is lehetőségek a villanyszámla növesztésére: a Hochtarif (H-P 07:00-20:00, Szo 07:00-13:00) 19 Rp/kWh, a Niedertarif 11 Rp/kWh. Mivel a kenyérsütést általában késő este szoktam elkövetni (pedig eddig istibizi' nem tudtunk arról, hogy kétféle tarifa van), súlyozva átlag 15 Rappennel számoltunk és a végösszeg is ezt igazolta. Ez a normál kisfogyasztói alaptarifa. Ezen kívül, kisfogyasztók, háztartások számára még három tarifa választható:
- Naturstrom Blue: 100% vízierőműből nyert energia: 2,25 Rp/kWh a normál tarifán felül
- Naturstrom Azur: 80% kisvízierőmű, 18% biomassza, 2% napenergia: 9 Rp/kWh a normál tarifán felül
- Naturstrom Sky: 50% kisvízierőmű, 30% biomassza, 20% napenergia: 27 Rp/kWh a normál tarifán felül
Szóval aki nagyon akarja, simán megtriplázhatja a villanyszámláját egy kis környezettudatossággal. És itt jön a képbe Balázs. Már többször emlegettük, hogy dinamót kéne a lábaira kötni és beszedni a pénzt attól a párszáz helyi lakostól, akiknek az éves energiaszükségletét Balázs egy durvább délután alatt előállítja. De mostmár itt van nekünk a legújabb hívószavunk, a biomassza. Mert mi is a biomassza? A Wikipédia szerint "A biomassza kifejezés alatt tágabb értelemben a Földön lévő összes élő tömeget értjük." Egyszerűen csak bejegyeztetjük Balázst, mint helyi biomasszát és majd ő termeli nekünk és a falunak az energiát. Nem lenne jó? Mert szerintem szuper ötlet. Még a tehenek villanypásztorát is Balázs üzemeltetné. Persze tudom én, hogy mi igazából a biomassza, de ahhoz, hogy azt Balázs előállítsa, drasztikus, mennyiségi és minőségi étrendváltoztatásra lenne szükség, azt pedig ő nem nagyon értékelné szerintem.
Igen, kipihentem magam, úgy látszik...

2013. február 5., kedd

Megbeszélések

Ahogy írtam, tegnap két megbeszélésünk is volt. Az orvosnál kezdtük a napot, beszéltünk a gyógyszerről, a dózisról, továbbítottuk a tanárok észrevételeit és abban egyeztünk meg, hogy megpróbáljuk csökkenteni az adagot. Mivel ez a gyógyszer nem annyira egzakt, hogy fel lehessen állítani egy kőbe vésett szabályt, muszáj kicsit kísérletezni. Mi nem tudjuk, hogy milyen Balázs a gyógyszer hatása alatt, illetve délben valamennyit látok belőle, de számomra semmi különbség nincs a gyógyszermentes állapothoz képest. A tanárok viszont panaszkodtak, hogy Balázs passzív és szerintük túl nagy az adag. Mivel Ritalinból a mi adagunknál kisebb nem létezik, egy generikus gyógyszert fogunk kipróbálni. Ez nem mellesleg sokkal olcsóbb a Ritalinnál, így már csak háromszor annyit kell fizetnünk a 10 mg-osért, mint amennyibe otthon a 20 mg-os kerül. Nekem az a határozott véleményem, hogy Balázs dózisa nem túl magas, hanem túl alacsony - erre utalt pár délutáni észrevétel is -, de én most itt hülyét fogok játszani, nem pedig okosat.
Délután Balázs tanáraival volt beszélgetésünk. Balázs osztályfőnökén (Frau F) és fejlesztőpedagógusán (Herr S) kívül ott volt a környezetismeret tanára (Frau B) is. Kaptunk még a múltkori megbeszéléskor egy kis házi feladatot, össze kellett írnunk az itthoni napirendet, hogy mik azok a dolgok, pillanatok Balázsnál, amiket különösen élvezünk, mikor beszélgetünk, stb. Én az intenzív német tanfolyamnak és az angol nem használatának köszönhetően ügyesen elfelejtettem angolul, így most egy olyan kellemes állapotban leledzem, hogy éppen semmilyen nyelvet nem beszélek. A tegnap délutáni aktivitásom pont ezt az állapotot tükrözte; ültem Gábor mellett és rettentő bambán néztem ki a fejemből. Értettem én mindent, de nemigen mertem hozzászólni. Egyszóval délután is hülyét játszottam, csak szerintem ez hitelesebb volt, mert tényleg hülyének éreztem magam.
Nade nem rólam szól ez a poszt, hanem Balázsról, aki öles léptekkel halad a beilleszkedés felé. Ahogy oldódik a közösségben és a tanárok előtt, úgy jönnek az újabb kihívások: ami nem érdekli, azt egyszerűen nem csinálja meg, Oscar-díjas jeleneteket ad elő arról, hogy ő mennyire hihetetlenül unja a rizsát, a közösségben pedig időnként egy kicsit túl sok. Ezt mondjuk nem a tanárok jelezték, de volt az Erzähl Nacht-on is egy elgondolkodtató jelenet: Balázs egyik osztálytársa kikért egymás után kb 9 pohár teát, aztán a tanári asztal előtt eljátszotta a részeget. Balázs lazán helyet foglalt Frau F székében és üvöltve röhögött a jeleneten. Persze, vicces volt, tényleg, de én azt láttam, amit már korábban is sokszor, hogy Balázs szórakozásban is leginkább csak a végleteket ismeri. És ha egyszer biztonságban érzi magát és feloldódott, akkor nehéz leállítani.
Szó volt a matekról, ami nagyon változóan megy, de leginkább nem annyira, aztán szóba került Balázs némete is, aminek kapcsán Herr S megdicsérte, hogy egyre többször és bátrabban használja az egyszavas interakciókat, de persze mondatokat még nem nagyon. Említettük, hogy megkapta a Greg's Tagebuch-ot könyvben és hangoskönyvben és azóta szinkronban hallgatja és olvassa, ennek nagyon örültek. Az angol egy kérdés, említették annak a lehetőségét, hogy Balázs angolból felmentést kapjon és a felszabaduló időben németet tanuljon, erre kaptunk 3 hét gondolkodási időt. Mi afelé hajlunk, hogy ne hagyja el mostmár az angolt, de fogunk még róla beszélni.
Rákérdeztünk a francia félévi osztályzatra, a tanárok sem értik és mindenképpen rá fognak kérdezni a francia tanárnőnél. Miután szóba került a továbbtanulás és hogy majd júniusban végigvesszük a lehetőségeket, felmerült - részünkről - az évismétlés, igen-e, ha igen, mikor és hogyan. Erre nagyon furcsán néztek ránk és közölték, hogy az évismétlés Balázs esetében szóba sem került és fel sem merül, mint opció. (Egy zárójeles megjegyzés: Balázs a második legfiatalabb az osztályban, a többség 2000-ben született.) Nem tudjuk még pontosan, hogy mik itt a továbbtanulási szokások és miért nem jön szóba az évismétlés Balázs esetében, úgyhogy most kivárásra játszunk.
Körülbelül ennyi történt tegnap, várjuk a fejleményeket gyógyszer- és angol-ügyben.

2013. február 2., szombat

Rohanás

Nagyon sok dolog történt az elmúlt két hétben, éppen ezért nem is írtam; egy-két szót tudtam volna csak idevakkantani. Voltunk kirándulni, Balázs megkapta a félévi bizijét, tegnap pedig vége lett a tanfolyamomnak, sőt, este a suliban az Elternrat szervezésében Erzähl Nacht volt.
Először a biziről: sok meglepetés nincs benne, egy-két tantárgyból nem osztályozták, a hiányos nyelvtudás miatt, angolból kapott osztályzatot, hogy tudjuk, hol tart, ami viszont meglepett, az a francia. Csupa hatosokat hozott a suliból, a bizonyítványa viszont nem pont ezt tükrözi. Volt személyes jellemzés is, nagyon sokat fejlődött, a szabályokat elfogadja, próbál beilleszkedni (ezt az Erzähl Nacht-on volt szerencsénk látni). A bizi mellé kaptunk egy levelet az iskola logopédusától is, mostantól minden szerdán 0. órában logopédia.
A tanfolyamomnak vége, hétfőn kezdem a következőt. Nagyon fura nekem, hogy nem volt vizsga, de ugye ez egy itteni viszonylatban is drága suli, itt vizsgázni is külön pénzért lehet. A következő szintre pedig automatikus a továbblépés, mert tudja mindenki, hogy feszes a tempó és a lassúakra nem várnak, tehát aki lemarad, az nagyjából bukja a befizetett pénzét. Így ugye az ember kétszer is meggondolja, hogy befizeti-e a tandíjat, illetve ha már befizette, akkor lemarad-e.
Az Erzähl Nacht különösen kedves esemény volt számunkra, mert valamilyen szinten ez is vízválasztó: tavaly ez volt az első alkalom, hogy Balázs a leendő iskolájával, osztálytársaival találkozott. Idén úgy készültünk, hogy jól van, sütök kekszet, bekísérjük Balázst, aztán haza jövünk. Azért mielőtt eljöttünk, csak megkérdeztük, hogy tudunk-e valamit segíteni. Jaj, nagyon köszönik, ha esetleg az üdítőknél tudnánk segíteni... Így esett, hogy fél10-ig ott voltunk és sok új tapasztalattal gazdagodtunk. Pl hogy az óvodások tényleg nem tudnak németül :-) Kérdeztük, hogy mit kérnek és nem értették. Ez hagyján, de eltartott egy ideig, mire mi dekódoltuk, amit ők kérnek. Az íszté még hagyján, de a kóla pl nekik Kokki :-) Az egyik nő, aki az Elternrat tagja volt és besegített az üdítőknél, beszélgetett velünk és megdicsért (engem is!), hogy milyen jól beszélünk németül :-)) Aztán összetegeződtünk, bemutatkoztunk, sőt, egy meghívást is kaptunk. Nagyon durva estét nyomtunk, csomó gyerek, akik nemigen figyelnek oda, hogy hogy ejtik a szavakat, azt hiszem, ez a legnehezebb terep. De szerintem egész ügyesen helytálltunk.
Az elmúlt hetek történéseire a mai délelőtti kalandunk tette fel a koronát: optikusnál voltunk, hogy Balázsnak szemüveget csináltassunk. Először is kávéval kínáltak minket és igazi, rendes kávét kaptunk, Balázs pedig jeges teát (ez ugye rettentő fontos szempont egy optikusnál). Aztán a szemvizsgálat közben az optikus egyszercsak elkezdett magyarul beszélni Balázshoz! Volt meglepetés, akárcsak később a pénztárnál. Szerencsére Gábornak jó pókerarca van, úgyhogy amikor kimondták a bűvös számot, kért még egy extra biztosítást is a szemüvegre. Azt el kell ismerni, hogy nagyon korrektül foglalkoztak Balázzsal, nyoma sem volt a Vision Expresszes futószalag-érzésnek, pl a kiválasztott szemüveg szárát és keretét jó 40 percen keresztül állítgatták-igazgatták, míg teljesen tökéletesen állt Balázs fején, megtudtuk, hogy miért baj, ha a szemüveg szára akárcsak egy kicsit is nyomja a halántékunkat, és teljesen türelmesen nézték végig, ahogy Balázs az összes szemüvegben megnézi, hogy menőn tud-e bandzsítani.
Most épp a névnapi ajándékának örül, így volt időm mindezt bepötyögni :-) Hétfőn orvosnál kezdünk, a gyógyszer dózisának a megbeszélése a fő pont, délután a tanárokkal beszélünk, igyekszem még aznap megírni a fejleményeket.