2013. január 17., csütörtök

Skitag

December közepe óta tudtuk, hogy ma Skitag lesz, bevásároltunk sísisakot (a szánkózáshoz is kötelező), síszemüveget, síaláöltözetet. Balázs három napja lázban égett, én meg napról napra jobban aggódtam. Nem tudtam másra gondolni, mint hogy elviszik egyórányi buszútra, ahol ki tudja, micsoda veszedelmek leselkednek rá (ne mondjátok, hogy nem hallottatok még a barlangi vérnyúlról!). De komolyan, idegen terep, idegen nyelv, mi nem vagyunk ott, mi van, ha eltörik a lába? Reggel becsomagoltunk neki 6 db szendvicset, egy termosznyi teát, váltás zoknit, és az utolsó pillanatban adtunk neki húsz Frankot, mégis, ne legyen ott pénz nélkül, bár úgysem fog ő magától venni semmit. Gondolkoztunk, hogy kapjon-e gyógyszert, végül megkérdeztük, ő mit szeretne. Azt mondta, kér, a biztonság kedvéért. Ezután én elviharzottam a vonatomhoz, Gábor megvárta, míg elindul a busz. Egy csomó aggodalmam volt: biztos ő lesz az egyetlen, aki szánkót visz. Biztos nem is kell sisak, nála meg lesz és tök ciki lesz neki. Gábor később felhívott és megnyugtatott, hogy a fél osztály szánkóval volt és már a busz előtt azzal ökörködtek, hogy felvették a sisakokat és a szemüvegeket, amihez persze Balázs is csatlakozott. Azért én egész nap azon agyaltam, hogy mi lehet vele, biztos értesítenek-e, ha valami baja történik. Még a tanfolyamon sem halkítottam le a telefonomat.
Amikor 37 perccel ezelőtt hazaért, elmondhatatlanul megkönnyebbültem, életben volt, egészben volt, sőt, még lelkes is volt. Mit lelkes?! Be nem állt a szája! Elmesélte, hogy keskeny szerpentineken ment fel a busz és Arber nem mert kinézni az ablakon. A szánkópályán akkora ugratók voltak, hogy még mindig sajog a hátsója. Bolognai spagettit ebédeltek és mindet megette, de előtte vett chipset és Fantát. A szendvicsekről elfeledkezett, úgyhogy megússzuk a vacsora elkészítését is ;-) A sífelvonónál pedig - figyeljetek -, beszélgetett a többiekkel! Próbáltam kiszedni belőle, hogy ez mégis mit jelent, mit beszélgetett, de csak annyit sikerült megtudnom, hogy a ja, nein párosnál jóval többet mondott. Mialatt ezt mind elmesélte, a lábai át is melegedtek a takaró alatt, úgyhogy részéről vége is volt a beszámolónak. Azóta játszik, én pedig örülök. Lassan mindhárman elmondhatjuk, hogy elgagyogunk németül :-))

Nincsenek megjegyzések: