2013. január 19., szombat

Kulcskérdés

Említettem pár hónapja, hogy Balázsnak elveszett a kulcsa. Biztos vagyok benne, hogy hosszabban is írtam róla, de egyszerűen nem találom. Tudtam, biztos voltam benne, hogy a biciklitárolóban hagyta, mert szerdán még megvolt, pénteken pedig már nem, és a kettő között járt a biciklitárolóban. Kértem Gábort, csöngesse végig a lakókat, de azt mondta, az ciki. A házat üzemeltető céget azért nem hívta még fel (jelenteni kell, ha elvész az egyik kulcs), mert nem nagyon szereti a kellemetlen helyzeteket, én pedig közben végig biztos voltam benne, hogy nem veszett az el, valaki megtalálta, dehát én még nem tudok annyira németül, hogy végigcsöngessem az összes lakót (csak annyira, hogy lecsesző levelet hagyjak a mosógépen és Balázs osztálytársával szervezzek találkát telefonon). Így telt el majd' 2 hónap: Gábor reménykedett, hogy a dolog majdcsak megoldódik magától, én pedig reménykedtem, hogy hátha valamelyik lakó előáll a kulccsal.
Indultunk ma sétálni és lent a kapuban gombolkoztunk, húztuk a kesztyűket, mikor Balázs megszólalt: hééé, az ott nem az én kulcsom?? De bizony, ott lógott a parafa faliújság egyik rajzszögén, szerintem azóta, amióta elveszett. Vicces, hogy miközben Gábor Pató Pált, én pedig Pató Pálnét játszottam, a figyelemzavaros kölöknek köszönhetően megoldódott ez a probléma is :-) Az én első megjegyzésem az volt, hogy úúúgy tudtam, hogy valamelyik lakó találta meg! Gábor csak annyit mondott: amelyik probléma magától nem oldódik meg, azzal nem érdemes foglalkozni. Azért mindannyian megkönnyebbültünk!

6 megjegyzés:

Gabi, Berlin írta...

Huhhh :-)
A mi egyik gyerekünk annak idején a hóban veszítette el a kulcsot. És az még nem saját kulcs volt, hanem bérlakásé. És az a vicc, hogy egyetlen pillanatig sem voltam képes aggódni. Minden kulcsunkon rajta van a mobilszámom.
S milyen igazam lett... Hóolvadás után 1 órával cseng a telefon: szemben a gyógyszertárból hívtak, hogy egy járókelő megtalálta a kulcsot, és náluk adta le.
Mivel mindig ott vásároltam a gyógyszereket, még ismertek is!

Panni írta...

Igen, valahogy én sem aggódtam amiatt, hogy meglesz-e, meg is lett :-)

zsuzsi írta...

:) ami magatol nem oldodik meg, azzal nem erdemes foglalkozni, klasszik :)))

Panni írta...

Igen és olyannyira megoldódott, hogy szerintem az elmúlt 2 hónapban naponta mentünk el a felakasztott kulcs mellett anélkül, hogy észrevettük volna :-))

Vildi írta...

De jó ez a fejléc!
Szerintem Balázs tiszta apukája:)

Panni írta...

Köszi szépen! Igen, nehéz lenne letagadniuk egymást :-)