2012. december 12., szerda

Túl szép volt

Az elmúlt pár hétben Balázs példásan viselkedett. Komolyan, egy szavam nem lehet rá. Érdekes volt megfigyelni, hogy ő is úgy működik, hogy minél több dolga van, minél nagyobb a nyomás, annál összeszedettebb. Rengeteg tanulnivalója volt, tesztek, stb, és ő nagyon ügyesen helyt állt. Ahogy viszont enyhült a nyomás, úgy leeresztett, mint egy lufi. Pontosabban nem is leeresztett, hanem kipukkadt. Tegnapelőtt akkora hisztit vágott le, hogy semmit nem tudtam vele kezdeni, tegnap pedig hiszti helyett bemutatta, milyen lesz, amikor majd kamasz lesz. Elmondhatatlanul bunkón és flegmán viselkedett velünk; bármit kértünk, a válasz ez volt: jó, és? Este 9-kor fejezte be a házi feladatokat és utána még jó sokáig pörgött. Aludni már úgy ment, hogy teljesen meg volt ránk sértődve, ki tudja, miért. Még azt sem hagyta, hogy jóéjt-puszit adjak neki. Kicsivel később átjött, hogy bocsánatot kérjen és megkérdezte, nem baj-e, ha rendet csinál a szobájában. Aztán még egy kicsivel később arra ébredtem, hogy megpuszil. Bocsánatot kért és közölte, hogy ő akkor most átjönne aludni. Szóval kibékültünk és ma már megint aranyos volt. Hajnalban egyébként arra ébredtem, hogy hangosan röhög álmában :-) Ez már nem az első eset és nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet ilyen vicces :-))

Nincsenek megjegyzések: