2012. december 18., kedd

Készülődünk

Az utolsó hetet nyomjuk, pontosabban Gábor az utolsó napot, Balázsnak még lesz két komolytalan napja, én pedig csak ülök, reszelem a körmöm és hülyeségeket beszélek. Tegnap megvolt Balázs felolvasása, nagyon szép dicséretet kapott rá a tanártól. Mondjuk készült is rá :-) Ez volt tulajdonképpen az első alkalom, hogy hosszabban beszél németül az osztály előtt, mégha csak felolvasás volt is. Az adventi éneklés sajnos elmaradt, holnapra tették át, amit mi nem tudtunk, mert péntek délután írták be a Kontaktheft-be, Balázs pedig délutánonként nyelviskolában van. A mai angol teszt úgy sikerült, ahogy vártuk, vagyis nem túl jól. Közben megérkezett a múlt csütörtöki német tesztem, megint sikerült egy 100%-osat írnom, éljek-éljek. A nyelviskola szünetében éppen egy croissant-t rágcsáltam, mikor eszembe jutott, mit csinálhat Balázs, biztos épp az angol teszttel van elfoglalva és utána milyen óra is lesz...? És akkor bevillant. Hogy Úristen, ma könyvtárlátogatás és Balázs nem tette el a könyveit és ha ez kiderül, nem fogja tudni, hogy mit csináljon és ki fog borulni. Úgyhogy mint az eszelős, felpattantam és haza rohantam, felkaptam a két könyvet, átrobogtam velük a suliba, pont akkor csengettek ki angolról. Balázs kezébe nyomtam a csomagot és sípoló tüdővel távoztam, vissza a nyelviskolába. Egy órával később már majdnem normálisan lélegeztem :-))
Balázs nyelviskolájában ma utolsó nap van és ha utolsó nap, akkor buli, nagyon készült rá, mert nyáron pl elvitték őket hajókázni az utolsó napon. Hogy megalapozza az ünnepi hangulatot, elmentünk elverni a pénzét (hiába győzködtem, hogy ne tegye...). Tegnap este 11 körül arra ébredtem, hogy megpuszil egyszer, aztán még egyszer, aztán a fülembe susogja, hogy anya, kipottyant megint egy fogam. Mostanában fogeső van, 3 hét alatt 3 foga esett ki, ebből egy rágófog, kettő pedig szemfog. És ha fog, akkor fogtündér, ha fogtündér, akkor pénzköltés. Ha már neki fáj, fájjon nekünk is, ugye...
4 nap, 4 nap múlva utazunk! Elég hihetetlen ez, már csak azért is, mert még sehogy sem állunk. Idegeskedni nem vagyok hajlandó, egyébként kár is lenne, mert én minden Karácsonykor lebetegszem, így nem mondhatom, hogy nem tudom, mikor mi fog történni. Ajándék-ügyben is le vagyunk maradva, vicces lesz ez így... Balázsé és Olivéré megvan, a többiek pedig már rendelkeznek a tolerancia és önuralom nevű erényekkel ;-)

Nincsenek megjegyzések: