2012. december 5., szerda

Alvás helyett

Nincs időm, hát majd az élet csinál nekem. Megint hajnal, megint ébren, fő az ebéd, melegszik a kávégép.
Múlt pénteken Balázs tesztet írt geometriából, még nem tudjuk, hogy hogy sikerült, de nagyon sokat készült, készültünk rá. A tanár, aki segít neki (na jó, nevesítsük, ha már ennyiszer meg van említve: Herr S) végig ott volt mellette és Balázs elmondása szerint semmit nem kellett elmagyaráznia, csak néha szólt bele, hogy "gut", "sehr schön" :-)
Szombaton elmentünk a Technorama nevű helyre, ez leginkább egy természettudományos interaktív kiállítás, ahol ki lehet próbálni a mágneses teret, az egyen- és váltakozó áramot, a fény- és hanghullámok viselkedését, de nagyon sok lehetőség van a saját képességeink tesztelésére is, pl megtudhatjuk a reakcióidőnket, tesztelhetjük a hallásunkat, de kipróbálhatjuk azt is, hogy hány dB-en tudunk ordítani. Kell-e mondanom, hogy ez volt az egyik nagy kedvenc? :-) A másik pedig egy kinect szenzoros szoba, ahol be kellett állítani a nemet és lehetett kapcsolgatni, hogy mi jelenjen meg a képernyőn: a csontváz, az izomzat, vagy az idegpályák. Itt Balázs átkapcsolt nőre és izomra, ezután pedig hangos vihogással tornázott a kamera előtt és nézegette a melleit.
A hét balesettel indult; nyelviskola után hívott fel Balázs sírva, hogy egy szivacslabdát oldalról a szemének rúgtak és nagyon fél, hogy meg fog vakulni. A buszmegállóban vártam, hogy lássam, kell-e szaladni az orvoshoz, de szerencsére nem kellett. Megdörzsölhette a szivacslabda a szaruhártyáját, mert nagyon piros volt, könnyezett és fájt, de szerencsére semmi komoly. Tegnap már csak estére könnyezett, holnapra pedig szerintem teljesen rendbe fog jönni.
Tegnap én voltam a soros vizsgázó, méghozzá németből, mi másból. A mostani tanfolyam végénél járunk, de a tananyagnak a feléig sem jutottunk. Közben én itthon tanulgattam-tanulgatok, eleinte Skype-os segítséggel, most pedig Gábor segítségével és autodidakta módon. Pár hete kiderült, hogy a vizsga után kihagyhatom az A1.3-at és mehetek A2.1-re (A1 a nagyon alapszint, ezt két vagy - mint pl jelen esetben is - három részből építik fel, ezután A2 ugyanígy, B1, B2, és a C1 már a felsőfok, C2 pedig az anyanyelvi  szint). Örültem nagyon, éljen, végre sikerélmény. Persze az önbizalmam sehol, ezért elkezdtem online szintfelmérőket töltögetni, amik mind az A2 szintre tettek. Zsír, ezek szerint menni fog. Azóta eltelt 3 hét és csak nem hagyott nyugodni, hogy ha engem A2-re taksálnak a tesztek, akkor nem A2.1-re kéne mennem, hanem legalább A2.2-re. Egy szó mint száz, tegnap elmentem egy személyes szintfelmérőre. Az A2 szint tetején vagyok, januártól kezdem a B1 tanfolyamot. Újabb 3 hónap unalomtól menekültem meg :-)
Pénteken Balázs dolgozatot ír franciából és a nyelviskolában is lesz teszt, kezd bekeményedni a félév. Közben neveket is húztak és titkos kis ajándékokat kell eldugdosniuk a kihúzott név részére. Balázs egy hatodikos lányt kapott, úgyhogy azt hiszem, valami gigamenő kekszet fogunk sütni a hétvégén :-)
Jövő csütörtökön én vizsgázom a mostani tanfolyam lezárásaként, közben lehet, hogy Balázsnak újabb tesztek ugranak be, ki tudja, de aztán már csak egy hét és itt a szünet!!!

Nincsenek megjegyzések: