2012. december 31., hétfő

Írok-e idén évértékelést?

Nem.

2012. december 24., hétfő

Nyugis

Hát ilyen nyugis Karácsonyom sem volt még! Az, hogy én 24-én délelőtt leüljek a laptop elé, annyira egy szürreális dolog, hogy nem is akartam először. Dehát ha egyszer nincs most semmi tennivaló, Balázs egyedül szeretne játszani, Gábor olvas, anyukám pedig ideges, mert szerinte 24-én idegesnek kell lenni.
Én viszont, ha már ideültem, megírom a hazautunk végét, mert ne gondolja már senki tévesen, hogy egy Balázs-kaliberű gyerek csak úgy elüldögél 11 órán keresztül. Bécstől Budapestig előadta a teljes repertoárt. Leginkább engem sértegetett és égetett az összes utas előtt, de azért jutott mindenkinek. Hegyeshalomnál már olyan ideges voltam, hogy átmentem az étkezőkocsiba kifújni magam és csak Győr fele mentem vissza. Balázs onnan folytatta, ahol abbahagyta, kiabált, közönségesen beszélt és viselkedett, és minden poénjának én és a hajam voltunk a szenvedő alanyai. Gábor pedig egészen Kelenföldig meg sem szólalt, teljesen hidegen hagyta a dolog. Mire a Keletinél leszálltunk, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Borzasztó volt és még nagyon sokáig nem fogom kiheverni. Nem igazán tudom, hogyan védhettem volna ki ezt a helyzetet. Egy akármilyen más helyzetben ilyenkor kézen fogom (vagy fülön) és elmegyünk a helyszínről, de egy vonaton hogy a francba lehet megfékezni egy őrjöngő tízévest úgy, hogy közben nem alázom meg őt és égetem le magam még jobban (bár annál jobban, ahogy ő leégetett, nagyon nehéz lenne)? Persze, jöhettünk volna repülőgéppel, de a rengeteg csomag miatt ez nem nagyon jöhetett szóba, autónk pedig egyelőre nincs. A hazaút lesz még vicces, ezek után... De addig is megpróbálok előre rápihenni az útra, épp ezt teszem most is :-)

2012. december 22., szombat

Hazafelé


Hazafelé zötyögünk a vonaton, Balázs filmet néz, Gábor olvas, a tömeg pedig hatalmas. Bár Innsbrucknál nagyon sokan leszálltak, még mindig tele vagyunk. Zürichben bemondták többször is, hogy minden hely foglalt és akinek nincs helyjegye, az ne szálljon fel a vonatra, ehhez képest a folyosókon lehetetlen közlekedni, mert kétszer annyi ember van mint hely.
A csomagolás és a mai készülődés meglepően simára sikerült; egész úton azon kattog az agyam, hogy mit felejtettünk otthon. Anyukám, az a drága, felhívott 10:40-kor, a vonat indulásakor, hogy jó utat kívánjon, hát úgy meghatódtam! Jó lesz már otthon lenni...
A Schulsilvesterről akartam még írni, ami tegnap reggel volt és nem mondhatom biztosra, hogy a telefon ébresztőjére ébredtem. 5:30-tól kezdve akkora hangzavar volt az utcán, hogy szerintem aznap senki nem késett el a munkából. Összekötözött konzervdobozokat húztak végig a járdán, trombita, síp, fütyülés, üvöltözés, kinek mihez volt kedve és eszköze. Hozzánk ötször telefonbetyárkodtak fel, az utosó 6:50-kor volt, akkor indult el Balázs. A suli előtt "őrjöngő" gyerektömeg, aztán 7-kor minden elcsendesedett és a rendbontók bementek a suliba filmet nézni. Balázs 9 után kicsivel ért haza és nagyon jókedvű volt, valami vígjátékot néztek meg, amit még ő is értett egy kicsit.
A nap pihenéssel és félárbócos csomagolással telt, este pedig még egy filmre is futotta az időnkből. Balázs egyelőre tényleg egész jól viseli az utat, reméljük, ez így is marad...

2012. december 19., szerda

Utolsó

Balázs suliban, Gábor orvosnál, a mosógépnek van még 20 perce, így - valószínűleg utoljára a hazaút előtt - most van időm írni. Vicces dolgok történtek itt tegnap óta, előszöris kiderült, hogy holnap is lesz még nyelviskola, aztán Balázs kiborult azon, hogy Herr S úgy írt be házi feladatot az Agendába, hogy neki nem szólt róla, és egyébként is, mit levelezget ő velünk, Balázs háta mögött (sic) :-))) Még aranyos is lett volna, ha  nem megy át az egész egy monológba, ami arról szólt, hogy mennyivel szebb hely lenne a világ nélkülem, sőt, ha meg sem születtem volna, akkor ő sem született volna meg és nem lenne egy ilyen szánalmas anyukája. Hát nem gyanúsíthatom azzal, hogy hímestojásként bánik velem :-) Végül persze nekiállt és megcsinálta a házikat, estére pedig teljesen aranyos lett, csak a szokásos esti szeánszot hiányolta, amikor Gábor mesél neki. Ő egyébként, szegény, fél10 után jött haza, szabadság előtti utolsó munkanap, jellemző... Viszont amint belépett az ajtón, Balázs kirohant, a nyakába csimpaszkodott és olyan nagyon örült neki, még azt sem engedte, hogy a kabátot levegye. Így lett mesélés is, sőt, ezúttal minden fog Balázs szájában maradt.
Ma végül megvolt az adventi éneklés, nagyon szép dalokat énekeltek, általam érthetetlen nyelven. Viszont aranyosak voltak nagyon. Utána gyorsan elkaptuk Frau F-t, szerintem lassan beindítjuk nála a menekülési ösztönt, annyit zaklatjuk. A Schulsilvester miatt akartunk vele beszélni többek között, még szerencse, hogy elkaptuk, mert különben nem tudom, hogy tudtuk volna meg, hogy reggel 7-től 9-ig lesz. Tehát akár már pénteken utazhattunk volna, ha előbb kérdezünk, ááááá, mindegy... De a legnagyobb poén nem ez, hanem a tájékoztató, amit kaptunk a Schulsilvesterről. Az nincs benne, hogy mikor és hol, az viszont igen, hogy
- az iskoláskorú gyerekeknek tilos reggel 5 előtt elhagyniuk a lakóházat
- tilos utcai barikádokat emelni
- tilos petárdázni, tűzijátékozni, robbantgatni
- tilos mustárt és borotvahabot használni az utcán, mert megrongálhatja pl az autókat
- tilos tojást dobálni

Ma délután igyekszünk lezárni a bevásárlást, nevesítve csokit veszünk Zürichben tonnaszám. Azt hiszem, élvezni fogom és szerintem a fiúk is :-) Talán rá tudom venni Gábort, hogy iskolavégre tekintettel meglátogassunk egy Mekit, sőt, esetleg meg is ebédeljünk ott. Balázs biztos nem sértődne meg.
Ha idén már nem írnék, akkor Kellemes Ünnepeket mindenkinek!

2012. december 18., kedd

Készülődünk

Az utolsó hetet nyomjuk, pontosabban Gábor az utolsó napot, Balázsnak még lesz két komolytalan napja, én pedig csak ülök, reszelem a körmöm és hülyeségeket beszélek. Tegnap megvolt Balázs felolvasása, nagyon szép dicséretet kapott rá a tanártól. Mondjuk készült is rá :-) Ez volt tulajdonképpen az első alkalom, hogy hosszabban beszél németül az osztály előtt, mégha csak felolvasás volt is. Az adventi éneklés sajnos elmaradt, holnapra tették át, amit mi nem tudtunk, mert péntek délután írták be a Kontaktheft-be, Balázs pedig délutánonként nyelviskolában van. A mai angol teszt úgy sikerült, ahogy vártuk, vagyis nem túl jól. Közben megérkezett a múlt csütörtöki német tesztem, megint sikerült egy 100%-osat írnom, éljek-éljek. A nyelviskola szünetében éppen egy croissant-t rágcsáltam, mikor eszembe jutott, mit csinálhat Balázs, biztos épp az angol teszttel van elfoglalva és utána milyen óra is lesz...? És akkor bevillant. Hogy Úristen, ma könyvtárlátogatás és Balázs nem tette el a könyveit és ha ez kiderül, nem fogja tudni, hogy mit csináljon és ki fog borulni. Úgyhogy mint az eszelős, felpattantam és haza rohantam, felkaptam a két könyvet, átrobogtam velük a suliba, pont akkor csengettek ki angolról. Balázs kezébe nyomtam a csomagot és sípoló tüdővel távoztam, vissza a nyelviskolába. Egy órával később már majdnem normálisan lélegeztem :-))
Balázs nyelviskolájában ma utolsó nap van és ha utolsó nap, akkor buli, nagyon készült rá, mert nyáron pl elvitték őket hajókázni az utolsó napon. Hogy megalapozza az ünnepi hangulatot, elmentünk elverni a pénzét (hiába győzködtem, hogy ne tegye...). Tegnap este 11 körül arra ébredtem, hogy megpuszil egyszer, aztán még egyszer, aztán a fülembe susogja, hogy anya, kipottyant megint egy fogam. Mostanában fogeső van, 3 hét alatt 3 foga esett ki, ebből egy rágófog, kettő pedig szemfog. És ha fog, akkor fogtündér, ha fogtündér, akkor pénzköltés. Ha már neki fáj, fájjon nekünk is, ugye...
4 nap, 4 nap múlva utazunk! Elég hihetetlen ez, már csak azért is, mert még sehogy sem állunk. Idegeskedni nem vagyok hajlandó, egyébként kár is lenne, mert én minden Karácsonykor lebetegszem, így nem mondhatom, hogy nem tudom, mikor mi fog történni. Ajándék-ügyben is le vagyunk maradva, vicces lesz ez így... Balázsé és Olivéré megvan, a többiek pedig már rendelkeznek a tolerancia és önuralom nevű erényekkel ;-)

2012. december 16., vasárnap

Gondolatébresztőnek

A Facebook-on találtam ezt a hivatkozást, elég megrázó írás.

Mexico

Holnap elkezdődik a szünet előtti utolsó tanítási hét. A suliban nagyon készülnek a Karácsonyra, adventi éneklésekkel, felolvasásokkal, ajándékozásokkal. Az éneklések iskola-szinten mennek, az 1-2., 3-4., 5-6. osztályok énekelnek együtt. Balázsékra holnap kerül sor, ebből az alkalomból tegnap dél óta alig van hangja. Borzasztóan reszelősen beszél, nem az a fajta rekedtség, ami az idegességtől szokott nála jelentkezni és 1-2 óra alatt elmúlik, hanem egyszerűen csak jól megfázhatott szegény. Hogy fokozzuk a dolgot, a felolvasásban - ami osztályszintű - is ő lesz a soros holnap, így ha reggelig vissza is nyeri a hangját, délre már tuti megint nem marad semennyi.
A felolvasásról írok egy kicsit részletesebben, mert nagyon tetszik nekem. Különböző országok kultúráiról, karácsonyi szokásairól olvasnak fel egy-egy másfél oldalas kis történetet. Balázsnak Mexikó jutott, nagyon sokat gyakorolja itthon, hogy ne a szavak kisilabizálára kelljen figyelnie, hanem a szép, szórakoztató olvasásra (ahogy Gábor szokja mondani: az ígéret szép szó, de a Landwirtschaftsausstellung még szebb). Szegényemnek nagyon szórakoztató lesz rekedten olvasnia. Pedig úúúgy készül rá! Nagyon izgatta például, hogy mi az a tortilla, így nem kis aggódással tegnapra chili con carne-t főztem és hozzá volt tortilla is. Komolyan nagyon aggódtam, hogy mit fog szólni hozzá, ezért csak annyit mondtam, hogy mexikói ételt fogok főzni tortillával. Önző módon alapban egyáltalán nem tettem bele chilit, csak édes-nemes paprikát; én sosem szerettem a csípős kajákat és ezen az indiai borzalom és az azóta eltelt 10 hónap sem javított, Balázs pedig hol szereti a csípőset, hol nem. Így mindenki utólag tette olyan lángolóvá az adagját, amilyenné csak akarta, Gáboré meglehetősen lángolt, Balázsé közepesen lett ehetetlen, az enyém pedig pont finom volt ;-) A lényeg, hogy megvan Balázs új kedvenc étele! Úgy látszik, csak ideológia kell mögé és máris kedvenc lesz az addig nemszeretem bab és paradicsom.

Közben folyamatosan arra gondolok, ami a világ másik végén történt és nem tudom túltenni magam rajta. Tudom, nagyon nem kapcsolódik a bloghoz, de egyfolytában arra gondolok, hogy 6-7 éves gyerekek reggel elmennek otthonról, előtte talán kinyitják az adventi naptár aznapi ablakát, talán meghagyják délutánra, hogy még nagyobb legyen az izgalom. Elmennek iskolába és soha többet nem mennek haza. A tanárnő, az igazgatónő, akik életeket mentettek, mind tudták, hogy ők ott vagy elbújnak, vagy meghalnak és úgy döntöttek, hogy meghalnak. Karácsony előtt egy héttel, teljesen értelmetlenül.

2012. december 14., péntek

Utolsó péntek

Túl vagyunk a szünet előtti utolsó pénteken, méghozzá nem is akárhogyan. Balázs reggel velünk együtt kelt fel, ami igazán nem szokása, aztán örvendezett egy sort, hogy éljen, péntek van, akkor ma lesz francia, mert neki a francia a kedvence és nagyon szereti. Első két óra volt a francia, vissza is kapta a múltheti dolgozatot, amiben 24 pontból 23-at ért el! Elmondhatatlanul büszkék vagyunk rá és ugyanennyire hálásak a tanárának (Herr S). Balázst sosem bűvölték el a jegyek, dicséretek és figyelmeztetők, de délben ragyogó szemmel mesélte, hogy megmutatta az egyik osztálytársának a dolgozatot, aki a fejéhez kapott és azt mondta, hogy oh mein Gott, aztán pedig tapsolni kezdett és a végén az egész osztály tapsolt :-)) Meg vagyok hatva, komolyan.
Ez ugyanaz a gyerek, akinek a verbális IQ-ja 75 volt másfél évvel ezelőtt és javasolták az idegen nyelvből való felmentését. Úgy látszik, van olyan módszer, amivel mégis tud nyelvet tanulni, nem is egyet, hanem hármat.

2012. december 13., csütörtök

Survival mode

A hátralévő öt tanítási napra túlélő üzemmódba kapcsolok, semmi nem érdekel. Balázs borzasztóan ki van készülve, márpedig ha ő ki van készülve, akkor garantáltan mi is ki leszünk (vagyunk) készülve. Most viszont önző disznóként és a saját lelki békém érdekében nem fogom hagyni, hogy a fejünkre nőjön.

2012. december 12., szerda

Túl szép volt

Az elmúlt pár hétben Balázs példásan viselkedett. Komolyan, egy szavam nem lehet rá. Érdekes volt megfigyelni, hogy ő is úgy működik, hogy minél több dolga van, minél nagyobb a nyomás, annál összeszedettebb. Rengeteg tanulnivalója volt, tesztek, stb, és ő nagyon ügyesen helyt állt. Ahogy viszont enyhült a nyomás, úgy leeresztett, mint egy lufi. Pontosabban nem is leeresztett, hanem kipukkadt. Tegnapelőtt akkora hisztit vágott le, hogy semmit nem tudtam vele kezdeni, tegnap pedig hiszti helyett bemutatta, milyen lesz, amikor majd kamasz lesz. Elmondhatatlanul bunkón és flegmán viselkedett velünk; bármit kértünk, a válasz ez volt: jó, és? Este 9-kor fejezte be a házi feladatokat és utána még jó sokáig pörgött. Aludni már úgy ment, hogy teljesen meg volt ránk sértődve, ki tudja, miért. Még azt sem hagyta, hogy jóéjt-puszit adjak neki. Kicsivel később átjött, hogy bocsánatot kérjen és megkérdezte, nem baj-e, ha rendet csinál a szobájában. Aztán még egy kicsivel később arra ébredtem, hogy megpuszil. Bocsánatot kért és közölte, hogy ő akkor most átjönne aludni. Szóval kibékültünk és ma már megint aranyos volt. Hajnalban egyébként arra ébredtem, hogy hangosan röhög álmában :-) Ez már nem az első eset és nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet ilyen vicces :-))

2012. december 10., hétfő

Ho-ho-ho

Az, hogy havazik, egy enyhe kifejezés arra az agyrémre, ami itt péntek dél óta megy, kicsi megszakításokkal. Én élvezem, de tényleg, és nem az elégedetlenség beszél belőlem, inkább csak a meglepettség. Megjártam én az Északi-sarkkört, meg Lappföld alját, láttam és éreztem -30 fokot, sőt, a tavaly januárban lefotózott hókupac még áprilisban is megvolt, de ekkora hóesésre nemigen emlékszem. A karácsonyi hangulat abszolút megvan, a bolt előtti biciklitároló mellett szánkók várakoznak, a ház kertjében valaki feldíszített egy bokrot, nagyon szép telünk van. Balázs persze elment az őszi túracipőjében a suliba, mert azt szokta meg, úgyhogy a nagyszünetben utánasunnyogtam a hótaposójával, meg is köszönte.
Szerencsére a pénteki oltás semmilyen mélyebb nyomot nem hagyott benne, hacsak nem annyit, hogy szombaton és vasárnap kicsit fázósabb volt. Az oltásra és az orvosra visszatérve egy vicces jelenségről akartam mesélni. Itt Svájcban a gyerekek az iskolában hallanak először hochdeutsch-ot, egészen addig ők csak a sviccerdüccsöt értik. Nem csoda, ha a gyerekorvosokban kialakult a pavlovi reflex, hogy amint meglátnak egy gyereket, ízes sviccerdüccsül kezdenek hozzá beszélni. Gondolom, nem kell ecsetelnem, milyen fejet vágott Balázs, amikor odalépett hozzá a tökaranyos asszisztens és elkezdett hozzá teljesen ismeretlen nyelven beszélni. De azért volt egy kis lebukás, mert a szuri után a doktornő megkérdezte (sviccerdüccsül), hogy kér-e csokit, mire ő lelkesen bólogatott. Erre a doktornő elmondta neki, hogy a karácsonyfáról nyugodtan választhat egyet. Balázs elviharzott a fához, a doki rámnézett: he-he, ezt bezzeg értette :-))
Szombaton, tekintettel a nagy hóra, elmentünk a közeli várromhoz szánkózni. Ez főleg abból állt, hogy Balázs  különféle kunsztokat adott elő a szánkóval, mi pedig igyekeztünk mozgásban maradni, hogy ne fagyjunk lilára. Ja és persze voltak vicces alkudozások is, mert a húszdekás' műanyag szánkó olyan nehéz, hogy Balázs szerint lehetetlen felhúzni a domb tetejére, így ez nyilvánvalóan a mi dolgunk. Párszor elmagyaráztam neki, hogy saját magát úgyis fel kell vonszolnia, az a pille-könnyű szánkó már igazán nem számít. Megérthette, mert elég hamar belátta, hogy nem érdemes ilyesmivel próbálkoznia. Hazáig azért elhúzatta magát Gáborral :-)
A készülődés Karácsonyra és a hazaútra kezd felerősödni, mivel jövő szombaton már utazunk. Ez így már elég jól hangzik! Soha életünkben nem voltunk még ennyi ideig távol a szülőktől, nemhogy külföldön, ideje lesz haza menni egy kicsit...

2012. december 7., péntek

"Ein schönes Wochenende im Schnee"

Ezt kívánta nekünk Balázs tanára és hát így teljesüljön minden kívánsága :-) Bár nyilván csak humorizált, mert   pontban délben elkezdett szállingózni a hó, aztán a szállingózás 15 percen belül átment szakadó hóesésbe, ami 2 órán belül teljesen megbénította Zürich kanton közlekedését. Teljes gőzzel dolgoznak a hókotrók, de nem nagyon győzik ezt a mennyiségű havat. Most mintha kicsit ritkult volna, remélem, nem kiabálom el.
Egyébként egyáltalán nem erről akartam írni, bár a nap történéseibe ez is erősen beleszólt. Balázs megírta a francia tesztet, majd jövő pénteken megtudjuk, hogy sikerült, de azt mondta, hogy "Herr S szerint sehr gut gemacht". Visszakapta a múlt pénteken megírt geometriát, egész jól sikerült, 4-5-öt kapott rá.
Sajnos a körzőjének a héten nyoma veszett, ahogy a lakáskulcsának is. Teljes meggyőződéssel állítja, hogy nem veszett el, "csak letettem valahova és elfeledkeztem róla, ha elveszett volna, az csak feltűnt volna, anya!"
Délután, mikor már a nyelviskolában kellett volna lennie, felhívott, hogy elakadt a busz előtt valami tartálykocsi és itt a Polizei és most mit csináljon. Ma van tesztírás a nyelviskolában, nagyon szuper, Gábor felhívta őket, hogy Balázs késni fog, végül megírta ő is a tesztet, azt mondja, jól sikerült.
Hazafelé egy teljes buszjárat kimaradt, úgyhogy Gábor leszólt az orvosnak, hogy lehet, hogy késni fogunk. Az asszisztens nagyon kedvesen felajánlott egy január 9-i időpontot, mert a mai nap nagyon be van táblázva, meg se próbáljunk lemenni, 16:20-kor már jön a következő beteg. Mivel 5 perc késésben voltunk csak, mégis elmentünk, ahol ugyanez az asszisztens fogadott és kishíján kidobott minket, mert "a maga férje már új időpontot kért". Jó, hát hacsak az elmúlt 25 percben (a telefonálás óta) nem adták ki ezt az időpontot, akkor mégiscsak élnénk vele, remélve, hogy a maradék 15 perc alatt sikerül beadni egy oltást. Bejutottunk persze, megvolt a szuri, megbeszéltük, hogy a doktornő szerint sincs szükség a bárányhimlő elleni emlékeztetőre.
Végre-végre vége ennek a hétnek, úgy vártam már! Nekem még lesz csütörtökön egy német vizsgám és ezzel kész is vagyunk, az utolsó héten már vacsik, bulik és hasonló jóságok lesznek.

2012. december 6., csütörtök

Oltás

Persze csak a holnapi oltásról felejtettem el írni, ami egy sima MMR emlékeztető lesz, semmi komoly. Kéne egy bárányhimlő emlékeztető is elvileg, de mivel Balázs az oltás hatására is és pár évvel később az oltás ellenére is átesett a bárányhimlőn (igen, 3 szúrás és két lezajlott bárányhimlő, cukor az élet, csak tudni kell szopni), hosszas tanakodás és szakértők kifaggatása után úgy döntöttünk, hogy ennyi immunizálás talán elég lesz. Balázs holnapi napja így fog kinézni: francia teszt, német teszt (a nyelviskolában), oltás. Tud élni :-) Eddig nagyon jól nyomja ezt a félévet, talán mostmár erre a két hétre sem ereszt le, egy nagy finish és máris itt a Karácsony!

2012. december 5., szerda

Alvás helyett

Nincs időm, hát majd az élet csinál nekem. Megint hajnal, megint ébren, fő az ebéd, melegszik a kávégép.
Múlt pénteken Balázs tesztet írt geometriából, még nem tudjuk, hogy hogy sikerült, de nagyon sokat készült, készültünk rá. A tanár, aki segít neki (na jó, nevesítsük, ha már ennyiszer meg van említve: Herr S) végig ott volt mellette és Balázs elmondása szerint semmit nem kellett elmagyaráznia, csak néha szólt bele, hogy "gut", "sehr schön" :-)
Szombaton elmentünk a Technorama nevű helyre, ez leginkább egy természettudományos interaktív kiállítás, ahol ki lehet próbálni a mágneses teret, az egyen- és váltakozó áramot, a fény- és hanghullámok viselkedését, de nagyon sok lehetőség van a saját képességeink tesztelésére is, pl megtudhatjuk a reakcióidőnket, tesztelhetjük a hallásunkat, de kipróbálhatjuk azt is, hogy hány dB-en tudunk ordítani. Kell-e mondanom, hogy ez volt az egyik nagy kedvenc? :-) A másik pedig egy kinect szenzoros szoba, ahol be kellett állítani a nemet és lehetett kapcsolgatni, hogy mi jelenjen meg a képernyőn: a csontváz, az izomzat, vagy az idegpályák. Itt Balázs átkapcsolt nőre és izomra, ezután pedig hangos vihogással tornázott a kamera előtt és nézegette a melleit.
A hét balesettel indult; nyelviskola után hívott fel Balázs sírva, hogy egy szivacslabdát oldalról a szemének rúgtak és nagyon fél, hogy meg fog vakulni. A buszmegállóban vártam, hogy lássam, kell-e szaladni az orvoshoz, de szerencsére nem kellett. Megdörzsölhette a szivacslabda a szaruhártyáját, mert nagyon piros volt, könnyezett és fájt, de szerencsére semmi komoly. Tegnap már csak estére könnyezett, holnapra pedig szerintem teljesen rendbe fog jönni.
Tegnap én voltam a soros vizsgázó, méghozzá németből, mi másból. A mostani tanfolyam végénél járunk, de a tananyagnak a feléig sem jutottunk. Közben én itthon tanulgattam-tanulgatok, eleinte Skype-os segítséggel, most pedig Gábor segítségével és autodidakta módon. Pár hete kiderült, hogy a vizsga után kihagyhatom az A1.3-at és mehetek A2.1-re (A1 a nagyon alapszint, ezt két vagy - mint pl jelen esetben is - három részből építik fel, ezután A2 ugyanígy, B1, B2, és a C1 már a felsőfok, C2 pedig az anyanyelvi  szint). Örültem nagyon, éljen, végre sikerélmény. Persze az önbizalmam sehol, ezért elkezdtem online szintfelmérőket töltögetni, amik mind az A2 szintre tettek. Zsír, ezek szerint menni fog. Azóta eltelt 3 hét és csak nem hagyott nyugodni, hogy ha engem A2-re taksálnak a tesztek, akkor nem A2.1-re kéne mennem, hanem legalább A2.2-re. Egy szó mint száz, tegnap elmentem egy személyes szintfelmérőre. Az A2 szint tetején vagyok, januártól kezdem a B1 tanfolyamot. Újabb 3 hónap unalomtól menekültem meg :-)
Pénteken Balázs dolgozatot ír franciából és a nyelviskolában is lesz teszt, kezd bekeményedni a félév. Közben neveket is húztak és titkos kis ajándékokat kell eldugdosniuk a kihúzott név részére. Balázs egy hatodikos lányt kapott, úgyhogy azt hiszem, valami gigamenő kekszet fogunk sütni a hétvégén :-)
Jövő csütörtökön én vizsgázom a mostani tanfolyam lezárásaként, közben lehet, hogy Balázsnak újabb tesztek ugranak be, ki tudja, de aztán már csak egy hét és itt a szünet!!!

2012. december 4., kedd

Megint címszavas

Rövidet nem akarok, hosszúra meg nincs idő, a történések miatt: dolgozat, baleset, dolgozat, szintfelmérő, dolgozat, dolgozat, oltás, vizsga. Szóval majd írok.