2012. november 16., péntek

Tökös gyerek

Kb 2 hete tudjuk, hogy lesz holnap egy lámpás felvonulás, az "SzMK" (Elternrat) szervezésében. Egy hete kaptuk meg a részletes instrukciókat és ma derült ki, hogy ma délután lesz a faragás. Én végig abban a hitben voltam, hogy tököt faragnak és végig bennem volt egy ilyen hülye kis aggodalomféle, mert én már sokszor faragtam tököt és az egy nagyon hülye fajzat, csúnyán meg tud benne szaladni a kés. Azzal nyugtattam magam, hogy a tanárok ott lesznek, miért történne baj, hülye aggódós trampli.
Balázs tök vidáman ment el délután, a délelőtt is szuper volt, a francia tanárnő nagyon megdicsérte ("Französisch profi!"), olyan boldog volt, hogy véletlenül meg is ebédelt minden vita nélkül. Mikor elment, bemelegítettem a sütőt és gyorsan végigrohantam a lakáson a portörlővel, aztán a porszívóval, közben pedig nem győztem hessegetni a hülye gondolatokat és rémképeket Balázsról, a késről és a tökről. Már majdnem befejeztem, amikor valami mintha szólt volna. Porszívó kikapcs, igen, a kaputelefon. Háhá, biztos a postás, meghozta a jegyeket. Összekaptam magam, elindultam lefelé és pont belebotlottam Balázsba, akit két osztálytársa kísért, egyikük Balázst támogatta, másikuk a táskát hozta. Megláttam Balázs kezét, meg a sápadt kis arcát, és nem is igen kellett mondaniuk semmit a fiúknak. Nagyon ügyesen ellátták a suliban, kapott ilyen sebösszehúzó tapaszt és a lelkére kötötték, hogy menjen el orvoshoz. Mikor elmesélte, hogy olyan volt a sebe, mint egy szem és úgy telt meg vérrel, mint egy medence, elkezdtem neki pedzegetni a kórházat is. Akkor tört el a mécses. Szerencsére a doktornéni úgy ítélte meg, hogy bár elég mély a seb, de viszonylag kicsi, ezért a folyékony sebragasztó és (jó-)pár összehúzó tapasz is megteszi, nem kell átmennünk a kórházba. Szegény gyerek, úgy be volt tojva! Kaptunk egy halom vízálló tapaszt és ilyen sebösszehúzó tapaszt is, és utánunk szóltak, hogy aktuális lenne az MMR és a bárányhimlő ismétlő is, úgyhogy majd valamikor ugorjunk be egy bökésre.
Mire hazaértünk, lenyugodtak a kedélyek is és átmentünk a suliba, hogy lássák, minden rendben van. Mindenki nagyon ünnepelte Balázst, számomra egyértelműen úgy tűnt, hogy nagyon megszerették a többiek. A kezembe pakolták a házi feladatokat, elhoztuk a tököt is, amiről kiderült, hogy karalábé, a vért már letöröltem róla, a faragást pedig majd este befejezem, mikor ő már elaludt. Úgy éreztem, hogy lesz valami gebasz, már napok óta!
Mellékszál: a zsömlék és a bagettek csúnyán túlkeltek az egyórás csúszás miatt, de legalább nem felejtettem el kikapcsolni a sütőt.

3 megjegyzés:

á írta...

a sérülést leszámítva (no meg a zsemléket :D) juhééééééééééééééj.

kadarm írta...

csatlakozom:)

Panni írta...

Köszi mindkettőtöknek :-)