2012. november 14., szerda

Robbanásveszély

Valamiért olyan feszült vagyok délután óta, hogy üvölteni tudnék. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy Balázs mappájában megtaláltam a két héttel ezelőtti francia házikat, amikre már meg is kapta a beírást, amiért nincsenek készen. Mi csak néztünk hülyén, hogy milyen házi, hát nem is volt házi... Volt a papírok közt dolgozat is, amihez szinte hozzá sem nyúlt, mert nem értette a feladatot. És én ettől olyan pesszimista lettem megint, hogy mindjárt megyek és átírom a profilomat. Aztán jött egy nagy zokogás, amiért nem kap meg mindent azonnal, mert milyen dolog az, hogy februárban volt pénzünk valamire, most pedig nincs és egyáltalán, miért kellett nekünk kiköltöznünk. És nem érti, hogy mi a baj. Ha látja, hogy mérges, szomorú, fáradt, akármilyen vagyok, észreveszi, de azt, hogy mikor kéne abbahagyni a követelőzést, már nem tudja. Azt is teljesen véletlenül bökte ki, hogy ma egy hatalmasat esett a suliban, de akkorát, hogy mindenki ledermedt. A térde kék-zöld, a fején pedig egy szép nagy púp van, de állítja, hogy nem fáj.

Nincsenek megjegyzések: