2012. november 18., vasárnap

Räbeliechtliumzug

Ez a szép szó kb azt jelenti, hogy karalábélámpafelvonulás. Nem a szokványos karalábé, hanem ilyen irdatlan nagyra nőtt, aminek mára az étkezésben már semmi szerepe nincs, mégis ebben az időszakban tele vannak vele a boltok. Egyetlen felhasználási területe a lámpakészítés. Nagyon népszerű, mert viszonylag könnyű vele dolgozni (erről Balázs és a bekötözött keze tudna mesélni) és nagyon szép, ahogy a vékony, lila héján áttetszik a fény. Tegnap 17:30-kor volt a gyüli az iskola előtt, ahol az Elternrat tagjai punccsal várták a gyerekeket és szülőket, aztán elindult a menet, keresztül a városon. A felvonulás alkalmából kikapcsolták a közvilágítást és lezárták az utakat. Meg kell, hogy mondjam, nagyon-nagyon hangulatos volt.
A kijelölt találkaponton már várt minket egy felvonulás, és további két menet csatlakozott még hozzánk, így mentünk le a tóhoz, ahol egy bizarr köszöntő- és köszönőbeszéd után egy zenekar zenélt és édes kis gyerekek énekeltek különböző lámpás dalokat teljes szívből és teli torokból. Az első a Laterne, Laterne volt, azt ismerjük mi is, a többiről inkább csak gyanítottuk, hogy mintha már hallottuk volna valahol.
Meglehetősen hideg volt, ezért - és mivel Balázs elkezdett unatkozni és hisztizni - elindultunk hazafelé. Kiderült, hogy egy ének volt már csak hátra, így nem is maradtunk le semmiről. Mikor Balázs észrevette, hogy mindenki elindul haza, hirtelen már nem is volt neki olyan sietős és visszamentünk a tópartra Holdat fényképezni, de akkor már nekem mindenem be volt fagyva, így nem maradtunk sokat. Itthon rendbe tett minket a forró zuhany, csak abban nem sikerült megegyeznünk, hogy mi legyen a karalábé sorsa. Balázs szeretné, ha megtartanánk és jövő júliusban elvinné magával Kenesére. "Nem baj, ha megrohad, majd letisztítjuk!"
Hogy szegény gyerek elvonja a figyelmét a kézfájdalmáról, belerúgott a szegőléc sarkába, amivel a negyedik ujján csak a körömágyát, a kisujján viszont a körmét is sikerült elintéznie. Szegény Balázst még az ág is húzza!

2 megjegyzés:

Gabi, Berlin írta...

Tök érdekes olvasni ezeket a bejegyzéseket. Mintha a tíz évvel ezelőtti saját magamat olvasnám. A sok újdonság, ráadásul pont egyformák... Budapestről egyenesen a NAGYON-Nyugat Freiburgba csöppentünk. Érdekes idők voltak, totális dezsavű :-)

Panni írta...

Remélem, a Tieid azért nem szabdalták fel magukat :-)