2012. november 5., hétfő

Maratoni hétvége

Csütörtök este érkeztek Joeék. Írtam már róluk, Balázs keresztapukája és a felesége, Münchenben élnek. Szuper hétvégét töltöttünk el ötösben!
A pénteki program egy kicsit borult, mert a hosszú út megviselte a vendégeket és sokáig aludtak, de végül így is jutott idő mindenre. Az ebédet sikerült annyira elrontanom, amennyire egy ebédet el lehet rontani... De mindenki nagyon megértő volt és még ezután is szóba állt velem :-) Délután elszaladtunk együtt az Ikeába egy gyors körberohanásra és közösen megállapítottuk, hogy ahogy Németországban sem, úgy itt sem lehet 200x200 cm-es paplanhuzatot kapni (Magyarországon lehet), viszont a választék hatalmas. A napot persze Balázs francia hatosa koronázta meg, sajnos későn jutott eszébe, de ő már csak ilyen, nem nagyon érdeklik az osztályzatok.
A szombati indulás miattam borult, mert bár a tervezettnél is korábban keltem, a kenyér viszont a tervezettnél később kelt, így elhúzódott a sütés is. De azt hiszem, ezt végül senki nem bánta meg, ilyen gyönyörűség készült az esti fondüzéshez:

20 perces késéssel indultunk el és meg sem álltunk Interlakenig. Ez a város két gyönyörű tó közt fekszik, az Alpok lábánál. Amikor azt írom, hogy az Alpok lábánál, nem az otthoni Alpokalját kell elképzelni, hanem valami ilyesmit:
Itt eltöltöttünk (jó-)pár órát, de a kilátóba sajnos nem tudtunk felmenni, mert a sikló november 1-től április 19-ig nem üzemel, a GPS szerinti útra pedig behajtani tilos. Így nem volt más választásunk, elautóztunk Grindelwaldba, ahova amúgy is el akartunk menni, csak aztán változtattunk a terven. Hát most újra változtattunk és egyáltalán nem bántuk meg. Ha Interlaken az Alpok lábánál fekszik, akkor Grindelwald az Alpok nagylábujja alatt. A 2000 méter magas sziklák közvetlen előttünk tornyosultak, tetejükön gleccserek, a völgyben mesebeli dombocskákon mesebeli faházak. Leírhatatlan!


Ahova nagyon igyekeztünk, amit nagyon látni akartunk, Jungfraujoch több magas hegycsúcs mögött bújik el, és ahogy néztük, nem is baj, hogy most nem neveztünk be rá; az igen húzós árú vonatjegyért (csak vonattal lehet oda feljutni) ugyanis egésznapos élményt biztosítanak, amire most nem lett volna idő. Majd amikor már én is dolgozom, megszervezünk egy hétvégét, megszállunk valamelyik mesebeli faházban és egy egész napot eltöltünk ebben kis mesevilágban.
Szürkületben indultunk haza Grindelwaldból. Mikor végre leértünk, megfogadtam, hogy soha többé nem eszem, ha tudom, hogy utána sötétben, utasként utazom szerpentineken :-D Szerencsére félúton megláttuk a tavat a kivilágított várossal és muszáj volt megállni fényképezni. Akkor már kimondottan nagyon kellemetlen és erős hideg szél fújt, ami nekem nagyon-nagyon jól esett, de közel sem olyan jól, mint a látvány:
Balázs is nagyon élvezte a látványt, ő mondjuk a szerpentines "száguldozást" is, mondogatta, hogy akkor most nitrozzunk, most előzzük le ezt az autót, hát igen, kicsit elragadta a hév :-) Az autópályán, miután kb 35 percen keresztül percenként megkérdezte, hogy mikor érünk haza, végre elaludt és csak Zürich környékén ébredt fel.
Pont vacsoraidőre értünk haza, elkészítettem a fondü alapját, felkockáztam a kenyeret, aztán elnézést kértem, bezárkóztam a hálószobába és csak akkor jöttem ki, amikor a többiek már túl voltak a vacsora utáni szellőztetésen is. Leírhatatlan "illata" van az Alpenzeller és a Le Gruyére sajt langyos keverékének... A többiek viszont nagyon jót ettek, így mindenki jól járt. Balázs nagyon élt, tele élménnyel, este "buli", több nem is kell egy tízévesnek! Tegnap megint viszonylag korán keltünk, mert hosszú út állt Joeék előtt és időben szerettek volna hazaérni.
Sok-sok kép a szokott helyen :-)

Balázs ma - talán éppen ezekben a percekben - tartja az előadást környezetből, déltől pedig záró megbeszélés lesz az iskolapszichológussal - erről eddig nem írtam, mert nem volt mit írni -, így valószínűleg délután is jövök egy beszámolóval.

4 megjegyzés:

kadarm írta...

erre voltam én is, életem egyik legszörnyűbb utazása volt, pedig felvittek a hegy tetejére is. az tény, hogy gyönyörű:)

Panni írta...

A szerpentinek miatt volt szörnyű, vagy más okból? :-)

kadarm írta...

Csak vonattal és fogaskerekűvel mentünk, szóval szerpentin nem volt gond. Azt a gusztustalan cirkuszt gyűlöltem, ami a Jungfrau tetején van. Jégszobrok, vidámpark, kínai és indiai étterem és hasonlók. Szégyen, hogy mit műveltek azzal a heggyel. A svájci idegenforgalmi hivatal vendége voltam különben és valami borzasztó volt az egész út.

Panni írta...

Ó, ezt jó tudni, nem gondoltam volna, hogy gagyiland lett abból az állítólag legszebb helyből... Már csak ezért is muszáj lesz megnéznünk... egyszer majd :-)