2012. november 23., péntek

Ki korán kel...

...kakaót lel. Legalábbis az újonnan bevezetett szabály szerint. Kicsit megint megcsúsztak a reggelek és elindult egy olyan tendencia, hogy kakaó után Balázs már nem is éhes. Korábban mindig a reggeli volt először és utána a kakaó, pont emiatt. Amikor már jó ideje nem volt semmi gond a reggelizés körül, lazítottunk a gyeplőn és engedtük előbb kakaózni. Hétfőig tartott a szép világ horror, akkor azt mondtuk, hogy jól van, ennyi volt és vissza a kályhához, sőt, szigorítottunk az eredeti szabályokon is: ha 7:15-ig megreggelizik, akkor ihat kakaót, ha nem, akkor nem. Már tegnap is célfotóval teljesített, ma viszont a legnagyobb jóindulattal is 7:23-kor tűnt el az utolsó falat. Volt is dühöngés és persze minden a mi hibánk. Ebben a hangulatban telt az egész reggel, Balázs komolyan meg volt sértődve, nem érdekelte, hogy mi időben szóltunk, nem érdekelte, hogy attól minden más ugyanúgy megy (mehetne) a megszokott módon, ő utálni akart valakit, mi meg épp kéznél voltunk. Amikor megkérdeztem, hogy csomagoljak-e a tegnap sütött mézeskalácsból, üvöltve közölte, hogy nem kell semmi, kakaót akarok inni, hagyjál békén!!! Én azért csak becsempésztem a dobozkát a táskájába, ezen nem fog múlni semmi, telt tovább a reggel a maga kis zaklatott módján. Indulás előtt úgy 3 perccel rám nézett Balázs és azt mondta: anya, bocsánat, hogy így viselkedtem, légy szíves, csomagolj nekem mézeskalácsot! Persze, tudtam, hogy a mézeskalácsnak nem tud ellenállni :-))

2 megjegyzés:

Vildi írta...

Hát nem lehet könnyű egyikötőknek sem,de annyira édes mindig,hogy utólag megbánja és bocsánatot kér.

Mindig mosolygok az ilyen bejegyzések végén:)

Panni írta...

Igen, én is ezért írtam le, mert ez annyira ő, dühöng, aztán meg odabújik és bocsánatot kér :-)