2012. november 3., szombat

Késő esti párbeszéd

Balázs tegnap nagyon rosszkedvűen jött haza a suliból. Próbáltuk kiszedni belőle, hogy mi a baj, de nem mondott semmit, így inkább nem kérdezősködtünk, nehogy besokalljon. Aztán szép lassan jobb kedve lett és egész jól telt a nap.
Késő este aztán beszélgettünk egy jót (vendégek vannak, ezért Balázs 2 napig velünk alszik) és megkérdeztem, mi volt a suliban, kérdezték-e a verset franciából, stb. Azt mondta, kérdezték, és nagyon jól elmondta, meg is dicsérték....és... és...
- És anya, itt Svájcban tényleg létezik hatos?
- Igen, tényleg. Miért, kaptál egy hatost?!
- Hát... igen, azt hiszem...
- És ezt csak így mondod?! Kaptál egy hatost és még el sem dicsekedtél vele?!
- Hát igen!
- És hogy? Mondta a tanár, hogy hatos?
- Nem, csak felírta egy papírra és megnéztem, meg a többiek is mondták, hogy Balázs sechste, vagy ilyesmit.

Hát így. Az egy dolog, hogy egyszerűen elfelejti bejelenteni, hogy kapott egy hatost, de az, hogy konkrétan előbb szólal meg franciául, mint németül, már nem semmi :-) És persze nem értette, miért pusziltuk agyon este  11-kor, hát ő csak tette, amit tenni szokott. Agyoncsapom!

6 megjegyzés:

á írta...

édes :D

és mi az a hatos?? vagy ott alapból egytől hatig osztályoznak? vagy a hatos olyan, mint nálunk a csillagos ötös?

Panni írta...

Itt egytől hatig van az osztályzás :-))

Agi írta...

Balázs tanul franciát? Azt mondják, hogy az igen nehéz (bár nekem valamiért nagyon tetszik ez a nyelv), így nem semmi, hogy az ennyire megy Neki. Ügyes fiú!:-)

Panni írta...

Igen, itt tanulnak angolt már 4 éve, ebből van pótolnivaló bőven, a franciát viszont most kezdték, így Balázs nincs elmaradva és élvezi is, hogy van sikerélménye :-)

MReni írta...

Kedves Panni!

Jó ideje leltem rá a blogra, de nem olvastam.
Most ismét szemem elé került, és ahogy beleolvastam, mintha az én gyerekemről írnál.
A 9 éves a fiam, harmadikos, figyelemzavara, beilleszkedési és tanulási zavara van. IQ-ja kiemelkedően magas. A suliban időnként (majdnem minden nap) dührohamai vannak, időnként itthon a tesó is kihozza belőle.
1 hete voltunk a bizottságnál, ahol kiderült, tanulási képességek kevert zavara. Helyesírásból felmentéstkaptunk, fejlesztést kap majd, az idő tényezőt kell neövelni a feladatmegoldásnál, segítséget adni a dolgozatnál.Röviden ennyi a történet.
Már így utólag látom, mi az amit az oviban észre kellett volna venni.
Ezért az eddigi suli időt pokolként éltük meg.

A sulis dolgokat a mi fiunk is elfelejti megemlíteni, pont mint nálatok. Soha nem tud semmit, mindig mástól kell informálódni, vagy a tanárnénit kérdeznem. A könyvek pedig, amiben van a lecke, mindig ott maradnak a suliban. Sok-sok kudarc érte eddig.
Ebben a tanévben elkezdtünk zongorázni. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de javulás van. Nem sok, de én látom a fejlődést.

Örülök, hogy idetaláltam.
Reni

Panni írta...

Szia reni, en is orulok, hogy idetalaltal :-)

A zongorazas jo dolog, foleg, ha sikerelmenyei is vannak vele. Balazs egesz gyorsan feladta anno, de most megint mutat vonzalmat a zenehez es egyre tobben mondjak neki, hogy nagyon jol enekel. A vegen meg rockbandat alapit :-))