2012. november 28., szerda

Inszomnia

Ígérem, nem lesz mostantól ez minden posztnak a címe, dehát mit csináljak: hajnali fél három van, én pedig itt ülök, miközben fő a krumplipüré, sül a hús és megy a mosogatógép. Úgy kezdődött, hogy Gábor szerint a Négy szoba az egy jó film, én pedig elhittem neki és elkezdtük nézni. Az első félórában még vártam, hogy majdcsak lesz ebből valami, aztán úgy az első óra után egyre jobban felhúztam magam, hogy mi ez a borzalom, és mire végre a jó rész jött, elaludtam. Persze amint vége lett a filmnek, felébredtem, pedig nem akartam, Gábor még tévézett, ezen jót veszekedtünk, ő tévézni akart, én aludni, aztán átjött Balázs, és a két fiú 3 másodperc múlva aludt. Vártam egy ideig, de csak nem tudtam elaludni, így átcuccoltam Balázs ágyába. Ott is néztem egy ideig a plafont, aztán elkezdett fájni a nyakam, aztán a hasam, aztán már olyan részeim görcsöltek, amiknek eddig a létezéséről sem tudtam. Mikor már a nekrológomat fogalmaztam, úgy gondoltam, jobb, ha kijövök, hogyha már nem alszom, akkor legalább hasznos dologgal üssem el az éjszakát. Jó eséllyel délelőtt úgyis csak ülni fogok kávéval a kezemben és bambán nézek ki a zombi fejemből, legalább nem lesz bűntudatom, most előre ledolgozom a napot.
Nade nem azért ültem ám ide a géphez, hogy az álmatlan éjszakámról meséljek; történtek ma (hoppá, tegnap) ennél nagyobb dolgok is. Egy 20-30 perces megbeszélést terveztünk Balázs fejlesztőpedagógusával (nem ez a jó szó rá, ő az, aki a szárnyai alá vette Balázst és tanulja vele a németet, a matekot, terelgeti, stb), úgy is hagytuk itthon Balázst, hogy megbeszéltük, ha belefér az időbe, csinálja meg az összes házit. A suliban az említett tanáron kívül Balázs osztályfőnöke is várt minket és tájékoztattak, hogy a beszélgetésről jegyzőkönyv készül. Ne ijedjünk meg, de itt ezt így szokták. Viccesen zajlott a dolog, mert mindenki németül beszélt, aztán amikor rám került a sor, én angolul, és erre németül válaszoltak. Sokat beszélgettünk Balázsról, hogy milyen volt, mielőtt ideköltöztünk, hogy fogadta a hírt, hogy mostantól külföldön élünk. Elmondtuk, hogy mi hogy volt, és hozzátettük, hogy szerintünk Balázs még erősen a tagadás fázisában van; azt elfogadta, hogy most itt vagyunk, de egyelőre nem hajlandó arra gondolni, hogy ez egy hosszútávú dolog. Én ezt egyáltalán nem tartom bajnak, mindig is csodáltam a gyerekek lelkét, ők nem hősködnek, pont annyit engednek be a tudatukba, amennyit nagyobb trauma nélkül fel tudnak dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy amint kész lesz rá, be fogja fogadni a teljes igazságot. Szóba került a Ritalin, majd az orvossal beszélnünk kell a dózisról (gyakorlatilag a szedhető legalacsonyabb dózist kapja, 38 kg és 20 mg-ot szed naponta, viszont nagyon passzív, apátiás). Szó volt a winterthuri Sprachschule-ról is, ahonnan - írtam - jön majd egy tanár Balázshoz. Kiderült, hogy ezt félreértettük, a tanár a mostani tanárokkal fog konzultálni, hogy jó irányba haladnak-e, mi a következő lépés, stb. Azt mondták, isten ments, hogy még több tanára legyen Balázsnak, így is elég bizonytalan. Beszéltünk arról, hogy mi hogyan éljük meg ezt a kiköltözés dolgot, hogy érezzük magunkat. Adtak pár jótanácsot is arra vonatkozólag, hogy hogyan vehetnénk rá Balázst, hogy emberek, gyerekek közé menjen iskolán kívül is. Végül egy jó másfél órát ott voltunk a suliban. Összességében az az érzésünk, hogy a pszichológus óta beszéltek pár szakemberrel és mostmár nem érzik olyan reménytelennek a helyzetet. Mikor hazaértünk, Balázs azzal fogadott minket, hogy minden házi kész van, hát csak nekiállt egyedül, noszogatás nélkül és megcsinálta.

4 megjegyzés:

kadarm írta...

ez annyira jó, úgy át tudom érezni, milyen jó lehet, hogy meghallgatnak, érdeklődnek a gyereked és a családod iránt.

Panni írta...

Igen, jól esett nekünk is, hogy érdeklődnek, igaz, ők nagyon elnézést kértek, hogy ilyen személyesre veszik a dolgot. Nagyon jó beszélgetés volt, feltöltődtem tőle (az külön jól esett, hogy mindent értettem) :-)

zsuzsi írta...

Ezek nagyon jo hirek. Kulonosen az egyedul elkeszitett hazi, na az nekem meg az alomkep kategoria, ez barmi feladatot csak sokadik nogatasra kezd el (kiveve ha semmi koze az iskolahoz es a maga kedvere csinalja). Viszont hazi nelkulis mindent tud, csak felszivvel tudom szidni :P

Panni írta...

Zsuzsi :-) Ha házi nélkül is mindent tud, akkor tényleg nincs okod panaszra ezen a téren :-)