2012. november 21., szerda

Felzárkózás

Olyan sok napi apróság van, ami egyenként nem üti meg a posztolási ingerküszöbömet, viszont az összkép és főleg a tendencia már mindenképpen megér egy rövidke írást. Az angolról van szó, amit Balázs szeptemberben kezdett el tanulni, az osztálytársai pedig 3 évvel ezelőtt. Balázs teljesen felvette a ritmust és együtt tanul velük, az angol házikat egyedül vagy minimális segítséggel oldja meg, a kiejtése szinte hibátlan (szegényt kicsit megzavarja, hogy egyszerre tanulja a némettel; főleg a ch-s szavakkal gyűlik meg a baja), a szókincse szépen növekszik. Sok behoznivaló van, ezt kár lenne tagadni, mert az osztálytársak azért simán elbeszélgetnek már angolul, de az mennyire megható már, hogy ennyire ügyesen igyekszik! És igen, agya mint a szivacs, nagyon igaz a mondás, hogy az ilyen korú gyerekek kapacitását jól ki kell használni, mert sokkal többet bírnak befogadni, mint hinnénk. Azt írtam már, hogy milyen büszke vagyok rá?!

3 megjegyzés:

Vildi írta...

És méltán vagy az.
Gratulálok és csak így tovább:)

Panni írta...

Köszi szépen :-))

kadarm írta...

dejó:)