2012. október 18., csütörtök

Visszaszámlálás

Már csak két nap és az életünk visszatér a normális, pörgős kerékvágásba. Onnantól majd gyakrabban fogok írni, ígérem! Vagy legalábbis azon leszek.
Az őszi szünet telik, Balázs rengeteget pihen, ami nekünk is pihentető. Esténként viszont elég nehezen alszik el és ezt most nem foghatjuk a Ritalinra, mivel 2 hete nem szedi. Nekem határozottan az az érzésem, hogy szorong. Ritkán szólja el magát, de azok az elszólások elég egyértelműek. Tegnap este pl azt mondta nekem: Anya, azon gondolkozom, hogy amikor felnőtt leszek, hogy fogom a dolgokat intézni itt Svájcban. Nézd meg, pár év és felnőtt leszek, és még nem is tudok németül! Kis bogárkám, egyrészt sajnálom, hogy ilyen dolgok nyugtalanítják, másrészt viszont örülök, mert ezek a gondolatok azt jelzik, hogy felelősen gondolkodik. Nála eleve lassabban megy a leválás és valószínűleg a felnőttként való leválás is lassabban fog menni, de muszáj lesz forszírozni, mert ugye végülis nem ölebet akarunk nevelni, hanem egy önálló életre képes, boldog embert, aki hasznos tagja akar lenni a társadalomnak. Persze ez még jócskán odébb lesz, egyelőre önző és felelőtlen, ami tízévesen talán nem akkora tragédia, bár lehetne benne annyi jóérzés, hogy amikor Gábor fáradt - és ilyen mostanában nagyon gyakran van, mert sokat dolgozik -, vagy amikor én fáradt vagyok - mint pl tegnap, mert a bénaságom miatt sikerült a fejfájásig dehidratálódnom -, akkor nem a szobájából óbégat ki, hogy valaki menjen be hozzá, hanem pl kijön és elmondja, mi a kínja.
Valamiért most nyelvtanulás-ügyben is befeszült és egyszerűen nem hajlandó semmit tenni azért, hogy megtanuljon németül. Közben pedig engem von kérdőre, hogy honnan tudok én ilyen meg olyan szavakat. Honnan, bakker, tanulok, onnan. Az utóbbi időben Skype-on szoktam németezni és érdekes, hogy olyankor ő is idekuporodik és néha még közbe is szól. Talán ez lesz a megoldás, hogy ilyen indirekt módon bevonom őt is, a fene tudja...

Nincsenek megjegyzések: