2012. október 26., péntek

Évforduló

Egy éve Balázs még csak egy menő dolognak találta ezt a svájci témát, irigyelték is az osztálytársai.
Egy éve abban reménykedtem, hogy talán az egész Svájc-dolog csak vicc, vagy álom és meg sem történik, mi pedig éljük tovább a megszokott életünket.
Egy éve hívott minket Balázs keresztapukája, Gábor legjobb barátja, hogy elmesélje a nagy hírt: megszületett Julianna.
Egy éve azon gondolkoztam, miért nem sikerült megtalálnom a helyem az álommunkahelyemen, amikor korábban soha egyetlen munkahelyen sem volt ilyen gondom.
Annyi minden volt másképp egy évvel ezelőtt...

Aztán elindultunk, ma egy éve. 25-én akartunk, de el kellett halasztani az utat egy nappal. 27-én reggel már Zürichben voltunk. Utáltam, hogy az emberek ufo-nyelven beszélnek és biztos voltam benne, hogy én ezt a nyelvet soha nem fogom megtanulni. Juszt se! Balázs úgy viselkedett, mintha egy kiránduláson lenne. Az ő kis lelke akkor annyit volt képes elviselni. Amikor Gábort itt hagytuk és elindultunk haza, úgy féltem, mint még soha.

Ma Balázs egy környezetismeret előadásra készül, aminek egy részét ő fogja megtartani. Még nem szívesen beszél, de szinte mindent megért.
Ma abban reménykedem, hogy a hátralevő életünket itt, Svájcban fogjuk leélni. De ha nem így lesz, legalább már tudni fogom, hogy a világ nem dől össze attól, hogy mi az egyik végéből a másikba költözünk.
Ma Julianna már nincs köztünk és remélem, hogy a szülei megnyugvást találnak.
Ma már nem érdekel, hogy mi volt a bajom a munkahelyemen, ki tudja, talán már az országban nem találtam a helyem az utóbbi években...

Hogy mi lesz egy év múlva, azt majd megtudjuk egy év múlva, de valahogy majd csak lesz. Valószínűleg Balázs úgy fogja nyomni a svájci kamasz szlenget, hogy egy szavát sem értjük majd, Gábornak nem kell majd folyton tolmácsolnia, én pedig talán szintén egész jól fogok már vakerálni németül. Talán munkahelyem is lesz, ettől talán Gábor is kevesebbet stresszel majd. Majd meglátjuk.

Ez egyébként az ötszázadik bejegyzésem :-))

1 megjegyzés:

zsuzsi írta...

Amen :)
Legyen ahogy szeretned