2012. október 20., szombat

Én, a mesterfodrász

A 22,5 órányi alvásnélküliség után 5,5 óra alatt hülyére aludtam magam, így, ahogy azt a fejszámoló zsenik már sejthetik, ma is időmilliomos vagyok. Rendes családanyaként átlustálkodtam a napot, viszont hogy senki ne mondhasson rám semmi rosszat, valamikor délután levágtam Balázs haját. Ezt kb háromórányi rábeszélés előzte meg, mert a hajvágás az egy jól ismert inkvizíciós módszer és nemcsak fáj, de utána rendezett feje lesz az embernek és az milyen már. Mivel nincs fodrászkendőnk, egy (pontosabban három) nagy-nagy nejlonzacskóból rögtönöztem valamit legjobb tudásom szerint (nem ezt fogom benyújtani pályázati anyagként, ha majd be akarok kerülni a svájci mérnöki kamarába...). A cucc egyébként tökéletesen megfelelt a célnak és Balázs az első 3 percben még élvezte is... A hajvágás már nagyon profin megy, ma szárazon vágtam, ez egy kínlódással kevesebb, viszont semmivel sem nehezebb. Nagyon szuper lett a haja, olyan, amilyet mindig kértem neki a fodrászoktól, de sosem csinálták olyanra. Most azon gondolkozom, hogy lehet, hogy ilyen frizura egyébként nem is létezik :-p Amikor a fejébe vette, hogy megnöveszti a haját, akkor volt egy időszak, amikor pont ilyen volt a haja és legutóbb már sikerült neki egy ahhoz nagyon hasonlót vágnom, most pedig tökéletesítettem. Amint végeztem, nagy boldogan kiszabadította magát a zacskókból, méghozzá úgy, hogy az összes levágott haj beleborult a pólójába. Annyira örültem!
A fodrász tehetségem felismerése olyan megrázó erejű volt, hogy nem értem be a lehullott hajak felporszívózásával, végigszaladtam az egész lakáson, sőt, mire észbe kaptam, ragyogó rend volt mindenhol. Komolyan oda kell figyelnem magamra; az egyetlen dolog, ami vigasztal, hogy mire ezt a posztot befejezem, már újra rumli van. Balázsra mindig számíthatok.

5 megjegyzés:

á írta...

pont holnap készülök levágni B haját, de az utána következő rendrakási őrületnek remélem ellenállok.

nem mellesleg már 1 hetes előkészítés áll a hajvágás előtt, szóval tök átérzem a szitut.

zsuzsi írta...

velkam in do klab ;)

ha nem is minden napot lustalkodok at, de siman elofordul (es en meg a villamrendrakast is meg tudom allni ;) ), cserebe ma egeszen mostanaig takaritottam (hehe itt volt a takino), elotte kutyat futtattam a kodben (idonkent siman eltuntek a tejben, bizarr volt), most fozok, aztan elrohanok tanitani (helyettesitek egy kollegat), 10 korul itthon is leszek talan

viszont erzem, h holnap nem lesz ennyire huzos napom :PPP

(en beiratkoznek vmi nem tul agyfeszito tanfolyamra, mittomen viragkotes vagy patchwork, valami inkabb gyakorlatira, ahol aztan ragadna rad a nyelv is, viszont sokkal kevesbe gyotrelmes, mint nemetet magaban tanulni, es akartam is irni, h Balazst is biztatsd, h ra fog am ragadni hamar a szviccerduccs, nem kell, h gorcsoljon a kulon nemetorakon, ha megy jo, ha nem, majd megy jovore, kozben meg magyarul tanithatod neki nagy vonalakban az aktualis tananyagot, bar en ezen sem aggodnek sokat, tuti h Svajcban nem fogjak a hujegyerek kategoriaba skatulyazni pusztan a nyelv miatt, meg egyebkent sem, hiszen okos, izmositsd az egojat, arra lesz a legnagyobb szuksege az eletben, a tobbi kiguglizhato :) )

Panni írta...

Zsuzsi, á, nem unalmamban fetrengtem, igazából van mit csinálnom napközben, így nem fenyeget a veszély, hogy belehalok az unalomba :-)) Biztos jobb lenne egy szaktanfolyam, de igazából én olyan nagyon meg akarom tanulni a nyelvet, hogy még a száraz nyelvtanfolyami anyag sem tud elijeszteni :-) Balázst is biztatjuk, érzi ő is szerintem, hogy fog ez menni, ha nem is zökkenőmentesen. Némi önbizalom valóban jól jönne neki, és rajtunk nem is múlik a dolog...

Ági, végül levágtad neki? :-))

á írta...

le-le, de csak tegnap. valami miatt el kellett napolni mindig. gondolhatod milyen nyomós indokaink voltak.

egyébként beálltam a mesterfodrászok táborába :D

Panni írta...

Gratula :-D