2012. október 10., szerda

Csirip

Gábor a tegnapi bejegyzés után is szóvá tette, hogy posztolás helyett tweetelek, úgyhogy most hosszabban fogok írni, hogy megfeleljek a blogolás szabályainak.
Figyelem, rinyaposzt alert bekapcs!
Balázzsal egyelőre semmi olyan fejlemény nincs, ami a témába vágna, az őszi szünet harmadik napján vagyunk itthon kettecskén. Kint szakad az eső, így be vagyunk zárva. Hétfőn kiesett az egyik felső szemfoga, amiért már múlt pénteken besöpörte az ajándékot. Azért pénteken, mert akkor volt vége a Projektwoche nevű lazulásnak és megkapta a Meisterdetektiv plecsnit, amiért szerinte nagy jutalom jár. Mi mondjuk egy buksisimire gondoltunk, ő viszont valami kézzelfoghatóbb dologra, így azt találtuk ki, hogy találkozzunk félúton és Meisterdetektiv + Fogtündér + heti zsebpénz = valami kézzelfogható. Örült is persze, mint majom a farkának, egészen tegnapig, amikor a tenyerében lévő fogat bámulva ilyet szólt, hogy akkor neki ezért most ajándék jár. Én meg azt találtam mondani, hogy na akkor még egy szó és személyesen nyomom vissza a fogat a szájába. Annyira piszkálta a fog-dolog a csőrét, hogy ma szó szerint a következő ötlettel állt elő: "Anya, tudod mit, mi lenne, ha ezt a fogat most hanyagolnánk pár hétig, amíg legközelebb erre jön a fogtündér, mert szerintem most ő azt sem tudja, hogy mi a rák van." Mondtam neki, hogy ezen még dolgozzon egy kicsit, mert ennyire még nem épültem le szellemileg. Igaz, momentán több fogam van mint hajam, de ugye az okosok is megmondták már: rövid haj, hosszú ész. Vagy valami ilyesmi.
Magamról szólván, egész jól vagyok. Arra számítottam, hogy ez az egész amolyan India 2.0 lesz, ehhez képest meg nem is az. Bár a testem legkülönbözőbb részei indulnak hanyatlásnak (köröm, haj, bőr), lehetőségem nyílt újraélni a fiatalságomat, mivel csupa pattanás vagyok. Nagy-nagy bánatom, hogy nem élvezem az evést és ez nagyon rossz. Eszem, persze, ha éhes vagyok, de egyrészt nem esik jól, másrészt hagyjuk, a lényeg, hogy nem jó. Gábor minden hétvégén megkörnyékez, hogy vegyünk-e bort, de az sem jó. És a legeslegnagyobb tragédia, hogy már nem vagyok édesszájú. Szeretném szeretni a csokit, de tök hidegen hagy. Ki tudna ellenállni ennek? Na, hát egy ilyen csücsül a hűtőben egy egész hete, méghozzá felbontva! Nem vitás, hogy ez így nem mehet tovább. Ennyit rólam.
Balázs tanulása nagyon aranyos, nem tudok rá jobb szót. Pár hete mesélt itthon a kőkorszakról, azt tanulják most környezetből (na jó, nem mesélt, gyakorlatilag kikérdeztem), és elmondta, hogy "a Jungsteinzeit-ban az emberek ilyen és olyan ruhát hordtak". Aztán ugye most tanul angolt és franciát, hát ez úgy megy nála, hogy a magyar jelentést teljesen kihagyja, német-angol és német-francia szótárfüzete van. Anyukámnak menőzött valamelyik nap Skype-on és mondta, hogy a "du parle allemand?" az azt jelenti, hogy "sprichst du Deutsch?" Anyukám meg bólogatott, hogy aha, biztos :-) Ha így folytatja, pár hónap és németül gondolkozik.

Nincsenek megjegyzések: