2012. szeptember 30., vasárnap

Shopping

Balázs már megint hetek óta gyűjtögette a zsebpénzét és a pénteki adaggal újra összejött egy kedvencjátékra való. Összejönne neki 3 hét alatt, de folyton elveri hülyeségekre. Persze az itteni kis Migros kicsi kínálata kevés neki, Usterben pedig egy hatalmas, 3M-es Migros van, pont a nyelviskola mellett, így elkezdett győzködni, hogy menjek el vele. Én viszont arra gondoltam, hogy egyrészt ideje lenne az önállósodás új fokára lépnie, másrészt nem nagy élmény nekem most cipőbe bújnom, úgyhogy nagyon keményen ellenálltam.
Átbeszéltünk minden lehetséges buktatót, de Balázs csak nem akarta ezt. Látszott rajta, hogy nagyon tépelődik, pont mint az anyja a vízicsúszdák tetején. Végül azt mondta: eldöntöttem, bemegyek a Migrosba és megveszem egyedül!
Így váltunk el és én alig vártam a 3 órát, amikor vége a nyelviskolának. Meg is szólalt a telefon pontosan, nem volt semmi gond, csak bátorságot gyűjtött. Elmondta, hogy az osztálytársak milyen hülyén néztek rá, mikor elköszönt tőlük és elindult ellenkező irányba :-) Ezután kb kétpercenként szólt a telefon: Mennyi pénz is van nálam, anya? Ha 16 Frankba kerül, akkor fog visszaadni a pénztáros? (Igen, persze, 12 Frankból visszaad 16-ig, ezért is fontos, hogy eljárjon egyedül pénzt költeni, mert nagyon nagy zavar van ezügyben...) Végül azért hívott, hogy megkérdezze, merre van a pénztár, mert végre megvan a zsákmány (tényleg jó kis labirintus az a bolt)! A pénztárnál gyors számolás után még egy kis édesség is bekerült a kosárba és ezután, a kilencedik hívásnál már büszke, boldog, megkönnyebbült hangon újságolta el, hogy mivel kedvencjáték nem volt itt sem, valami HotWheels monster truck-ot vett magának, meg egy PEZ-hez hasonló cukorkát valami megapack kiszerelésben. Ezután még jópárszor felhívott, mert nagyon aggódott, hogy tényleg lesz-e következő busz (a szokásosat lekéste, de ezt tudta, átbeszéltük előre), mert ő nem hiszi, hogy lesz és akkor mi lesz. Kérdeztem, mi van kiírva, elolvasta. Szóval lesz következő busz. Jó, de mi van, ha késik? Mi lenne, akkor késik, attól még jönni fog.
Végül csak hazaért, ragyogó arccal, azzal a kis büszke vigyorral. Nagy morcosan, 5 perc alatt megírt négy oldalnyi házit, ezután eldugta a táskáját, hogy három hétig ne is lássa, és akkor ünnepélyesen megnyitottuk a hétvégét.

1 megjegyzés:

Gabi, Berlin írta...

Szuper, szépen alakultok!

Emlékszem, nem olyan régen a gyerekek egyszer egyedül jöttek haza színház után Mittéből: autóbusszal + S-Bahnnal. Ott volt ilyen nonstop telefonos kapcsolat.
Ma már Dani úgy közlekedik Berlinben, ahogy akar...
Mindezt teljesen észrevétlenül...