2012. szeptember 30., vasárnap

Kattanás

Ma délután megint volt egy kis kattanás. Sétálni mentünk, Balázs bicajjal volt. Jó 10 méterrel előttünk ment a járdán, mikor én hallottam a hátunk mögül az úttest felől a suhanó hangot; egy bicajos jött, jó gyorsan. Közben Balázs se szó, se beszéd, úgy gondolta, hogy akkor ő MOST átmegy az úton. Mit lehet tenni, ráüvöltöttem egy nagyot, hogy Balázs, vigyázz, erre a bicajos nő is és Balázs is beleállt a fékbe, Balázs hátsó kereke fel is emelkedett. Persze ütközés nem lett, ijedség annál nagyobb és Balázs eléggé pokróc módon kezelte le a dolgot. De ő ilyen, idegességében bekattan és dühöng. Én meg idegességemben kiabálok, ezért kiabáltam most is. Mondjuk pont nem érdekel, kinek gázolok a mijébe, ha ezzel elkerülünk egy balesetet.
Az a fura, hogy biciklin ezek a meggondolatlanságok egyáltalán nem jellemzők rá. Nagyon felelősségteljesen és megbízhatóan közlekedik két keréken, így a mait betudjuk pillanatnyi kihagyásnak. Jó eséllyel azért nem figyelt annyira, mert mi, a védőhálók is ott voltunk.

Shopping

Balázs már megint hetek óta gyűjtögette a zsebpénzét és a pénteki adaggal újra összejött egy kedvencjátékra való. Összejönne neki 3 hét alatt, de folyton elveri hülyeségekre. Persze az itteni kis Migros kicsi kínálata kevés neki, Usterben pedig egy hatalmas, 3M-es Migros van, pont a nyelviskola mellett, így elkezdett győzködni, hogy menjek el vele. Én viszont arra gondoltam, hogy egyrészt ideje lenne az önállósodás új fokára lépnie, másrészt nem nagy élmény nekem most cipőbe bújnom, úgyhogy nagyon keményen ellenálltam.
Átbeszéltünk minden lehetséges buktatót, de Balázs csak nem akarta ezt. Látszott rajta, hogy nagyon tépelődik, pont mint az anyja a vízicsúszdák tetején. Végül azt mondta: eldöntöttem, bemegyek a Migrosba és megveszem egyedül!
Így váltunk el és én alig vártam a 3 órát, amikor vége a nyelviskolának. Meg is szólalt a telefon pontosan, nem volt semmi gond, csak bátorságot gyűjtött. Elmondta, hogy az osztálytársak milyen hülyén néztek rá, mikor elköszönt tőlük és elindult ellenkező irányba :-) Ezután kb kétpercenként szólt a telefon: Mennyi pénz is van nálam, anya? Ha 16 Frankba kerül, akkor fog visszaadni a pénztáros? (Igen, persze, 12 Frankból visszaad 16-ig, ezért is fontos, hogy eljárjon egyedül pénzt költeni, mert nagyon nagy zavar van ezügyben...) Végül azért hívott, hogy megkérdezze, merre van a pénztár, mert végre megvan a zsákmány (tényleg jó kis labirintus az a bolt)! A pénztárnál gyors számolás után még egy kis édesség is bekerült a kosárba és ezután, a kilencedik hívásnál már büszke, boldog, megkönnyebbült hangon újságolta el, hogy mivel kedvencjáték nem volt itt sem, valami HotWheels monster truck-ot vett magának, meg egy PEZ-hez hasonló cukorkát valami megapack kiszerelésben. Ezután még jópárszor felhívott, mert nagyon aggódott, hogy tényleg lesz-e következő busz (a szokásosat lekéste, de ezt tudta, átbeszéltük előre), mert ő nem hiszi, hogy lesz és akkor mi lesz. Kérdeztem, mi van kiírva, elolvasta. Szóval lesz következő busz. Jó, de mi van, ha késik? Mi lenne, akkor késik, attól még jönni fog.
Végül csak hazaért, ragyogó arccal, azzal a kis büszke vigyorral. Nagy morcosan, 5 perc alatt megírt négy oldalnyi házit, ezután eldugta a táskáját, hogy három hétig ne is lássa, és akkor ünnepélyesen megnyitottuk a hétvégét.

2012. szeptember 25., kedd

Projektwoche

Olyan jó napjaim vannak, hogy el sem hiszem. Úgy döntöttem, hogy kihasználom, amíg ez a jó időszak tart, így ma is posztolok, Ti meg győzzétek olvasni.
Már csak három nap és jön a Projektwoche a suliban. Az idei téma a detektívesdi, nyomelemzés és -rögzítés, személyleírás, fantomkép alapján keresés, DNS elemzés. 5 workshop lesz, minden napra jut egy, és az egész iskola ezen fog nyüzsögni. Már alá kellett írnunk néhány beleegyező nyilatkozatot, most hirtelen nem jut eszembe, csak az, ami arról szól, hogy a helyi újságban meg fog jelenni a Projektwoche-ről egy cikk és hozzájárulunk, hogy olyan kép is a cikkbe kerüljön, amin Balázs rajta van.
A nyelviskolával már le van zsírozva, hogy jövő héten nem megy, mert ez egésznapos program, semmi gondjuk nem volt ezzel. Utána jön az őszi szünet, ami két hét, jól fog jönni Balázsnak egy kis feltöltődés.

2012. szeptember 24., hétfő

Balázsról

Írtam, hogy Balázs megváltozott. Ez azóta is tart, szerencsére. Gáborral mindketten arra gondolunk, hogy az iskolában történhetett valami áttörés, mert nagyon hirtelen jött a javulás, semmihez sem köthető, és azóta egyfolytában motivált, ma pl simán egy órán át angoloztunk.
Nehéz megfogalmazni, hogy mi változott, leginkább azt mondanám, hogy érdeklik a (vissza-)jelzéseink és szót akar fogadni. Persze ez nem mindig sikerül neki, de akarja és nem az van, hogy csípőből ellenkezik. Arra, hogy akar, de nem mindig sikerül neki, jó példa a ma délután: megkértem, hogy öltözzön át melegítőbe. Átment a szobájába, levette a farmert, aztán felvette újra. Közben bementem, kérdeztem, hogy ezt most így hogy, jót röhögött a szétszórtságán és újra levette a farmert. A kezébe adtam a melegítőt, ő pedig, miközben be nem állt a fecsegője, fogta a melegítőt, elhajította és megint felvette a farmert :-))
Az iskolai jövőjével is sokat foglalkozik. Ők ugye itt jövőre már rangidősek lesznek, a téma elkerülhetetlen. Itt olyan a rendszer, hogy nagyjából kétféle középiskola van, az egyik a sima Sekundarschule, a másik a gimnázium. Gimnáziumból egyenes út vezet az egyetemre, Sekundarschule után lehet szakmát tanulni vagy egyetemre felvételizni. Itt Svájcban viszonylag kevés diplomás van, így szerencsére még kisebb a nyomás, mint otthon. (Ez egy nagyon nagy különbség, hogy otthon mindenki azért tepert, hogy az ő gyereke legyen a legjobb, itt pedig mindenki azon igyekszik, hogy a gyereknek a legjobb legyen.)

2012. szeptember 20., csütörtök

Vlog

Ha egy kicsit fotogénebb lennék, most tuti áttérnék a vlogra. Olyan sok dolog történt és én annyira nem fogok most egyikről sem írni, mert lusta vagyok... De azért címszavakban (és később ígérem, írni fogok ezekről bővebben):
1. Tegnap óta Balázs megváltozott. Nehéz megfogalmazni. Mintha eddig be lett volna zárva és most kinyílt. Érdekli a középiskolai felvételi, kérdezget róla, szívesen csinálja meg a háziját, nem dühöng annyit.
2. Lesz a suliban Projektwoche, közvetlenül az őszi szünet előtt. Ez egy hétnyi izgalmas feladatot jelent neki, és egy kis könnyebbséget, mert nem lesz sem házi, sem nyelviskola.
3. Novemberben lesz Zukunftstag, ami annyit tesz, hogy az iskolás gyerekek
  a) bemennek a szüleik munkahelyére, ahol egy napot ledolgoznak, a szüleik útmutatásával, a korosztályuknak megfelelő feladatok elvégzésével.
  b) ellátogatnak szociális intézményekbe, ahol betekintést nyernek az ott folyó munkába.
4. Nem tudni, hogy mi lesz most az én német nyelvtanfolyamommal. Gábor viccesen azt mondta, hogy legyek magántanuló és járjak be konzultációra :-)
Ahogy írtam, mindegyikről írok majd bővebbet, de nem most.

2012. szeptember 19., szerda

Nagyon hiányzik...

...egy jó kis alvás. Mostanában hajnali 2-3 körül felébredek és bár fáradt és álmos vagyok, nem tudok visszaaludni. Ma is 3-kor indult a nap és gondoltam, alvással zárom a délelőttöt. Ez össze is jött volna, ha Balázs nem ébreszt fel azzal, hogy "képzeld anya, ma egyszer sem ültettek át másik osztályterembe". Eltartott egy ideig, mire felfogtam, hogy hol vagyok és milyen évet írunk és lassan az is leesett, hogy szerda van, így ma nincs nyelviskola.
- De Balázs, a nyelviskolában szoktak átültetni, nem? - (röhigcsélni szokott*)
- Ja, de. Akkor bocs, aludjál tovább!
Áááá, bakker, nyilván alszom tovább, hát persze :-) Viszont szépen önállóan megebédelt, megcsinálta a házit és most a szobájában játszik. Imádom, hogy nagyfiú!

*minden áldott nap úgy jön haza Balázs a nyelviskolából, hogy megint át kellett mennie egy másik szobába és egyedül írnia a feladatlapot. Ez azért nem vicces, mert neki a beszédet kéne nyomni, nem pedig a feladatlapokat (amiket már 3 hónapja is kisujjból rázott ki), úgyhogy el kell zarándokolnunk valamelyik hétköznap Usterbe, hogy jelezzük, ennél a semmi is sokkal jobb és ráadásul sokkal olcsóbb is. Lehet persze, hogy inkább az itteni suli felé jelezzük, végülis az ő pénzük megy kárba, joguk van tudni róla.

2012. szeptember 17., hétfő

Hero Factory

Balázs hatalmas Hero Factory (Lego) lázban ég; erre költi minden zsebpénzét, böngészi a heropediát, gyűjti az adatokat. Mint minden adandó alkalommal, ma reggel is végigkérdezte, melyik figura tetszik, melyik nem, miért igen, miért nem. Rutinosan rávágtam, hogy a Breez, mert az lány. Erre Balázs kifejtette, hogy igen, szerinte is biztos nagyon tetszene nekem Breez, mert van plazmavetője. Később mutatott egy kutya-formájú szörnyeteget, aki állítólag a vajákos ember segítője. Mondtam viccesen, hogy de aranyos, szívesen megsimogatnám, de Balázs kioktatott: "Anya, nem látod a módosított kvázatüskéket?!"
Van még hova fejlődnöm, az biztos!

2012. szeptember 16., vasárnap

Uster

Balázs nyelviskolája Usterben van és a héten nyúzott, hogy menjek el vele valamelyik nap. Elmentünk hát tegnap hármasban és ott töltöttük a nap nagy részét. Balázs egy hatalmas adag ebéd után a hatalmas parkban kiélhette az összes hiperaktív hajlamát.

2012. szeptember 11., kedd

Áttörés

VÉGRE! VÉGRE! VÉGRE!!! Már 3-4 napja tart, hogy Balázs jó 20 perccel kicsöngetés után jön haza. Az ok: ott marad játszani a többiekkel. Bicajoznak, ökörködnek, gesztenyéket vernek le a fáról, ilyesmi. És mostmár beszél a gyerekekkel is, nemcsak a tanárokkal! Egyelőre csak tőmondatokban, de beszéééél és barátkozik és ez szemmel láthatóan őt is boldoggá teszi. A házi feladat persze továbbra is szívás, dehát kit érdekel, amikor végre beilleszkedett, vidáman jön haza, elmeséli, hogy mi történt a suliban, stb-stb. Sírni tudnék örömömben!!!

2012. szeptember 2., vasárnap

Küzdelmek ebédfronton

Írtam valamikor nyáron, hogy Balázs egyre normálisabban eszik. Csúnyán elkiabáltam! Enni eszik (mert nem hagyom békén, amíg oda nem ül az asztalhoz), de hogy mit! Köretből két dolog jöhet szóba: hasábkrumpli és konzerv kukorica. A rizs unalmas, a krumplipüré túl puha, ha nem túl puha, akkor túl darabos. Hús: a natúr hús (legyen bármilyen fajta) ízetlen, a sós hús sós, a pácolt hús csípős, vagy ha nem csípős, akkor zöld. A szaftosra sütött csirke nem elég ropogós, a ropogósra sütött csirke kemény. Volt egyetlen fajta hús, amit hajlandó volt megenni: pácolt csirkecombfilé úgy, hogy sütés előtt teljesen lemostam róla a pácot. Pénteken kijelentette, hogy az a hús unalmas. Ja, a legjobb: a fasírtomban túl sok a hús! Feladom!

Ősz

Nagyon le vagyok maradva a posztolással, pedig a dolgok történnek. Az a helyzet, hogy most kicsit átmentem olvasó üzemmódba; inkább mások blogjait olvasom, vagyis így volt ez ma reggelig. Most, hogy elértem a káromkodásküszöböt, inkább nem olvasok tovább, hanem írok. Balázs tegnap kb négyszer kattant be, különösebb ok nélkül. Hétköznap csak kétszer szokott, reggel és délután, de tegnap reggel, délben, délután és este is sikerült neki. A tanulás (geometria és angol felzárkóztatás) borzasztó nyögvenyelősen megy, teljesen kiakad már attól is, hogy a házit meg kell csinálni. Elhiszem, hogy fáradt, de az azért nonszensz, hogy délután 4-től este 7-ig ülünk egy max félórás házi fölött. Próbáltuk már mindenhogy: pihenés előtte, evés előtte, sehogy sem működik. Van, hogy nagy lendülettel belekezd, 5 perc alatt eljut a feléig, aztán leáll és nem hajlandó tovább csinálni. Itt már nem az önbizalmáról van szó, mert simán megoldja a feladatokat, egyszerűen elbambul, vicceskedik, mekeg, bekattan. És az angollal, geometriával ezután kéne foglalkozni, így mindennap úgy fekszik le, hogy csalódott, mert semmire sem maradt ideje.
Pénteken átköltöztettem a tanuló bázist a nappaliból a hálóba, így talán jobban oda tud figyelni... Kezdek kifogyni az ötletekből és nem értem, hogy miért ilyen. Én is figyelemzavaros voltam, nekem is nehéz volt összekapni magam, de ilyen szinten szétesni sosem mertem. Gyakorlatilag úgy kell odarúgdosni az asztalhoz, hogy tanuljon, egyen, igyon, ne csak az ágyon dögöljön. Az, hogy kimenjen az osztálytársaival délutánonként, teljesen esélytelen, egyrészt semmi kedve hozzá, másrészt itt a házi, ami alapban félórás lenne, de nála 2-3-4 óráig simán elhúzódik. És akármit csinálok, semmi nem működik, sem a motiváció, sem a "fenyegetés", komolyan, néha legszívesebben a fülénél fogva húznám oda az ablakhoz, hogy lássa, mit hagy ki, cserében az idegesítő vegetálásért.