2012. július 30., hétfő

Itthon

Megjöttünk, itthon vagyunk! Nagyon szuper két hetet töltöttünk otthon, minden percét élveztük! Nagyon jó volt, hogy a saját házunkban nyaraltunk és nagyon jó volt a saját lakásunkba visszajönni. Balázs egyetlen mukk nélkül ülte végig a 11 órás (nappali) utat; olvasgatott, filmet nézett, játszott a legújabb Hero Factory szörnyével. Mondjuk tény, hogy előtte való nap borzalmasan viselkedett, komolyan, szavak nincsenek arra, amit szombaton művelt. Mondta is Gábor, hogy nem tudja, mi lesz, ha a hazaúton is ezt csinálja Balázs. Én megkockáztattam, hogy az ilyen napok után általában csendes nap szokott jönni, és lőn!
Az úton kiolvastam Ranschburg Jenő Nyugtalan gyerekek című könyvét, ami az ajánló szerint egész jónak tűnt és hát Ranschburg Jenőt én nagyon "szeretem", sokkal jobbnak tartom a könyveit, mint Vekerdy írásait. Ez a könyv sajnos egyáltalán nem tetszett. Az első, vaskos fejezet arról szól, hogy milyen családok "termelik ki" a hiperaktív gyerekeket: bántalmazó, alkoholista, szeretet nélküli, mélyszegény vagy újgazdag családok. A többi fejezet olyan információk gyűjteménye, amelyeket bárki megtalálhat a neten, aki ismeri a keresőszavakat és tud angolul. Nem mondom, hogy a könyv teljesen használhatatlan, de nekem nem sok újat adott. Annak, aki most szembesül a problémával, elég jó iránymutatást nyújt, bár fenntartom, hogy egy szülőknek szánt könyvet nem kezdünk azzal, hogy 50-100 oldalon át boncolgatjuk a család felelősségét. Nemcsak azért, mert ez fáj, hanem mert ez a nézet túlhaladott; maga Ranschburg Jenő is leírja egy fejezettel később, hogy az ADHD genetikai és neurológiai eredete bizonyított.
Van egy fejezet, amiben tanácsok vannak összeszedve ADHD-s kamaszok szülei számára, ezek nagyon hasznos tanácsok, le is fogom írni ezeket, bár többségüket hallottam a Fimota szülő tréningjén - ahogy a Mici mackós hasonlatok és még sok más dolog is visszaköszönt.

4 megjegyzés:

á írta...

hát nekem is nagy "csalódás" volt ez a könyv. én is így állok Ranschburggal és Vekerdyvel :D

bár én ennek a könyvnek nem adtam annyit, mint te. elolvastam az első fejezet kb felét, komolyan besértődtem, aztán belelapoztam ide-oda és arra jutottam, hogy nekem erre a könyvre semmi szükségem.

Panni írta...

Néha komolyan elképedek, hogy mennyire egy rugóra jár az agyunk :-D

Agi írta...

Szia!
Szoc munkásként bántalmazott gyerekekkel foglalkozom. Pont azzal a réteggel, akikről Ranschburg tanár Úr is ír. (akinek jómagam is nagy tisztelője vagyok, egyébként)
Na most azt vettem észre, hogy a "külső" jegyekben tényleg van igen sok azonosság. Főleg a magatartás, tanulási problémák terén lehet, de a lelki/érzelmi oldal egészen más.

de pl. mikor a "sokproblémás" bántalmazott gyerekekkel voltam együtt, táborban, strandon, bárhol, bármilyen szituban általában szépen lehetett Őket szóban irányítani. Ha tudták, hogy szeretettel vagyok irányukban, ált. első de max. a 2ik szóbeli kérésemre simán reagáltak és tették, amit kértem/kértünk tőlük. Na most ez a hiperekkel pl. nem megy/nem menne! és ez csak egy különbözőség a sok közül.
Az ADHD valóban, szinte biztos, hogy genetikai "probléma" lehet, nálunk pl.100% az, mert én is ADHD-s gyerek voltam, csak egy lánynál ez "kezelhetőbb" azért, mint a fiúknál. Ja és a 4 hós lányom is mutat már " gyanús tüneteket" nála az extra mozgékonyság van meg, sokkal mozgékonyabb a többi vele egykorú csecsemőnél.
Járok vele baba klubba, tanácsadásra, tehát látom.
Pl. 2 hósan már megfordult és le is esett a pelenkázóról, hogy csak egyet említsek.
Persze könnyen lehet, hogy nem lesz ADHD, de figyelni kell rá, az biztos, mert hát a genetika miatt elég nagy esélye van.

Panni írta...

Kösz Ági a megerősítést, én is így gondoltam laikusként, de jó ezt egy szakembertől is hallani! :-)