2012. június 10., vasárnap

Velo-Tag

vagyis biciklis nap. A szülői munkaközösség szervezte és bár az a vihar, ami tegnap délután óta vonul át Magyarország fölött, péntek éjszaka fölöttünk állomásozott, nagyon sok gyerek jött el a rendezvényre. Szülők közül csak azok jöttek, akik valamilyen segítséget vállaltak. Én a beilleszkedés első lépéseként jelentkeztem znüni segítségnek (a znüni az a tízórai, ami a sviccerdüccsül nün-nek ejtett 9-ről kapta a nevét és e logika mentén 10 órakor fogyasztják az emberek - hagyjuk), de Balázs jól nem adta le a jelentkezést, így végül nem sütöttem, csak segítettem az asztal körül.
8:20-kor kezdődött a banzáj, voltak technikai pályák bójákkal, billenőkkel, ugratókkal, volt rendőr, volt bicikli-műhely, és voltak lelkes gyerekek. Nagyon lelkesek! Kicsik is és nagyok is jöttek, és amin eléggé ledöbbentünk, Balázs 24 collos biciklije méretben a középmezőnyben volt (otthon általános volt a döbbenet, amikor kiderült, hogy 24-es bicaja van). Van olyan osztálytársa, aki 30-as biciklivel jelent meg és nem hiszem, hogy azért, mert neki nincs sajátja és gyorsan kölcsön kérte anyáét... Egy négyéves kislány ott nyafizott, hogy persze, neki van a legkisebb biciklije, az övé még csak 16-os :-))
A program úgy nézett ki, hogy Balázséknak először szabad foglalkozás volt, ezt ők a billenőkön töltötték, aztán mindenki kapott egy-egy fehér rongyot és le kellett pucolnia a saját bringáját. Én Balázst még ilyen szorgalmasan suvickolni nem láttam, lett is szép, csillogó-villogó biciklije! Ezután a rendőr tartott nekik először egy fényképes-videos előadást a teherautók holtteréről és a biciklis közlekedés egyéb buktatóiról, aztán kint a technikai pályán tanította őket szlalomozni, irányt jelezni és még pár technikai dologra.
Ezután jött a znüni, ami elég érdekesen nézett ki... Az elején nem értettük, hogy mi a logika az üres zsömlékben és a csíkokra tört mogyorós csokiban, de a leggyorsabb/legéhesebb kölkök gyorsan rámutattak az összefüggésre: zsömle kinyit, csoki beletömköd, oszt jó napot. Néztem, ahogy a teljes kiőrlésű magos zsömlébe beletuszkolják a mogyorós csokit és hirtelen elkezdtem tisztelni az angol konyhát. Znüni után Balázsék a bicikli műhelybe mentek, ahol fékbovden beállítást, váltó beállítást és sisakviselési tanácsokat kaptak. Mi eljöttünk haza, hónapok óta ez volt az első óra, amit teljesen kettesben töltöttünk Gáborral.

Az összbenyomás a rendezvényről: szuper ötlet, jó szervezés, ötletes kivitelezés és bevállalós kölkök. Balázs nagyon ügyesen csinálja a beilleszkedés projektet, látszólag mindent megért, amit mondanak neki (a rendőr előadását nem értette teljesen, ott kellett egy kis utólagos tolmácsolás), és mindig figyel a többiekre, ezzel is kompenzálja a nyelvi akadályokat. Egy kicsit aggódtam, hogy vajon hogy áll technikai tudásban az itteniekhez képest, akik köztudottan biciklivel a hátsójukon születnek, de teljesen egy szinten van velük. Jó kis délelőtt volt!
Képek a szokásos helyen.

2 megjegyzés:

Timszike írta...

Latom, a znüni nalad is kiverte a biztositekot :D

Panni írta...

Hát, enyhén szólva :-)) Bár elég jópofa, hogy itt minden szóban van egy umlaut és egy i a végén, ettől minden olyan aranyos lesz, mintha becézve lenne :-)