2012. június 28., csütörtök

Tessék???

Ma volt Balázs első csoportfoglalkozása a nyelviskolában. Mikor odaértem, nem volt ott, kb 5 perc múlva érkezett meg a csapat, hangos lábdobogással (harmadik emelet, falépcső). Balázs lelkesen, tetőtől talpig lucskosra izzadva, mosolyogva, csicseregve érkezett. A tanártól megtudtam, hogy beszélt is bőven, nem volt semmi gond. Mikor hazafelé faggatni kezdtem volna, teljesen ledöbbentem, mert egyáltalán nem kellett faggatnom, teljesen magától mesélte el, hogy egy csomót beszélt, és akkor előjött az aduásszal: titokban remélte, hogy nem jövök érte, hogy az új barátaival (sic) mehessen a buszpályaudvarra... Gyorsan rákérdeztem: egyedül akart volna haza jönni? Igen! Így teljesüljön minden kívánsága, holnap már egyedül jön haza (3 faluval odébbról!). Arra azért megkért, hogy reggel még kísérjem el, "de csak amíg a nagyi ide nem jön, utána szeretném neki megmutatni, hogy milyen ügyes unokája van".
Repkedek örömömben! Tanulja a nyelvet, jól megy neki, önállósodik, jól megy neki, talán végre tényleg elhiszi, hogy mi mindenre képes :-))
(Természetesen telefon lesz nála, de annyira kicsi a hibázási lehetőség, hogy ez inkább csak védőháló lesz, nem egy szükséges kellék.)

1 megjegyzés:

á írta...

dejódejódejódejó :DDD