2012. június 30., szombat

Nem eszik...

Nem a lóizét nem... Nem tudom, hogy mi hozta az áttörést, de leírom, mik történtek:

1. Tukmáltam. Tudom, csúnya dolog, elhízott fiatalok mögött sokszor tukmálós szülők állnak, de a nemevése ijesztő méreteket öltött. Sosem zavart, hogy válogatott, ha egyébként jól evett. Az sem zavart, hogy sovány, ha jól evett. De most oda jutottunk, hogy ha tehette volna, semmit nem evett volna, miközben nem volt beteg! A reggeli és vacsora rendben volt, ott csak a mennyiséget növeltem egy kicsit, viszont ebédelni egyáltalán nem akart, így kénytelen voltam őt elkápráztatni sülthusi csodákkal.
2. Kamaszodik. Nagyon. Csak úgy tódul bele a tesztoszteron. Természetesen minden este lezuhanyozik, de mostmár nincs aranyos illata, amikor megizzad. Nem szívesen szagolnék bele a tornacipőjébe...
3. Többet mozog mint eddig és több élmény is éri. Nem sokkal, de talán ez is közrejátszik egy kicsit.
4. A több evéstől nyilván egy kicsit kitágult a gyomra, így törvényszerűen többet eszik.

Nem szeretnék átesni a ló túloldalára, úgyhogy résen vagyok, de nagyon örülök, hogy vége az étvágytalan időszaknak (nem is étvágytalanság volt az, inkább csak nem jutott eszébe, hogy egyen...)! A gyógyszert ugyanolyan dózisban szedi és tudom, hogyha nem figyelmeztetnénk, simán ellenne kaja nélkül akár napokig, de mostmár legalább felszólításra hajlandó enni.

Nincsenek megjegyzések: