2012. június 30., szombat

Nem eszik...

Nem a lóizét nem... Nem tudom, hogy mi hozta az áttörést, de leírom, mik történtek:

1. Tukmáltam. Tudom, csúnya dolog, elhízott fiatalok mögött sokszor tukmálós szülők állnak, de a nemevése ijesztő méreteket öltött. Sosem zavart, hogy válogatott, ha egyébként jól evett. Az sem zavart, hogy sovány, ha jól evett. De most oda jutottunk, hogy ha tehette volna, semmit nem evett volna, miközben nem volt beteg! A reggeli és vacsora rendben volt, ott csak a mennyiséget növeltem egy kicsit, viszont ebédelni egyáltalán nem akart, így kénytelen voltam őt elkápráztatni sülthusi csodákkal.
2. Kamaszodik. Nagyon. Csak úgy tódul bele a tesztoszteron. Természetesen minden este lezuhanyozik, de mostmár nincs aranyos illata, amikor megizzad. Nem szívesen szagolnék bele a tornacipőjébe...
3. Többet mozog mint eddig és több élmény is éri. Nem sokkal, de talán ez is közrejátszik egy kicsit.
4. A több evéstől nyilván egy kicsit kitágult a gyomra, így törvényszerűen többet eszik.

Nem szeretnék átesni a ló túloldalára, úgyhogy résen vagyok, de nagyon örülök, hogy vége az étvágytalan időszaknak (nem is étvágytalanság volt az, inkább csak nem jutott eszébe, hogy egyen...)! A gyógyszert ugyanolyan dózisban szedi és tudom, hogyha nem figyelmeztetnénk, simán ellenne kaja nélkül akár napokig, de mostmár legalább felszólításra hajlandó enni.

2012. június 29., péntek

In der Schweiz

A svájci élet Balázsból kihozta a természetbarátot. Hihetetlen és kifogyhatatlan érdeklődéssel figyeli a kacsákat, a tyúkokat, a sólymokat (nagyon sok van itt a tó és az erdők környékén) és a teheneket. Ahogy megyünk a nyelviskolába, van egy kedvenc tehénistállónk, pont az egyik buszmegállónál. Egy nagy fejőgép és tehénvakaró gép van az úttest felé néző udvarban, és eleinte én magyaráztam el, hogy hogy kerül a tej a tehénből a papírdobozba. Nagyon sokat kérdezett, ezért elég részletekbe menően meséltem erről.
Tegnapelőtt is ott legelésztek a tehenek és amíg álltunk a megállóban, Balázs kielemezte, hogy melyiket kábé mikor fejhették és mennyit legelhetett azóta. Az utolsónál pedig megjegyezte: szegény, neki már nagyon-nagyon feszül, hogy fájhat neki! (Hát még ha tudná! :-D )

2012. június 28., csütörtök

Tessék???

Ma volt Balázs első csoportfoglalkozása a nyelviskolában. Mikor odaértem, nem volt ott, kb 5 perc múlva érkezett meg a csapat, hangos lábdobogással (harmadik emelet, falépcső). Balázs lelkesen, tetőtől talpig lucskosra izzadva, mosolyogva, csicseregve érkezett. A tanártól megtudtam, hogy beszélt is bőven, nem volt semmi gond. Mikor hazafelé faggatni kezdtem volna, teljesen ledöbbentem, mert egyáltalán nem kellett faggatnom, teljesen magától mesélte el, hogy egy csomót beszélt, és akkor előjött az aduásszal: titokban remélte, hogy nem jövök érte, hogy az új barátaival (sic) mehessen a buszpályaudvarra... Gyorsan rákérdeztem: egyedül akart volna haza jönni? Igen! Így teljesüljön minden kívánsága, holnap már egyedül jön haza (3 faluval odébbról!). Arra azért megkért, hogy reggel még kísérjem el, "de csak amíg a nagyi ide nem jön, utána szeretném neki megmutatni, hogy milyen ügyes unokája van".
Repkedek örömömben! Tanulja a nyelvet, jól megy neki, önállósodik, jól megy neki, talán végre tényleg elhiszi, hogy mi mindenre képes :-))
(Természetesen telefon lesz nála, de annyira kicsi a hibázási lehetőség, hogy ez inkább csak védőháló lesz, nem egy szükséges kellék.)

2012. június 27., szerda

Nyelv

Balázst kedden meglepetéssel várták a nyelviskolában: reggel nem magánórája volt, hanem elmehetett a csoporttal a parkba, ahol kicsit a nyelve is megeredt és pár szót beszélt a többiekkel. Gyanús volt az egybeesés, ti. tegnap volt az utolsó alkalom és ez volt az a nap, amikor ki kellett derülnie, hogy hogyan tovább. Hogyan-hogyan, hát csoportosan! Holnaptól már csoportba jár, napi 4 óra, kicsit intenzív, igaz? :-)
Maradva a nyelvnél, hétfőn tesztet írok németből, itt derül ki, hogy mehetek-e a következő szintre ősztől. Bár titokban remélem, hogy ősszel én már dolgozni fogok, de ki tudja, ugye...
Balázs osztálya egy kis koncertre készül, ezért kellett hangszert választani. Többek között olyan dalokat is tanulnak, mint pl a Hoi Alli Zäme, amit a neten sem találtam sehol, csak egy-két svájci oldalon, illetve a szövegét megtaláltam, de ez minden (nem csoda, ez egy nagyon svájci dal). Beszéltem Balázs osztályfőnökével, aki olyan rendes volt, hogy felajánlotta, eljuttat egy-egy kottát az összes dalhoz, így Balázs tudja gyakorolni itthon is, ha szeretné. Ugye neki könnyebb a leírt szöveget megérteni, ezért ez külön jó, így biztos lehet abban, hogy a helyes szót mondja (énekli). Az osztályfőnök is nagyon örül, hogy Balázs csoportba megy, így sokkal gyorsabban fog menni a tanulás és a beilleszkedés.

2012. június 25., hétfő

Megvagyunk

Szégyellem magam, hogy ilyen ritkán írok, de az a helyzet, hogy nem szeretnék senkit untatni a "már megint dührohama volt" című posztokkal. Mert elég sokszor van mostanában dühroham és ami még gyakoribb, az az egyik pillanatról a másikra megkergülős mutatvány (persze ezek mindig hétvégén, amikor nincs gyógyszer). Sok a tikk is (hang elsősorban), de mégis, alapvetően mintha az egész gyerek nyugodtabb lenne.
Sokat fejlődött a magyar beszéde, ügyesen érvel, kicsit túljátssza, látszik, hogy ezek inkább tanult mondatok, szerepek, de valahogy ugye el kell kezdeni... A némettel még nincs látható előrelépés, de továbbra is mindenki egybehangzó véleménye, hogy mivel Balázs maximalista, nem fog megszólalni addig, amíg nem biztos a dolgában. Utána viszont majd győzzük csak lelőni! Amen.
Anyukám érkezik mához egy hétre, van nagy izgalom mindenki részéről :-) Igyekszem gyakrabban írni, ígérem.

2012. június 14., csütörtök

Ötödikes

Ugyan még egy teljes hónap hátra van a suliból, mégis nagyon vártuk a mai napot. Az elmúlt hetekben semmilyen visszajelzés nem jött a suliból, Balázs pedig csak annyit mesél itthon, hogy folyton filmeket kell néznie németül és már őt is zavarta, hogy nem tanul. Elkaptam hát az osztályfőnökét és megkérdeztem, van-e valami koncepció ebben, tudják-e, mi lesz Balázzsal a következő tanévben és lehetne-e, hogy összeülünk és beszélgetünk erről. Kértem, hogy mindenképp mondják meg minél előbb, hogy Balázsnak ismételnie kell vagy nem, mert minket is esz a fene, de elsősorban Balázst kell felkészítenünk, ha úgy alakul, hogy új osztályközösségbe kerül. Megígérte, hogy rákérdez és visszaszól, így is lett, másnap ő kapott el engem és elmondta, hogy ma lesz egy tanári értekezlet, amin Balázs az egyik napirendi pont és itt majd minden eldől.
Félórája kaptuk az e-mailt, hogy Balázs tovább megy ötödikbe az osztállyal és gyakorlatilag egy év múlva kell az itteni tantervi követelményeknek megfelelnie, aminek ugye alapfeltétele, hogy németül oktatható legyen. Azt gondoljuk, hogy ez nem fog számára gondot okozni,  hetek kérdése és elkezd beszélni, de érteni már szinte mindent ért. Az első félévben valószínűleg vért fog izzadni, hogy pl német irodalomból szintre hozza magát, de nem hiszem, hogy ne venné az akadályokat.

Olyan nagyon megkönnyebbült, hogy amióta megtudta a hírt, többet rajzolt, mint az elmúlt tíz évben összesen :-))

2012. június 10., vasárnap

Velo-Tag

vagyis biciklis nap. A szülői munkaközösség szervezte és bár az a vihar, ami tegnap délután óta vonul át Magyarország fölött, péntek éjszaka fölöttünk állomásozott, nagyon sok gyerek jött el a rendezvényre. Szülők közül csak azok jöttek, akik valamilyen segítséget vállaltak. Én a beilleszkedés első lépéseként jelentkeztem znüni segítségnek (a znüni az a tízórai, ami a sviccerdüccsül nün-nek ejtett 9-ről kapta a nevét és e logika mentén 10 órakor fogyasztják az emberek - hagyjuk), de Balázs jól nem adta le a jelentkezést, így végül nem sütöttem, csak segítettem az asztal körül.
8:20-kor kezdődött a banzáj, voltak technikai pályák bójákkal, billenőkkel, ugratókkal, volt rendőr, volt bicikli-műhely, és voltak lelkes gyerekek. Nagyon lelkesek! Kicsik is és nagyok is jöttek, és amin eléggé ledöbbentünk, Balázs 24 collos biciklije méretben a középmezőnyben volt (otthon általános volt a döbbenet, amikor kiderült, hogy 24-es bicaja van). Van olyan osztálytársa, aki 30-as biciklivel jelent meg és nem hiszem, hogy azért, mert neki nincs sajátja és gyorsan kölcsön kérte anyáét... Egy négyéves kislány ott nyafizott, hogy persze, neki van a legkisebb biciklije, az övé még csak 16-os :-))
A program úgy nézett ki, hogy Balázséknak először szabad foglalkozás volt, ezt ők a billenőkön töltötték, aztán mindenki kapott egy-egy fehér rongyot és le kellett pucolnia a saját bringáját. Én Balázst még ilyen szorgalmasan suvickolni nem láttam, lett is szép, csillogó-villogó biciklije! Ezután a rendőr tartott nekik először egy fényképes-videos előadást a teherautók holtteréről és a biciklis közlekedés egyéb buktatóiról, aztán kint a technikai pályán tanította őket szlalomozni, irányt jelezni és még pár technikai dologra.
Ezután jött a znüni, ami elég érdekesen nézett ki... Az elején nem értettük, hogy mi a logika az üres zsömlékben és a csíkokra tört mogyorós csokiban, de a leggyorsabb/legéhesebb kölkök gyorsan rámutattak az összefüggésre: zsömle kinyit, csoki beletömköd, oszt jó napot. Néztem, ahogy a teljes kiőrlésű magos zsömlébe beletuszkolják a mogyorós csokit és hirtelen elkezdtem tisztelni az angol konyhát. Znüni után Balázsék a bicikli műhelybe mentek, ahol fékbovden beállítást, váltó beállítást és sisakviselési tanácsokat kaptak. Mi eljöttünk haza, hónapok óta ez volt az első óra, amit teljesen kettesben töltöttünk Gáborral.

Az összbenyomás a rendezvényről: szuper ötlet, jó szervezés, ötletes kivitelezés és bevállalós kölkök. Balázs nagyon ügyesen csinálja a beilleszkedés projektet, látszólag mindent megért, amit mondanak neki (a rendőr előadását nem értette teljesen, ott kellett egy kis utólagos tolmácsolás), és mindig figyel a többiekre, ezzel is kompenzálja a nyelvi akadályokat. Egy kicsit aggódtam, hogy vajon hogy áll technikai tudásban az itteniekhez képest, akik köztudottan biciklivel a hátsójukon születnek, de teljesen egy szinten van velük. Jó kis délelőtt volt!
Képek a szokásos helyen.

2012. június 6., szerda

Facebook csoport

Egy kedves olvasó, Anita létrehozott egy csoportot a Facebookon azzal a céllal, hogy érintett szülők megoszthassák egymással a tapasztalataikat anélkül, hogy okoskodó kibicek belehuhognák a sommás véleményüket. A csoport zárt, de minden érintett érezze magát meghívva és kérje bátran a felvételét :-)

2012. június 4., hétfő

Morc

Ebéd közben kérdeztem Balázst, mi volt délelőtt a suliban:
- Na, sikerült befejezni a ceruzatartót?
- Nem, mert varrtunk... Amiről kiderült, hogy UTÁLOM!
- Nahát, miért utálod?!
- Mert nem megy! Mindig elrontom! És ideges is vagyok!
- Még mindig, azóta?
- Nem, már nem, de ott nagyon ideges voltam. Majdnem szétrúgtam az asztalt!
- Szegény! És a többiek mit szóltak, hogy ilyen mérges lettél?
- Ők nem látták, mert végül nem rúgtam az asztalba, inkább a lábamra tapostam.
- ??
- A papucsos lábammal a zoknis lábamra, jó erősen.
- Ó, szegény, és most attól jobb, hogy saját magadnak fájdalmat okoztál?
- Hát, nem sokkal, de egy kicsit megnyugodtam tőle.

Jó érzés

Amikor valaki kérdéssel, tanácsért fordul hozzám, az mindig olyan fura, mert hát jó-jó, érintett vagyok, de azért messze nem szakértő... Aztán amikor megköszönik, mert a dolog működött, működik, az olyan jó. Amióta kitettem a Facebook névjegyet, egész sokan keresnek meg ott, és ez nagyon jó.
Hogy Balázsról is írjak, elég vegyes napjaink vannak. Most nem annyira tűnik motiváltnak a nyelvtanulásban, aztán persze a fene tudja, lehet, hogy csendben raktároz. Az biztos, hogy nagyon sok mindent megért, de csak akkor beszél, amikor nagyon-nagyon muszáj. Az osztálytársaival pl egyáltalán nem beszélget, mutogatás-bólogatás a kommunikáció fő eszköze nála. Csak lennénk már öt évvel öregebbek! :-))
Én pedig ma elküldtem az első állásjelentkezésemet.

Ez a kép tegnap készült, percekkel azelőtt, hogy lecsapott volna a vihar. Hirtelen elállt a szél, a levegő kb 1 fokot melegedett és minden madár kiúszott a partra és Balázs nem tudott betelni velük.