2012. május 20., vasárnap

Setting the Sails

A tegnapot Luzernben töltöttük és most tele vagyunk élményekkel. Igyekszem nem túl bő lére ereszteni, de volt pár mozzanat, amiről muszáj írnom, mert témába vág.
Reggel viszonylag korán keltünk, hogy minél több időt tölthessünk Luzernben. Balázs már Zürich felé kezdett túlpörögni és mire leszálltunk a vonatról, úgy be volt kattanva, hogy első körben a visszafele érkező vonathoz mentünk és már majdnem felszálltunk, mikor Balázsnál elszakadt a cérna és sírva fakadt. Ezután általában meg szokott nyugodni, de most olyan nagyon izgatott volt a luzerni kirándulás miatt, hogy nem bírta összeszedni magát. Kénytelenek voltunk "lekésni" a következő luzerni vonatot és menni egy nagy kört a pályaudvar körül. Még a rákövetkező vonatra is úgy szálltunk fel - 1 perccel az indulási idő előtt -, hogy nem voltunk biztosak a dolgunkban. Szerencsére Balázs, látva, hogy képesek vagyunk sorban elengedni a vonatokat addig, ameddig tényleg meg nem nyugszik, nagyon megszeppent és az út további részét aranyosan csacsogva töltötte.
Luzernbe érve csak a hecc kedvéért bementünk a legdrágább szuvenír boltba, na, ezt nem kellett volna, Balázsból ugyanis előtört a credit card junkie és a marhakolomptól kezdve a saját tőgyét szopó tehénnel díszített laposüvegig mindent meg akart vetetni velünk, a sorból persze a ledes csőrű gumikacsa sem hiányzott, és jópár üvegpohár is összekoccant az ámokfutás nyomán. Mire kiértünk a boltból, Balázs vérig volt sértve.
Átmentünk a híres fahídon, át a piacon és gyalog elindultunk a tó mellett a Közlekedési Múzeumhoz. Szerencsére az idő olyan volt, amilyet jósoltak és a tópart tele volt emberekkel, a tó pedig hajókkal, vitorlásokkal és később egy-két bátrabb vizibiciklis is vízre szállt. Balázs végig a bekattanás szélén billegett, utálom az ilyet, mert folyamatosan résen kell lenni. Kb 40 percnyi, nagyon kényelmes, nézelődős séta után értünk a múzeumhoz, ahol egyből a bejáratnál egy bolt várt minket, nem is maradt el a következő hiszti sem. A múzeumban látott dolgokról nem nagyon írnék, azt egyszerűen látni kell! Minden témának - földön, vízen,, sínen, levegőben - egy külön épületet szántak, a hatalmas udvaron pedig kerti vasút, segway, elektromos autó, elektromos bicikli, roller, távirányítható hajók és egyéb borzalmas dolgok várják a kicsiket, a nagyokat és a még nagyobbakat. Vonat alulnézetből aknából, ütközés teszt, szavazógombos autós színház (azt az autót emeli le a robot a polcról, amelyikre a legtöbben szavaznak - rendes, igazi autókról van szó), működő gőzhajó szelep, evezősgép, kishajók zsilipelése, műholdak; ezek a legérdekesebb dolgok címszavakban.

video


Mikor mindent végignéztünk, betoltuk a megérdemelt jegeskávénkat, közben Balázs mártír arccal bejelentette, hogy elmegy a játékboltba, hogy a kedvenc játékát nézegethesse szomorúan.
Néhányszor még visszaszaladt, hogy szóljon, még mindig a boltban van. Mikor végeztünk, odamentünk utána mi is és láttuk, ahogy szerelmes szemekkel nézegeti a világ leggagyibb és legdrágább játékvillamosát. Nézelődtünk mi is egy pár percet, de mikor indultunk volna kifelé, Balázst nem találtuk. Először biztos voltam benne, hogy elbújt, de nem tudtam szabadulni a rémképtől, ahogy egy idegen országban, idegen nyelvet beszélő emberek között kétségbeesve keres minket. Visszaszaladtam az étteremhez, ott nem volt. Kimentem az udvarra, ahol a tömegben nem láttam és bár hallottam valakit kiabálni, de az nem az ő hangja volt. Visszamentem, és pont, amikor csukódott az ajtó, hallottam megint ugyanazt a hangot, ahogy azt kiabálja, hogy apa. Visszamentem, hallottam újra, akkor már felismertem, Balázs ordított kétségbeesett hangon. Mivel még mindig nem találtam a tömegben, beleordítottam a semmibe, hogy Balázs, és a következő pillanatban már meg is találtuk egymást.
Kiderült, hogy ő nem vette észre, hogy bementünk a játékboltba és egyszerűen elment mellettünk, hogy megkeressen minket. Persze megpróbálta kihasználni az ijedségünket és az egész helyzetet a maga hasznára fordítani, úgyhogy gyorsan, amíg még könnyes a szeme és mi is remegünk, előadta, hogy mennyire rettenetesen vágyik arra a villamosra. Nice try... De legalább megvolt az alaphangulat a visszaútra is. Érdekes módon egész gyorsan megnyugodott és a koncert előtt másfél órával már újra a pályaudvarnál voltunk (a pályaudvar, a buszpályaudvar, a kikötő és a Kultúrközpont mind egy kupacban vannak), így volt idő egy jó kis vacsorára.
A koncert (tenger témájú filmek zenéit adta elő szimfonikus zenekar és kórus) nagyon-nagyon jó volt, az első felét Balázs sajnos nem annyira élvezte, mert egyrészt ismeretlen zenéket játszottak, másrészt új helyzet volt számára, hogy teljesen csöndben kellett lenni, mert a legeslegkisebb pisszenésre is többen úgy néztek rá, hogy komolyan aggódtam az épségéért. A szünet után aztán jöttek az ismert filmzenék, méghozzá úgy, hogy összevágott jeleneteket is vetítettek közben. Úgy ülte végig ezt a másfél órát, hogy egy szót sem szólt és ez fel sem tűnt neki. Szemmel láthatóan nagyon-nagyon élvezte. Természetesen a Pirates téma volt a kedvence, úgy ragyogott az arca, öröm volt nézni!
Éjfél volt, mire itthon ágyba tettük magunkat, így a képeket is csak ma tettem fel, a szokásos helyen lehet nézelődni :-)

Nincsenek megjegyzések: