2012. április 24., kedd

Itthon

Itthon vagyunk, mármint otthon-itthon. Magyarországon, na. Eddig nem sokat unatkoztunk, rengeteg intéznivaló van és a lukas időpontokat is sikeresen teletűzdeltem elmaradt látogatásokkal, találkákkal. Balázs eddig egész jól viseli a lótást-futást. Nagyon élvezi, hogy itt mindenkit megért és őt is mindenki megérti, ezért aztán beszél, nem is keveset, hanem rengeteget. Rá aztán duplán igaz a "ki sokat beszél, keveset mond" közmondás, de azért jó hallgatni, annak ellenére, hogy két értelmes mondatot nem tudok így váltani senkivel.
Tegnap beavatott az egyik nagy titkába: az új suliban a matek a kedvence, mert abban csak számok vannak, semmi német. A másik nagy titkát ma tudtam meg a Fimota pszichiáterénél: amikor ebédidőben eljön a suliból, akkor azért feszült, mert nem akar eljönni és alig várja, hogy visszamehessen. Hát ezt nem gondoltam volna! :-)

Nincsenek megjegyzések: