2012. április 24., kedd

Itthon

Itthon vagyunk, mármint otthon-itthon. Magyarországon, na. Eddig nem sokat unatkoztunk, rengeteg intéznivaló van és a lukas időpontokat is sikeresen teletűzdeltem elmaradt látogatásokkal, találkákkal. Balázs eddig egész jól viseli a lótást-futást. Nagyon élvezi, hogy itt mindenkit megért és őt is mindenki megérti, ezért aztán beszél, nem is keveset, hanem rengeteget. Rá aztán duplán igaz a "ki sokat beszél, keveset mond" közmondás, de azért jó hallgatni, annak ellenére, hogy két értelmes mondatot nem tudok így váltani senkivel.
Tegnap beavatott az egyik nagy titkába: az új suliban a matek a kedvence, mert abban csak számok vannak, semmi német. A másik nagy titkát ma tudtam meg a Fimota pszichiáterénél: amikor ebédidőben eljön a suliból, akkor azért feszült, mert nem akar eljönni és alig várja, hogy visszamehessen. Hát ezt nem gondoltam volna! :-)

2012. április 19., csütörtök

Nyelviskola

Megvolt a nyelviskolai szintfelmérés, ami inkább egy kötetlen elbeszélgetés volt velünk. A tavaszi szünet után (2 hét múlva) kezd Balázs, eleinte egyedül, később csoportban. Ennek az iskolának az egyik specialitása a bevándorló, nyelvet egyáltalán nem beszélő gyerekek felzárkóztatása társalgási szintre. Az iskola vezetőjével beszéltünk, az első benyomás nagyon kellemes volt, szóba kerültek Balázs problémái és elmondta, hogy az ő gyereke is hiperaktív (bár ez szerintem a 'van az a pénz, amiért korpásodik a hajam' kategória, igaz, tény, hogy elég jellemző dolgokat mondott és pár megjegyzése telibe talált).
Balázs nagyon megsértődött, hogy félóra után eljöttünk, hát hogy fog ő így gyorsan megtanulni németül?! :-)) Iszonyú motivált és lelkes most, nagyon-nagyon szeretne gyorsan beilleszkedni; én elég sokféle dologra fel voltam készülve, de ilyen fokú lelkesedésre nem számítottam. A passzív szókincse egyébként nagyon szépen alakul, de megszólalni eddig még nem volt hajlandó, kivéve egy-egy szégyellős "csűsz"-t. Mondtam is ma a tanárnak, hogy készüljön fel rá, hogy Balázs nem fog megszólalni addig, amíg nem 100%-ig biztos benne, hogy helyesen mondja, amit mond. Sajnos mindenben ilyen, ő ilyen kis maximalista. Azért tudom ezt ilyen pontosan, mert én is ilyen voltam sokáig és nagyon komoly agyi tréning kellett ahhoz, hogy elfogadjam, nem vagyok tökéletes, de ettől jó még lehetek. Ennek a tudatos rákészülésnek most nagy hasznát veszem; szép is lenne, ha addig nem szólalnék meg németül, míg tökélyre nem viszem a nyelvtudásomat :-))
Ma egyébként megkaptuk a tartózkodási engedélyünket is, így mostmár hivatalosan is svájci lakosok vagyunk. Alakulunk :-)

2012. április 18., szerda

Laza hét

Balázs jó szokásához híven most is aranyos viselkedéssel jutalmaz minket, amiért nem aprítottuk fel tűzifának az elmúlt másfél hét alatt. Csendes, együttműködő, meg lehet vele beszélni a dolgokat. Van, hogy felhúzza magát, de ügyesen lenyugszik. Délben, amikor hazajön a suliból, mindig feszült és morcos, kell egy jó 10-15 perc, amíg feloldódik, ilyenkor általában bezárkózik a szobájába és szöszöl a legóival. Tegnap egész délután németet gyakoroltunk, nagyon élvezte! Most itt ül mellettem, xbox-ozik és kétpercenként biztosít szűnni nem akaró szerelméről. Ebben egyébként ki is merül most a kommunikáció, nincs valami beszédes kedvében, amit nem is bánok, mert rajtam meg kitört az India light kórság, legalábbis a tünetek pont klappolnak. Gábor szerint biztos maláriám van és haldoklom, szerintem azért még lesz 40 jó évem. A lényeg, hogy 3 napja borotvapengék vannak a torkomban és minden nyeléskor eltáncolnak a fülem felé is, miközben a bevehető gyógyszerek maximumánál járok, így nem sértődöm meg, amiért Balázs nem kezdeményez hosszú beszélgetéseket.
Holnap délután megyünk Usterbe a nyelvi szintfelmérésre, így a délutánt hármasban töltjük. Ez a nyelviskola kb 20 perc busszal és ide kell majd járnunk az intenzív nyelvtanfolyamra. Balázs nagyon megsértődött, hogy csak a szünet után kezdődik az oktatás, mert ő most azonnal el akarja kezdeni, hogy gyorsan megtanuljon németül. Nagyon-nagyon igyekszik!
Elküldtük a jelentkezést a Fimota táborba, így az is sínen van. A táborvezetők javaslatára a kicsik csoportjában lesz, hogy jobban tudja követni a dolgokat és több sikerélménye legyen. Szombaton megyünk haza, jó sok intéznivalót összegyűjtöttem, nem nagyon fogunk unatkozni!

2012. április 16., hétfő

Nyelvtanulás

Volt egy értekezlet múlt csütörtökön, aminek a témája Balázs volt. Ma tudtuk meg a fejleményeket: Balázs jelenlegi nyelvi készségei nem elegendőek ahhoz, hogy felvegye a tanulás ritmusát, ezért javasolták egy magán nyelviskola intenzív tanfolyamát, ami hetente 4x4 óra és a tanfolyam teljes költségét az önkormányzat állja.
Balázs először nem volt elragadtatva az ötlettől, de összességében nagyon jól fogadta. Mi pedig nagyon örülünk minden olyan kezdeményezésnek, javaslatnak, ami Balázs gyorsabb és könnyebb beilleszkedését segíti. Az, hogy ilyen hihetetlen anyagi támogatást adnak ehhez, az külön jó. Sok kérdés van, ezekre még mi is várjuk a választ, de amint összeáll a kép, megírom.

Egyébként Balázs iszonyúan igyekszik és nagyon sokat fejlődött németből, én csak kapkodom a fejem. Az osztálytársak pedig nagyon szeretnének vele kommunikálni és szerencsére nagyon találékonyak, így megtalálták a Google fordítót és jókat ökörködtek :-))

2012. április 13., péntek

Balázs szülinapi élménytúrája

Előszöris elnézést kérek a pénteki szolgálati közleményért, de tényleg sok embernek tartozom e-maillel és főleg olyanoknak, akik olvassák a blogot, így tűnt a legegyszerűbbnek.
Most viszont Balázs egyik szülinapi ajándékáról fogok írni, így az előző poszt címét el is bitorlom. Az úgy volt, hogy én az elmúlt 2,5 év alatt tízszer voltamm Finnországban és az utazásaim nagy részében a Scandic hotelben szálltam meg. Mivel alkalmanként 2-3 hétig voltam kint, iszonyú mennyiségű bónusz pont jött össze, amiket be lehet váltani, ún reward night-ra. Egyszer már igénybe vettük a bónuszokat; tavaly januárban azt aludtuk le Rovaniemiben, de még maradt és jött is hozzá. Pont a Scandic weblapján olvastam kb 1,5-2 éve, hogy nyitnak egy új szállodát Berlinben és már akkor elhatároztuk, hogy ez milyen jó lenne, mert végre egy Scandic, ami nem a tundrán van, csak nem volt apropo, és azért csak úgy repkedni szanaszét a világban nem túl pénztárcabarát.
Már tavaly ősszel megbeszéltük Gáborral, hogy akkor megcélozzuk Balázs tizedik szülinapját, az alkalom több mint méltó az utazáshoz és bizony van ott egy csomó minden gyereknek való. Januárban kezdtük el összegyűjteni a programokat. A Legoland adta magát, az ő weboldalukon találtam rá a Sealife-ra, így online szereztem kombinált jegyet mindannyiunknak, ami nagyon jó, mert - ugyan nem olcsóbb online, de - sehol nem kellett sorban állnunk, csak bemutatni a kinyomtatott jegyeket. A Sealife-nál ez különösen jól jött, mert egy 100 méter hosszú sort kerültünk ki a 0 fokos hidegben.
Nade nem szaladnék ennyire előre, az egész túra nagyon jó volt, úgyhogy kezdem az elején. Zürichi reptér. Ahogy átmentünk a kapukon, egy Lindt bolt előtt találtuk magunkat. Elsőnek a kézműves csokik tűntek fel, rögtön azután a macaronok. Lindt macaron!!! Akkor döntöttem el, hogy itt és most megkezdjük az élménytúrát. Gábor még soha nem evett macaront, így hamar meggyőztem, hogy ez pont az, amire ő most nagyon vágyik, Balázs pedig a macaronok mellé még egy gombóc Lindt fagyit is választott. Én ilyen finom macaronokat még életemben nem ettem! Nem fogok nekiállni ízharmóniáról beszélni, mert nem akarok normális olvasókat veszíteni, a lényeg az, hogy ha alkalmatok nyílik nem ipari macaront kóstolni, akkor ne szalasszátok el, mert megéri! A bolt egészét csokiillat lengte be és a pult mögött nagy üstökben sorakozott az olvasztott csokoládé, amit szorgosan kevert az egyik alkalmazott. Nagyon hangulatos kis bolt volt, komolyan fájt a szívünk eljönni onnan.
Kölni átszállással mentünk és úgy terveztük, hogy bemegyünk Kölnbe megnézni a dómot, de sajnos félórás késéssel indult a gép, így ez a terv füstbe ment. Késő délután értünk Berlinbe, ahol - hála Gábor előrelátásának - simán eltömegközlekedtünk a szállodába. Nem kellett csalódnunk, a vadonatúj szálloda tényleg Berlin szívében, a Potsdamer Platz mellett van. Mivel 3rd floor törzsvendég vagyok, napi 15,- EUR értékű voucher is járt, amit gyorsan el is vacsoráztunk. Balázs olyan pizzát kapott, amit kihoztak neki nyersen, szósszal, mozarella sajttal elkészítve, és mellé nyolcféle feltétet, kis tálacskákban és rozmaring ágacskákat. Ezekből annyit pakolhatott a pizzára, amennyit csak akart. Nem is fogta vissza magát. Először virágmintába akarta rendezni a különböző feltéteket, de aztán szerencsére sikerült meggyőznünk, hogy szép az borítva is. Végre rájött, hogy a paprika és a tonhal pont olyan finom egymás mellett, mint a sonka és a koktélparadicsom. Hogy a szobánkból milyen volt a kilátás, azt most hagyjuk, reward night, mit vártam...?
Pénteken reggeli után gyorsan útnak indultunk, kimentünk a Potsdamer Platz-ra, megnéztük a berlini fal maradványait és nyomvonalát. Balázst eléggé érdekelte a téma, mi ezt még nem a történelem könyvből tanultuk, ő pedig már onnan fogja, nagyon fura... Elindultunk a Legoland feltételezett irányába, amiről csak annyit tudtunk, hogy viszonylag közel van. Azért amikor megláttuk a legoból épített zsiráfot, dobtunk egy hátast: nagyon-nagyon közel van! Különböző témákra van bontva az egész, és úgy van kialakítva, hogy lehetetlen kifelejteni akár egy állomást is. Ültünk szellemvasúton, ringlispílen, tesztelhettünk földrengés-szimulátort (lego-építményekhez), megnéztük, hogyan készül el egy lego kocka és volt 3D lego filmvetítés is. A kijárathoz természetesen egy nagy LEGO bolton át vezetett az út, kikerülhetetlenül, de viszonylag erős volt az ünnepelt és mi is.
Mivel még csak 2 óra volt, úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Brandenburgi Kaput és a Reichstagot; ezt nem kimondottan Balázs kedvéért, de ha már egyszer ott vagyunk Berlinben, akkor nem hagyjuk ki ezeket sem. Itt annyi érdekesség volt, hogy Balázs rettenetesen begorombult a sok sétálástól és úgy döntött, hogy erről én tehetek, úgyhogy nekiállt velem kötözködni, bántani, szemétkedni. Jóval később, mikor a Brandenburgi kaput és a túloldalán lévő összes német és szovjet katonát, Darth Vadert és jedit lefényképeztük, véletlenül kiesett a szerepéből és odaszaladt hozzám: anya, nézd, milyen aranyos kismadár, fényképezd le! És innentől kezdve újra szeretett engem. Egészen addig, amíg el nem bújt és úgy nem döntött, hogy ő egy másik úton megy át a kapu alatt, miközben mi nem mentünk át, hanem vártuk, hogy előbújjon. Kb 1 perc múlva a hatalmas tömegen áthallatszott az ismerős kis hangja, ahogy halálra rémülve szólongat minket a kapu túloldaláról. Ünnepnap lévén tényleg hatalmas tömeg volt és csoda, hogy meghallottuk és megtaláltuk. Tiszta könny volt mindkét szeme és persze haragudott ránk, tök logikus.
Gyors hazamenetelés után a délutánt a csocsóasztal mellett töltöttük, este pedig elmentünk egy amerikai étterembe, ahol Balázs szó nélkül bevágott egy amerikai felnőttre szabott adag bolognai spagettit.

Másnap, szombaton Balázs lüktető fejfájással ébredt. Mivel soha életében nem fájt még a feje, kicsit megijedtünk. Kicsivel később már hányingere is lett és ebben a vidám állapotban töltött kb másfél órát. Bevett egy fél Aszpirint (nem volt jobb ötletünk), de attól sem lett jobb, úgyhogy odaültettük az ablak elé, bebugyoláltuk és rányitottuk az ablakot. Ezután kb 20 perc alatt teljesen elmúlt minden baja, indulhattunk az élménytúra következő állomásaira. Előszöris beszereztünk nekem egy cipőt, amit úgysem fogtok elhinni, de Gábor erőltetett rám, mert elmentünk a tavaszból és megérkeztünk a télbe, szerinte pedig egy negyedévben egy tüdőgyulladás is elég nekem. Szóval lett egy nagyon menő szaladgálós cipőm, mellesleg elég olcsón, és ha már ott voltunk és egyszer az eső is szakadt, vettünk egy esernyőt Gábornak és egyet Balázsnak (nálam ott volt az enyém). Ez is egyfajta élmény, végülis, legalábbis Balázs nagyon élvezte. A vadiúj cuccokkal felszerelkezve felugrottunk a városnéző buszra és elmentünk vele a Sealife-hoz legközelebb eső megállóig. Mivel Balázs a reggeli rosszulléte miatt még egy falatot nem evett, megmondtuk neki kerek perec, hogy most  pedig kötelező ennie valamit. Hogy, hogy nem, épp egy Nordsee előtt találtuk magunkat ;-) Az úttest túloldalán volt a Sealife bejárata, előtte hosszú, többször visszakanyarodó kígyózó sor a kordon egyik oldalán, a másikon senki. Megnéztem, jól sejtettem, az előreváltott jeggyel rendelkezők mehettek az üres oldalon, soron kívül. Mi is ilyenek voltunk, néztek is ránk csúnyán többen is. Nagyon szépen kiépített vízalatti világban találtuk magunkat, vízalatti folyosókon, alagutakon és tükörszobákon mentünk át, hatalmas és egészen pici rákokat láttunk, levedlett rákpáncélokat, csikóhalat, bohóchalat, ráját, cápát, lepényhalat, medúzát, és simogattunk csillagot is.
A Sealife része az Aquadom is, ami egy hatalmas, 25 méter magas üveghenger, tele vízzel, és a közepén megy egy lift. Ez az egész pedig egy szálloda halljában és belső udvarában van. Nagyon jópofa, hogy a halak  hogy rendezkedtek be a különböző mélységi szintekre; ahogy mentünk felfelé a lifttel, mintha mindig egy új világba érkeztünk volna: egy szint, egyfajta hal, következő szint, egy másik fajta hal, és így tovább. Elindultunk vissza a városnéző busz megállójához, közben megnéztük a Berlini Dómot, az Altes múzeumot, de az időjárás közben szinte elviselhetetlen lett, hideg szél fújt, úgyhogy besorakoztunk a megállóba. Mire megjött a busz, már lilára fagytunk. Elég nagy kört ment, így rajta ülve volt időnk felmelegedni és mire Checkpoint Charlie után, a csokoládéétteremnél leszálltunk, már nem is fáztunk. Ez az étterem egy kétszintes helyiség, alul egy hatalmas csokibolt, az emeleten pedig egy cukrászda (nem tudom, miért nevezik magukat étteremnek, de jól hangzik). Itt aztán olyanokat ettünk, hogy visszaemlékezni is kegyetlen. Közben elkezdett havazni, gyönyörű, nagy pelyhekben. Tiszta karácsonyi hangulat volt: bent ülünk a csokoládéillatú melegben, kint pedig havazik. Szerencsére a szálloda nem volt túl messze, kb 1 km-es gyalogút, így nem kellett megvárnunk a következő buszt, ami megint körbe vitt volna minket fél Berlinen.

Ez volt Balázs szülinapi élménytúrája. Az látszott, hogy tetszik neki, reméljük, hogy sokáig emlékezni is fog rá. Én biztos nem felejtem el, nagyon jól éreztem magam Berlinben!

Beszámoló helyett

Készül a berlini élménybeszámoló, pontosabban hétfőn hajnalban elkezdtem és majdnem be is fejeztem, azóta viszont nem volt alkalmam hozzányúlni. Időm lett volna, de agyi kapacitásom már nem. Balázs lebetegedett, így tegnapig itthon volt. Már múlt szerdán elkezdődött a tombolása és most kedden ért a csúcspontjára, amit úgy kell elképzelni, hogy életemben először feltettem magamnak a kérdést, hogy miért az én gyerekem lett ilyen, a másoké meg normális. Szégyen, de ez van, visszaszívni nem lehet. Kedd óta egy kicsit lecsillapodtak a kedélyek, de elég borzasztó dolgai vannak Balázsnak. Ma reggel épp arról mesélt, hogy amikor két hete az osztállyal álltak a sorompónál (uszodából jövet), elgondolkozott, hogy milyen lenne kimenni a vonat elé és milyen érzés lenne, ha elütné a vonat. Nem tudom, hogy szándékosan akar sokkolni vagy egyszerűen csak őszinte és megosztja velem a titkos gondolatait, mindenesetre igyekeztem tök nyugodtan elmesélni, hogy abban a pillanatban nem érezne semmit, de közvetlen előtte az utolsó pillanatban nagyon megbánná, hogy odaállt, de akkor már késő lenne elugrani és az egy borzasztó érzés lenne. Erre megkért, hogy ne "sirassam" (ríkassam, mielőtt valaki a téma kapcsán félreérti) meg.
Az új gyógyszer egyfelől szuper, a rövid szerdákon van alkalmam összehasonlítani a sima tablettával. Tényleg egész más a felszívódása és a kiürülése, nagyon durva. Másfelől viszont aggódom. Ma ebédszünetben megint egy apátiás, mindenmindegy ábrázatú kölköt kísértem haza és nagyon rossz volt ezt látni, amikor ő egyébként mindig a végleteken tombol, ő semmi iránt nem közömbös, semmit nem csinál kicsit, egyszerűen nem ilyen. Talán egy kicsit depressziós, nem is tudom...
Rám is valami depresszió-féle telepedett, amit kontrollálhatatlan sütés-főzéssel vezetek le, félelmetes mennyiségű finomságot sütöttem az elmúlt másfél hétben. Nem mondanám, hogy segít, de legalább a család és a szomszéd értékeli. Jövő szombattól 2 hét tavaszi szünet jön, megpróbálunk haza jutni, úgy néz ki, össze fog jönni, csak kicsit bonyolult. Biztos jól fog jönni Balázsnak, hogy nemcsak velünk tud emberi nyelven beszélgetni. Borzasztó nehéz lehet neki, bárcsak könnyebbé tehetnénk valahogy...!

2012. április 5., csütörtök

Szolg. közl.

Csomó e-maillel tartozom, de a fenti ürüggyel 4 napra kivontuk magunkat a komolyan vett forgalomból. Hétfőn vagy kedden igyekszem pótolni, ígérem!

Published with Blogger-droid v2.0.4

2012. április 2., hétfő

Vágyálom

Balázsnak van egy vágyálma. Mivel most volt Karácsony, névnap és szülinap, Húsvétra pedig csak édességet szoktunk venni, azt beszéltük meg, hogy "meg kell érte dolgoznia", ami természetesen nem munkát jelent, hanem valamilyen feltételeknek való megfelelést. Nyilván a tanulás most szóba sem jön és eddig sem jutalmaztunk vagy büntettünk tanulmányi eredményért, de akkor mi legyen? Valami olyanra gondoltunk, ami kb egyhónapos távlatú, azt még tudja kezelni, de azért megérti, hogy kitartó munkát várunk tőle. Az is jó lenne, ha olyan dolgot találnánk, ami beépül a rutinjába és később is folytatja.
Tervezi, hogy elkezd itt valami sportot, ezért bennem felmerült az is, hogy pl heti 5 alkalommal körbebringázzuk a Pfäffikersee-t (kb 10 km-es út), az állóképességének használ és lesz biztos pont a napokban. Ez egyrészt alapozásnak bármilyen sporthoz tökéletes, másrészt tudja (és fogja is) folytatni, harmadrészt amikor már beolvadt a mindennapokba, tudunk szintidőt mérni és új célokat kitűzni, amit meg tud és meg akar majd valósítani. A távot egyébként tegnap letekertük, teljesen kényelmes kis út, tele látnivalóval, de a szintkülönbség miatt azért el lehet fáradni a végére.
Hogy hogyan fog megköttetni az üzlet, azt most még nem tudni, mert az ő rugalmassága a gyémántéval vetekszik; elővezette az előbb, hogy éjszaka majd hogy fog átjönni közénk (siralmas, de még mindig se füle, se farka annak, amit - a saját anyanyelvén - mond), és amikor elmondtam a dologról a véleményemet (hétköznap nincs éjszakai népvándorlás, iskola van és munka és pihenés), közölte, hogy "utálom, ha valaki nem egyez bele az enyémbe!". Élmény lesz így üzletelni... És pláne nyelvet tanulni...