2012. március 13., kedd

Mostmár tuti

Mi is olyanok vagyunk. Olyan elérhetetlenek. Csodabogarak. Akiknek hirtelen annyi felé kéne szakadnia, hogy az már nem vállalható, ezért szégyen vagy nem, csak a családtól és pár jóbaráttól lesz időnk elbúcsúzni. Mióta tudja a világ, hogy külföldön folytatjuk az életünket, olyan ismerősök kerültek elő és követelik a személyes búcsút, akikkel 5-10-15 éve nem találkoztunk már, kölcsönös érdektelenség miatt. Ők sajnos nem fognak beleférni. Nem nagyképűségből, hanem fizikailag nem. Nem lesz rá idő. De járunk majd haza gyakran :-)
Balázsról már nagyon kérdezősködnek a leendő iskolájában. Mármint a gyerekek. Az osztályfőnök már mondta Gábornak, hogy Balázst már várja a névre szóló fiókja, a könyvei és az osztálytársak. Nagyon kemény felzárkóztatás lesz, heti sok-sok nyelvórával. Közben kiderült az is, hogy sem mi, sem az iskola nem szólhat bele, hogy ki hányadik osztályba megy, hanem ezt az önkormányzaton(?) döntik el. Ha szükséges, vissza fogják tartani tanév végén, de az, amit mi elképzeltünk (hogy majd harmadikban kezd), nem opció.
Gábor és a tanító néni átnézték a félévi bizit, a negyedikes tantervet, és most elég biztatónak tűnik a helyzet, sokminden, amit itt most tanulnak, kint majd ötödikes tananyag lesz. A tankönyveket az iskola biztosítja és nem is kell haza hordani semmit, illetve ez egy nagyon kicsi iskola (pontosabban a mostani hatalmas). Gábor említette a beszédértést, az ADHD-t, a gyógyszert, az osztályfőnök pedig mondta, hogy volt már dolguk ilyennel. Majd meglátjuk, én meg azt mondom... Nagy lesz a kontraszt, az biztos.
Ezt tegnap hozta Balázs,a zászlót még ő vetette meg velem, tegnap reggel pedig kért egy alkoholos filcet, és ezt hozta haza délután a suliból:
Ha engedtem volna, ezzel takarózótt volna éjszaka!

1 megjegyzés:

á írta...

ez olyan cuki :D


(a kontrasztra szerintem mi is nagyon kíváncsiak leszünk)