2012. március 11., vasárnap

Megvilágosodás

Szuperül kezdődött a mai nap! Balázs valamivel 9 előtt ébresztett, megpuszilt, biztosított róla, hogy még mindig én vagyok az anyukája és még mindig szeret, aztán lementünk reggelizni. Teljesen rendben volt minden, aztán ahogy ültünk az asztalnál, a tündér gyerek egyetlen pillanat alatt egy dühöngő fenevad lett. Lehetett volna félelmetes is ez a váltás, de amennyire a semmiből jött, amennyire minden előzmény nélkül, az sokkal inkább felszabadító volt: végre tényleg elhittem, hogy nem miattam van!! Olyan jó érzés volt, hogy - ugyan a következő 2,5 órát végigszenvedtük, de - egyáltalán nem viselt meg, nem akasztott ki ez a kattanás. Tökjól lekezeltem, de tényleg! Ebédre már a matek házi is kész volt (az elmaradás is!), délután magától rendet csinált a szobájában és aranyos poszáta maradt még este is.
Úgy látszik, ez kellett, hogy elhiggyem, hogy nem az én hibám :-))

Nincsenek megjegyzések: