2012. március 6., kedd

Log off

Mostmár szinte menetrendszerű, hogy Balázs kedden délben felhív és belezokogja a telefonba, hogy most kell logopédiára mennie és a többiek ezalatt kint a tónál játszanak, ő pedig halálra unja magát a fejlesztésen.
Ma is jött a telefon, pont amikor belekezdtem volna életem legfinomabb csirkepörköltjébe. Ennek ellenére jókedvemben talált, úgyhogy pár perces oda-vissza győzködés után megkértem, hogy menjen el a fejlesztésre, adja oda a telefonját a logopédusnak és kérje meg, hogy hívjon fel.
(- Jó anya, de nem most, várok egy kicsit, hogy eltűnjenek a könnyeim.
- Szerintem ne várj, nem baj az, ha látja Zs néni, hogy sírtál...
- De anya, nem hozok szégyent magamra!!!)
3 perc múlva jött a hívás Balázs számáról, Zs néni személyében. Nem gondoltam, hogy az utolsó egy hétben még ér meglepetés, pedig de. Mint kiderült, Zs néni is beszélt már az ofő Zs nénivel arról, hogy kell-e Balázsnak ez a fejlesztés. Merthogy ez a foglalkozás olyan gyerekeknek szól, akik lassabban haladnak a tanulással. Ez inkább afféle korrepetálás, Balázs pedig kb a harmadik percben készen van és onnantól unatkozik. Én meg arról győzködtem eddig, hogy neki erre szüksége van. Merthogy arról volt szó, hogy logopédiai fejlesztést kap heti 90 percben, nem pedig tanulóköri közös korrepetálást. Dehát majd hülye lesz az iskola ebbe is energiát feccölni, végülis ezért kapják a dupla fejkvótát, hát nehogymár valódi fejlesztésre költsék! Itt van Zs néni, jó lesz neki Balázs, meg ő is Balázsnak, mégha egyikük sem érti, mit keres ő ott...
A lényeg, hogy Balázsnak ma sem kellett részt vennie az alibi fejlesztésen és jövő héten sem kell rá elmennie. Ő örül, Zs néni megkönnyebbült vagy mi, én meg már vágom a centit. Ma délután lesz az utolsó, K néni féle logopédia is, oda szeret járni, ott jókat csinálnak. Elmegyek vele én is, hogy illendően elbúcsúzzunk.

Az iskolai kiiratkozást is megbeszéltem ma a titkársággal, alakulunk, majdhogynem sínen vagyunk!

Nincsenek megjegyzések: