2012. március 9., péntek

Kamugép

Nem tudom, mikor és hogyan, de Balázs rákapott a hazudozásra. Lecke füzetet nem vezet, a házikat letagadja, ha lebukik, azzal védekezik, hogy elfelejtette. Zs nénivel beszéltem ma és kiderült, hogy szó sincs elfelejtésről; az osztálytársai még szólnak is Balázsnak napköziben, hogy van még házi, de ő csak megrántja a vállát és nem csinálja meg. Nekem pedig simán letagadja (vagy addigra tényleg elfelejti). Tegnap hozott egy beírást arról, hogy rendszeresen hiányos a felszerelése és a házija is. Akkor azonnal meg akartam vele csináltatni az elmaradásokat, de kérte, hogy hadd ne, késő van. Megbeszéltük, hogy ma délután mire hazajövök, kész lesz a fogalmazás házi. Reggel tűrhetetlenül viselkedett. Le sem írom már részletesen, legyen elég annyi, hogy nem volt ideje reggelizni és még így is "késve" indultunk (nem késett el suliból, de jóval később indultunk a szokásosnál). Ja és flegmán odavetette, hogy "anya, nem fogom tudni egyedül megcsinálni a fogalmazást!". Magyarul átvert. Megígérte és nem tartotta be. És ha szóvá teszem, hogy hazudik, sírva fakad.

Kezdek megint besokallni. Olyan bunkón beszél velem, hogy elmondani nem tudom, a hangneme is bicskanyitogató, de amit mond, attól is feláll a szőr a hátamon. És amikor odamegyek hozzá, hogy ne üvöltsön, legalább a szomszédok ne legyenek fültanúi a veszekedésünknek, akkor látványosan összehúzza magát és védi a fejét, mintha kedvenc időtöltésem lenne őt agyba-főbe verni.
És most, hogy az iskolában is elengedte magát és otthon is a legrosszabb formáját hozza, mit kap büntetésül? Elmegyünk megnézni a Besenyő családot! Komolyan mondom, ha nem lennék egy smucig, hagynám veszni a pénzt a francba! Hogy ne csináljak magamból teljesen hülyét, megmondtam Balázsnak - és tényleg ezt tervezem -, hogy felhívom E nénit és megbeszélem vele, hogy napköziben pótolja az elmaradt házikat. Persze jöttek a felháborodott kérdések: és ha másból is lesz házi és nem lesz rá idő? Micsoda, játékidőben, hogy hülyének nézzék?? De anya, én nem nézlek hülyének!

Nagyon megviselt ez az indítás, teljes tagló, nem is tudom, mit kéne csinálnom, hogy ne bosszúnak tűnjön, de azért mégis felfogja, hogy ki csóvál kit. És a legborzasztóbb az, hogy én is ilyen voltam gyereknek és egyfolytában abban a tudatban éltem, hogy velem nagyon igazságtalanok a szüleim. És akkor most döntsem el, hogy tényleg azok voltak és én is az vagyok Balázzsal, vagy én sem jól érzékeltem a valóságot és a gyerekkori rossz emlékeim jó része valótlan sérelmeken alapul. Belegondolni is félelmetes. Ebbe komolyan bele lehet őrülni!

2 megjegyzés:

á írta...

híííj, szabadul a pokol, mi?

na ilyen esetekre mondták nekünk a time outot. (és, ha késünk a suliból, akkor késünk a suliból)
esetleg szépen beszélek szüleimmel kártya???

NEM VAGY IGAZSÁGTALAN! ez tuti, és persze ő sem gondolja így, csak szerintem tudja, hogy ezzel bánthat rendesen.
kitartás.

Panni írta...

Szabadul-szabadul... Itthon már nem akarok új szabályokat, de kint gatyafelkötés lesz, mert ez így nem oké. Kitartok, van más választásom? :-))