2012. február 6., hétfő

Kintrekedtünk

Elég paranoiás vagyok ahhoz, hogy ne reklámozzam, amikor éppen teljesen üresen áll a ház, ezért csak most írom meg, hogy Balázs három szép napot töltött Svájcban. Sajnálom, hogy csak ennyit, de muszáj megőriznünk a komolyság látszatát és egy picit sem engedni abból, hogy az iskolába márpedig az utolsó napig be kell járni. Kicsit aggódtunk, hogy felszállnak-e a Malév gépek csütörtökön, de felszálltak, nem volt gond.
Balázs a leszálláskor most nem a fülfájásával szórakoztatta el magát, hanem azzal, hogy sikeresen reprodukálta a Coke+Mentos kísérletet. Az első, szinte azonnali bélmosás után szegényre félóránként törtek rá a görcsök, nagyon megviselte. Még panaszkodott is egy sort, hogy „én hülye, tízéves létemre ilyet csinálok!” Mesélte másnap a telefonban, hogy mit művelt, de addigra már nagyjából kiheverte a dolgot, mert mikor kérdeztem, hogy hányt-e vagy f*sott, azt válaszolta, hogy „F*stam. És öt f-betűs szó!”
Péntek estére Gábor lezsírozott egy látogatást a kinti új iskolával, beszélt az igazgatónővel, megmutatták a negyedikesek osztályát, és éppen volt valami szülők által szervezett összeröffenés, oda is elmentek. Balázs a gumicukrok és kekszek láttán hamar feloldódott, de a kajás asztalnál tovább azért nem merészkedett. Összességében az a véleménye az iskoláról, hogy zsír (sic).
Szombaton felmentek valami magas hegyre, ahol rengeteg hó volt és iszonyat hideg, viszont volt drótkötélpálya, hütte, fondü, magyarul minden, ami egy jó kis téli kiránduláshoz kell. Pontosan nem tudom, hogy miket csináltak még, a lényeg az, hogy együtt voltak végre, jól megpuszilgatták egymást és ez engem nagyon megnyugtatott. Azért az vicces volt, mikor a 3 hónapja külföldön élő Gábor komolytalanul lecseszett, hogy jó lenne, ha végre hazamennék hozzájuk :-) Balázs szerint az új lakás is zsír, az iskola tényleg szemben van a házzal, eddig minden jónak tűnik.
Gábor szerzett új jegyet is, mert közben azért mégiscsak csődbe ment a Malév. Lett volna közvetlen járat (Swiss), de az 900,- CHF-nál kezdődött. Végül egy berlini átszállásost választottak, amit nem teljesen értek, egyrészt mert ez sem volt lényegesen olcsóbb, másrészt pedig – már elnézést, de – úgyis megtéríti a MALÉV, akinek ez az út még így is a nagyon olcsó kategóriába tartozik, ha pl összehasonlítjuk egy Bp-NY első osztállyal. Viszont nagyon gyorsan haza értek ezzel is, és valahol megértem Gábort, hiszen amikor nekem a Finnair sztrájknál elhagyták a csomagomat, hülyére vásárolhattam volna magam, valami mégis visszatartott ettől (a hülyeség, nyilván :-) ).
Közben, hogy magamról is írjak, az én hazautam is bonyolódik. Na jó, nem is bonyolódik, egyszerűen csak csúszik egy hetet. Ezzel meg is oldódott, hogy hogyan készítek kalóz sapkát Balázsnak :-( Nem így terveztem, de szegényem most nem nagyon fog tudni pattogni, így is nem kis szívességet kellett kérnem egy kedves ismerőstől, hogy egyáltalán akármilyen jelmeze lehessen Balázsnak.

Ahogy a dolgok most kinéznek, még két hétig nemigen fogok érdemben posztolni, addig továbbra is olvassatok Indiáról és nézegessetek fényképeket :-)

Nincsenek megjegyzések: