2012. február 24., péntek

Hétvége

Balázs ma megkért, hogy hozzam haza ebéd után, és mivel épp itthon vagyok, engedtem a szép szónak.
Kár volt. Leírhatatlan, amit művelt, egyszerűen szavak nincsenek rá. Szó szerint azt próbálgatta, hogy meddig mehet el, mikor robbanok. Nagyon-nagyon türelmes voltam, pedig nem könnyű annak lenni, amikor teli torokból ordítják az emberre, hogy büdös banya, kurva, menj a sírodba, utállak. Szépen mentem végig a praktikákon, amik persze lószart sem értek, jött utánam és szándékosan provokált, kidobálta a ruháimat az ablakon, artikulátlan hangon üvöltözött.
2,5 óra tömény kiképzés után eljött az a pont, amikor fogtam és elfenekeltem. Fuldoklott a saját könnyeiben, mondogatta a sértéseit, mondjuk sok újat már nem tudott mondani, előzőleg már kimerítette a repertoárt. Jött utánam és ordított, hogy hagyjam békén és nem volt képes megérteni, hogy semmire sem vágyom jobban, mint őt békén hagyni, de ahhoz az kéne, hogy ő is hagyjon békén engem. Végül feljött, a szobájában még zokogott egy sort, aztán elaludt. Van mit kipihennie.
A bőr lesül a képemről, hogy egy tízéves gyereket így "kell" fegyelmezni, hogy egészen egyszerűen nem bír leállni és itt már nem csínytevésekről van szó, hanem nagyon komoly dolgokról (pl többször megpróbálta betörni a nappali ablakait). Tökmindegy, hogy a kedvébe járok vagy nem járok a kedvébe, hogy van-e házija vagy nincsen, nem tudom semmihez sem kötni, egyszercsak bekattan és akkor nagyon durva dolgokat csinál. Máskor meg napokig olyan, mint egy normális gyerek.

5 megjegyzés:

r. írta...

azert az indiai utad utan sztem eleg sok stressz felgyulhetett Balazsban, egyreszt, ha jol ertem, menet kozben kiderult, h egy hettel kesobb jossz haza (mikozben az apukaja a vilag masik vegen kozben az o szempontjabol), masreszt betegen jottel haza, amitol tuti nem voltal annyira jofej, meg ha akartal volna is, mint amennyi kellett volna Balazsnak ezutan, azert ezek nehezito tenyezok

Panni írta...

Teljesen igazad van és én is ezeket mondogatom magamnak, csak közben nehéz elfelejteni, hogy most jöttem haza a világ másik végéről, betegen, a férjem a világ másik végén, érted... És mondogatom, h nem tehet róla, de nem lesz könnyebb ettől... :-)

Vica40 írta...

Mind ha a fiamról olvastam volna...

Dorci írta...

Sajnálom, Panni!
Iszonyú lehetett... És tudom, hogy nem vigasz, hogy minap Csabim is ezt művelte velem... Rettenetes érzés, és ilyenkor mindig beugrik nekem, hogy valahol a világ valamely pontján épp ugyanezt éli át egy másik Anya. És akkor picit könnyebb.
Ha arra gondolnék, hogy van olyan szülő, aki ezt soha nem élte át, én meg ezredszerre és mindkét gyerekkel végigmentem ezen... Na, erre igyekszem nem gondolni, mert önsajnálatba mennék át... attól meg még vacakabbul lennék.

Amúgy nálatok a Balázs a férjednek is csinálja ezt? Vagy mikor otthon van a párod, akkor is csinálja ezt veled? És akkor ezt ő, hogyan reagálja le???

Mert nálunk az van, hogy Zolinál sosem jön elő a dührohama.

Szép napot!
D.

Panni írta...

Dorci, férjem most kint él Svájcban, ez a nagyon durva viselkedés pedig újkeletű, úgyhogy nem tudom megmondani, hogy vele hogy viselkedne, de gyanítom, hogy nem menne el eddig, ezt nekem tartogatja :-/