2012. február 27., hétfő

Hajrá

Ma reggel megírtuk a szülinapi meghívókat. 3 hét múlva újraegyesül a család, 4 hét múlva pedig már Svájcban fogok posztolgatni dobozokat kipakolni, rendezgetni-rendeszkedni, takarítani. A finishben vagyunk, ez a legrosszabb, mostmár jobb lenne gyorsan túllenni az egészen.
Balázs hol lelkes, hol ijedt, de általában inkább lelkes. Remélem, ez nem valami megfelelni akarás a részéről és ha van benne feszültség, inkább most engedje ki (hülye-hülye, dehát kiengedi, miket beszélek!). Én még nem álltam neki dobozolni, most az az elképzelés, hogy Gábor hazajön 16-án vagy 17-én (remélem, 16-án), és lesz egy hetünk, hogy az egész életünket dobozokba zárjuk. Nagyon-nagyon utálok költözni, Gábor viszont nagy költözködő, úgyhogy rábízom magam a szakértelmére, én meg majd addig függönyt varrok az új ablakokra. Vagy főzőcskézek Balázzsal, akiből végre előtört a gourmet-véna és elméletben már egészen kreatívan étkezik. Sajnos a gyakorlatban még kicsit félős és nem akarja elhinni, hogy van élet a ketchup-os tésztán túl is, ezért szegényt mindig át kell vernem. Valamelyik nap főztem neki bolognai spagettit és mivel nem bírta abbahagyni az evést (elég durva étvágya van mostanában, el is mozdult végre a 35 kilóról), megkérdeztem, szerinte mitől ilyen finom, mi van benne. Kapásból rávágta, hogy hát mi-mi, tészta, ketchup, husi és sajt. Nézett nagyot, amikor elkezdtem sorolni a zöldségeket és a fűszereket, hát még mikor kiderült, hogy ketchup nincs is benne egyáltalán! De nem volt csalódott, ette tovább hősiesen. Mondjuk a parmezánt nem mertem bevallani, csak sajtként emlegettem, mert egyszer megszagolt egy darab parmezánt közelről és azóta nem szabad kiejteni előtte ezt a szót.
Majd ott kint jól rászoktatom az igazi finom ételekre! Az a helyzet, hogy amióta Gábor elment, nem nagyon kreatívkodom a konyhában, mert hiányzik a lelkes közönség. Viszont Indiában beszereztem egy nagyon tuti szakácskönyvet, plusz megszereztem a szálloda sous chef-jének az elérhetőségét, úgyhogy megtudják majd a fiúk is, mitől döglik a magyar gyomor!

2 megjegyzés:

zsuzsi írta...

Nalunk a gomba meg mindig tiltolistas, pedig elismerte mar h finom, de ki is fejtette, h neki ez "psziches eredetu", tudja, h butasag, de nem tud ellene mit tenni, hat igy allunk. Atverni sem szoktam, van elet gomba nelkul, minden mast megeszik, meg a kaposztat is ujabban. Meg a spenot, ami nem csuszik, de azt amugysem lehet minden nap kapni.

Zoldsegrejto kaja meg a cottage pie es ilyesfele pie-ok, abba en rengeteg mindenfelet eltuntetek :)

Meggyogyultal? Dolgozol meg? A koltozkodes a szeretett csaladtag elvesztese utani legnagyobb stressz, ami vkit erhet, nagyobb mint a munkahely elvesztese allitolag, szoval nem irigyellek, drukk h ez sok evig az utolso legyen :)

Panni írta...

Zsuzsi, ez a pszichés gombaiszony aranyos :-)) A hal meg a gomba az, ami nagyon nem és ezeket ugye elrejteni sem lehet, de nem is baj, ezek nélkül még megvan valahogy. Spenót érdekes, hol imádja, hol utálja. Nálunk egyébként a bolognai a nagy zöldség-hús rejtő kaja, meg a levesek, amiket nagyon szeret, gulyás, zöldborsó, ezekbe is beledobálok mindenféle "titkos" dolgot.
Én még dolgozom, illetve még nem, mert itthon várom, hogy kinőjenek a a neutrofiljaim, addigis minden délután jön a torok- és fülfájás. Majd holnap a László kh-ban megmondják, hogy jól vagyok-e már.