2012. január 25., szerda

Revideál

A szelektív memória... Tudtam, hogy Gáborral kell csak beszélnem és egyből minden szép lesz! Mert ahogy beszélgettünk, eszembe jutott a vasárnapunk, ami olyan szép volt! Nem volt már hely a Legoknak, ezért szóltam Balázsnak, hogy készüljön, mert létszámoptimalizálást hajtunk végre a gépjárműparkjában. Ki is szórtuk az összes autót, buszt, repülőgépet, kamiont és villamost és három célkupacba soroltuk: kell, kuka, eladó. Leült Balázs, nézegette, vizsgálgatta az autóit és adogatta nekem: ez jó állapotban van, szerintem ezt eladhatnánk; ez kuka; hááát, ez nagyon béna, nézd meg, már a kereke is kiesett. Aztán a kezébe került egy ütött-kopott, valaha zöld kis busz.
- Anya, ez honnan van??
- Nem tudom, úgy emlékszem, még az oviban kaptad cserébe valamiért.
- Emlékszel, amikor kiesett az autóból?
- ???
- Hát fogtam a kezemben, kilógattam az ablakon és kiesett.
- Erre emlékszel??? Ez már három éve volt...
- Igen. Megtartom!
Jött egy kis piros tűzoltóautó, hasonló állapotban.
- Anya, ezt apa adta nekem, amikor a Nemo-s tortát kaptam! Hol is volt az?
- Hévizen.
- Az a szülinapom olyan jó volt, az volt eddig a legjobb! Ezt is megtartom!
(Ez a negyedik szülinapján, 6 évvel ezelőtt történt. A nagy szülinapi buli előtt elmentünk wellnessezni egyet és odafelé beugrottam egy cukrászdába, hogy ha már mi ott köszöntjük fel, legyen neki torta ott is. Emlékszem, ott ült a szállodai szoba kis foteljában, ölében Nemo és nagyon vigyorgott. Úgy látszik, benne is mély nyomokat hagyott.)
És jöttek sorban az emlékek: "Ezt a buszt tőled kaptam, ezt semmiképp nem dobom ki!", "Erre emlékszel? Ezt itt vettük, ezt ott vettük, ezt megtartom!" És a végén a 3 nagy Ikeás doboznyi autóból lett egy kis Ikeás doboznyi, és csak azokat tartotta meg, amikhez kedves emléke fűződik, az összes többi kuka- vagy eladósorba került.

És én ezt már szinte el is felejtettem, mert pár hülye veszekedés felülírta. Szégyelljem magam! Viszont ez a kis visszaemlékezés most engem is jól feltöltött :-)

1 megjegyzés: