2012. január 25., szerda

Nincs idegem írni

Valami irtózatosan szét van csúszva Balázs és így én is. A határainak - és az én idegeimnek - a feszegetésre olyan szintre jutott, amit egyszerűen képtelen vagyok tolerálni. És már nemcsak délután, hanem reggel is. Folyamatosan alkudozik és visszafelesel ("de anya", "jó, de", "jó, csak"), és tökmindegy, hogy miről van szó, az akkor és ott neki nem jó, valami más kell. Megállás nélkül hazudozik (amikor lebukik - nagyjából mindig -, megsértődik), próbál átverni, megvezetni, kísérletezget, hogy mit veszek észre és mit nem, pl feltűnik-e, hogy egy rágó helyett kettőt vesz el, ilyen kis hülyeségekkel próbálkozik. Amikor jobb kedvemben vagyok, persze elmagyarázom, hogy észrevettem és ha megkérdezte volna, megengedtem volna magamtól is, de nem mindig vagyok jókedvemben és nagyon rosszul tűröm a hazugságot.
Hihetetlenül elszomorít, amit csinál, és az, hogy nem tudom elviselni. Tegnap óta szedem a leszarom tablettát, amit úgy kell elképzelni, hogy ha nem hajlandó normálisan megcsinálni a háziját, akkor fogom magam, hagyom és felmegyek. Ha nincs házija, hát nincs házija, nem vagyok hajlandó minden estét üvöltözéssel és csapkodással tölteni. Majd megírom a tanító néniknek, hogy tudják, adjanak egyest nyugodtan, egyszerűen leszarom, ennyit bírnak az idegeim és nem többet. Mérhetetlenül idegesít a beszéde is és komolyan, sokszor már majd' szétrobbanok, mire egy mondatot végigmond, aminek persze még mindig se füle, se farka, de legalább levegőt vesz. Minden egyes szóról a mondatban eszébe jut egy újabb mondat, amiből egy még újabb gondolat indul el és egyszerűen lehetetlen kibogozni, hogy mit akart mondani eredetileg. Tudom, hogy nem direkt csinálja, ahogy én sem direkt vagyok ember, érzésekkel és emberi hibákkal.
Jó lenne azt írni, hogy vasárnap végre elhúzok 2 hétre, de nem jó az sem, mert már most aggódom Balázsért és nem lesz jó úgy külföldön, hogy ő közben a szülei nélkül van (oké, nagyszülővel, de akkoris). Semmi sem jó most, nagyon nem és rohadtul nincs semmi segítségem és nehogy valaki azt írja, hogy kitartás, mert eddig tartott a kitartás, innentől kb anarchia van :-(

3 megjegyzés:

á írta...

hát Panni, épp múlt hét pénteken éreztem így magam, egy rohadt szar hét után. elő is vezettem a napközisnek, hogy tele van a t@köm, és elegem van, és leszarom. ő meg nézett nagy szemekkel.
a baj csak az, hogy szerintem bennem van a hiba, a srácom mindig ugyanolyan - alkudozó; ferdítő; sunnyogó; magának kikérő; anya, de; anya, csak; stb - én meg múlt héten kicsit (nagyon) fáradt voltam és alacsonyabb volt a tűréshatárom.

ez van. ilyenkor mindig azokra a pillanatokra gondolok, amikor elolvadok tőle, mert csak így lehet túlélni. neked is ezt ajánlom.

fel a fejjel :D

Panni írta...

Teljesen igazad van, én is le vagyok merülve mint a Tesco elem, és én is azzal töltöm fel magam, hogy mikor elalszik, odaülök és simizem.
Csak rossz, hogy nem tudok rá nem haragudni, pedig hát a nagyvonalúságot pont nekem kéne tanítanom, leginkább példamutatással. Őrá haragszom, magamban csalódtam, frusztrált vagyok és úgy be tudnék verni egyet valakinek, akárkinek, aki épp szembe jön...

Südve írta...

Szerintem van valami a levegőben, az enyém is borzalmas, provokál, visszapofázik, ellenkezik, nehezen türtőztetem magam. :-(