2012. január 10., kedd

Itthon

Balázs tegnap átesett a kisműtéten, a Jóisten áldja meg azt, aki feltalálta a vezetéses érzéstelenítést, azt pedig éltesse sokáig, aki az altatással kombinálva még alkalmazza is! Úgy ébredt fel, hogy nem érzett semmit, délután kezdett el fájni, már itthon, de egy adag Nurofen és lefekvés előtt egy Cataflam teljesen rendbe tette.
Amit viszont a műtét előtt kapott Dormicum tett vele és közvetve az egész sebészettel, azt senkinek nem kívánom. A hústorony aneszteziológussal leállt kötözködni, hogy de márpedig ő fel akar kelni és részegen táncolni, négyen nem tudtuk az ágyban tartani, röhögve számolta a szájaimat, az orraimat és a szemeimet, és élvezte, hogy a fejét nem tudja megtartani és folyton a párnára puffan. Mikor vitték a műtőbe, azon örömködött, hogy megy alatta a kocsi és jajdejó, a műtő előtt pedig, a puszi után még visszaordított, hogy "majd később találkozunk!"... Mikor kihozták, aludt kb félórát, aztán ott folytatta, ahol műtét előtt abbahagyta, megspékelve azzal, hogy ő éhes és szomjas, és azonnal kerítsek neki teát és pogácsát. Persze nem ehetett és nem ihatott, ráadásul fel sem kelhetett, ez megalapozta a hangulatát. Mikor kapott egy fél pohár teát, kiakadt, hogy miért sajnáljuk tőle. Később adtak neki egy pohár joghurtot, akkor elszabadult a pokol: "Mi ez, ez félig innivaló, én meg ÉHES vagyok!!! Én kaját akarok!!!" Népszerűek voltunk :-))
Elbocsátásnál lelkünkre kötötték, hogy aznap csak pépeset és kímélőt ehet. Bevallom töredelmesen, hogy irtóra bezabált nempépesből és nemkímélőből. Egy kiskockázatú beavatkozás után 6 órával felesleges idegborzolás lett volna még ezen is szőrözni vele. Mégcsak nem is intubálták, olyan rövidke volt az egész.
Ma nem volt virgonc, voltak nehéz pillanatok, vállamra borulva zokogás, de alapvetően jól van és van abban valami megható, ahogy a legfájdalmasabb helyzetekben is megbízik bennem és bármit mondok, feltétel nélkül elhiszi (és aztán persze mindig kiderül, hogy igazam is van :-) ). Nagyon megkönnyítette a bizalom a mai napot!

5 megjegyzés:

Südve írta...

Jobbulást neki!!!

Amúgy ettől a cucctól Sára is olyan volt a mandulaműtét előtt, mint aki betépett... :-O Ahelyett, hogy megnyugodott volna, rihegett-röhögött... (Máshol szerintem mást alkalmaznak, egyetlen más műtétje előtt sem tapasztaltam ezt a viselkedést, pedig volt műtét elég... :-()

Panni írta...

Ez érdekes, mert Balázs a mandulaműtét előtt is Dormicumot kapott (akkor még szirupot) és attól kb 5 perc alatt bealudt, teljesen kiütötte. Most viszont... Borzalom volt, amit művelt.
Köszi a jókívánságokat, javulgat :-)

Móni írta...

Jobbulást Balázsnak!
Nálunk a lumbáláshoz adott bóditó, (ami elvileg kiüti a gyerekeket) hatott másképp: polcborogatás, 8 ember fogta le, visitott mintha ölnék, és nem emlékszik semmire ebből. Azt mondták a dokik hogy az ADHD okozhatja hogy nem úgy hatnak a bóditó vagy nyugtató szerek mint átlag gyerekeknél.

Aranka írta...

Jobbulást kívánok Balázsnak. Szerintem is ezek a "gyerekek fütyülnek rá" minek hogyan kellene hatnia.

Zsuzsa írta...

az adhd is bekavarhat, de múltkor mondta az altatóorvos, hogy ugyanarra a gyerekre ua az altatószer különböző alkalmakkor máshogy hathat, és semmiféle következtetést nem lehet abból levonni, hogy előzöleg hogy sikerült. elég nyugtalanító információ. :)