2012. január 1., vasárnap

2011

Nem szoktam évértékelőt írni és egyáltalán, visszafele nézni sem szívesen, de ez az év azért megért egy misét (na nem szó szerint, azt azért nem). Gyakorlatilag minden hónapban történt valami emlékezetes.
A poszt nyilvánvalóan nem Szilveszter éjfélkor íródott, így a december felét gyakorlatilag elkiabálom :-) De nem baj, legfeljebb utólag beleszerkesztek.

Január
Végre otthagytuk az előző pszichiáterünket és elmentünk a Fimotába. Az év egyik legjobb döntése volt ez a váltás.
Zs néni bejelentette, hogy külföldre megy és nem tudja, visszajön-e.

Február
+ Megkaptuk a Bizottsághoz az időpontot Balázsnak. Nagyon vártam ezt a levelet és nagyon örültem neki.
Az új osztályfőnökről kiderült, hogy egy összeférhetetlen kretén idióta vadállat.

Március
Nagyon sok időt töltöttünk együtt hármasban, mennyiségileg és minőségileg is nagyon jól teljesítettünk családi együttlétből.
+ Megvolt Balázs vizsgálata.
+ Nagyon sok támogatást kaptam barátoktól, erkölcsileg is és fizikailag is.
+ Felmerült, hogy Gábor 6 hónapra kimegy New York-ba. Később ettől visszalépett, így a kollégája ment ki és az a sok M&M's most ott sírdogál Manhattan kellős közepén.
- Sok-sok kezelés, műtét és vizsgálat végjátékaként kivették a méhemet és mivel néhány egység vérrel is megkínáltak, összesen 10 napig aszaltak a kórházban. Balázs szülinapja is ott ért, ami elég érdekesen alakult, mert ahol anno a szülőszoba volt, ott most az intenzív osztály van, így elmondhatom, hogy 9 év elteltével ugyanott feküdtem és Gábor is ott volt mellettem ugyanúgy, zöld köpenyben. Sajnos az apropo kicsit más volt.

Április
+ Elkezdődtek a szülő tréningek a Fimotában. Nagyon sok új, jó és érdekes dolog hangzott el.
+ Felmerült a svájci munkalehetőség.
- Nagyon-nagyon korán, 2,5 héttel a műtét után visszamentem dolgozni, ráadásul egyből egy pörgős, sokat dolgozós finnországi úttal nyitottam, ezt nem kellett volna.

Május
+ Májusban semmi különös nem történt, azt hiszem, nálunk ez jó hírnek számít.

Június
+ Megjött a hivatalos szakvélemény, eszerint Balázs SNI és fejlesztés, speciális segítség és felmentés javasolt a számára.
+ Vége lett a tanévnek!
Nagyon-nagyon feszült és nyugtalan hónap volt ez Balázsnak.

Július
+ Fimota tábor
- Napközis tábor

Augusztus
+ Szuper, kompromisszummentes családi nyaralás Dél-Olaszországban

Szeptember
+ Visszajött Zs néni!
+ Véglegesedett a svájci munka.
A két igazgató-helyettes közölte, hogy Balázs nem ebbe az iskolába való.
Én a hónap nagy részét Finnországban töltöttem, pedig nagyon itthon akartam lenni.

Október
+ Elkezdődtek a szociális tréningek a Fimotában.
+ Balázs elkezdett szárnyalni a tanulásban, mintha csak meg akarná mutatni a két sunyi véglénynek, hogy hülyeséget beszéltek szeptemberben.
+ Találkoztunk az igazgatónővel, sikerült tisztáznunk a helyzetet, így az Ombudsmannak írt levél végül nem lett elküldve.
Kiköltöztettük Gábort Svájcba.

November
+ Folytatódott az iskolai szárnyalás és ezzel párhuzamosan az itthoni hangulat is látványosan jobb lett.
+ Balázs nagyon sokat fejlődött. Komolyodott is, a beszéde is jobb lett és toleránsabb is lett.
- Nagyon-nagyon hiányzott Gábor, iszonyú nyomasztó volt a nélküle töltött idő.

December
+ Gábor hazajött!!!
+ Sok-sok pozitív dolog és sikerélmény a suliban.
Fimota szülői értekezlet, eszerint nagyon sokmindenen változtatnom kell Balázs nevelésében, ha nem akarom, hogy tutyimutyi felnőtt legyen belőle.

Összességében ez az év inkább volt rossz mint jó és nem mondanám, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz, inkább a túlélésé. De mi ugye túlélésben nagyok vagyunk, úgyhogy állunk elébe. Pörgésben nem lesz hiány, azt hiszem.

5 megjegyzés:

Gabi, Berlin írta...

BUÉK, először is!
Most akkor mi van Svájccal? Mentek vagy nem mentek?

Panni írta...

Hát persze, hogy megyünk!!! Gábor holnapután utazik vissza, még 2 hónapot lenyomunk kétlakiban és február végén költözünk. Megvan a kinti új lakás is, meg minden :-))

Aranka írta...

Kitartást, erőt és egészséget kívánok nektek jövőre. Sajnos tudom a gyereknevelésben min mész keresztül évek óta, de már látszik a fény az alagút végén.

Panni írta...

Aranka, köszönöm! Ezek szerint sorstársak vagyunk. Köszi szépen a biztatást, örülök a fénynek, reméljük, nem a gyorsvonat az :-D

Aranka írta...

Igen, sorstársak vagyunk és biztosíthatlak róla, nem lesz gyorsvonat, viszont ettől vagyunk képesek minden apró lépésnek örülni és megbecsülni.