2012. január 31., kedd

Messze

Eljöttem messzire dolgozni, Balázzsal pedig Gábor anyukája költözött össze. A következő 10 napban nemigen fogok tudni új híreket hozni Balázsról, úgyhogy addig olvassatok az utamról.

2012. január 27., péntek

Osztályközösség

Most olyat fogok írni, amit nagyon rég nem írtam már: pozitívat az iskoláról!
Múlthéten valamelyik nap Balázs előadott egy nagyon kuszát, de ki lehetett hámozni a lényegét: valaki kidobott valamit a 2. emeletről az udvarra és a tanító néni azt mondta, hogy vagy magára vállalja az elkövető, vagy mindenkit megbüntet (nem emlékszem pontosan, azt hiszem, intővel). Balázs, aki az egésznek a következményeit egyáltalán nem látta át, simán kijelentette - szerencsére csak az osztálytársainak -, hogy hát ha csak ennyi, hogy valaki vállalja magára, akkor majd ő magára vállalja, és akkor senki nem kap büntetést. Ezen már kapásból dobtam egy hátast, mert neki hatalmas igazságérzete van, tehát vagy ő követte el, vagy egyáltalán nem értette a feltételeket. De amit ezután mesélt, az volt a nemsemmi: az osztálytársai megtiltották neki, hogy magára vállalja, hiszen nem ő volt!
Lehet, hogy az iskola selejt, lehet, hogy a tanári kar nagy része dilettáns, de hogy Balázs jó helyen van, az sosem volt még ennyire világos. Gyakorlatilag saját magától védték meg a gyerekek, holott ki is használhatták volna. Sok-sok felnőtt tanulhatna tőlük!

2012. január 26., csütörtök

Patt

Balázs ma elfelejtett logopédiára menni. Elindult az eggyel korábbi buszhoz, ahogy kell logopédia napokon, aztán szépen hazajött és felhívott, hogy hova dugtam az xbox távirányítójából az elemeket :-) Mikor visszakérdeztem fejhangon sipítva, hogy hát te nem logopédián vagy???!!! Akkor esett le neki.
Hiába kérem, nem kapcsolja be a telefonját, így nem tudom elérni.
A napközis tanító néni csak addig látja, míg elindul, hogy utána hova megy, azt nyilván nem tudja.
Nem tudok ott lenni vele, ha tudnék, lennék, de nem tudok és - bocs, de - talán nem is akarok. Ez a mai egy akkora nagy elbambulás volt, nem is értem. Lehet, hogy a napkitörés az ő navigációs rendszerét is megzavarta?? :-))

Fagyos mókus

Mentem hazafelé tegnap, már az utcánkban jártam, amikor - ahogy a számításaim alapján vártam is - elmentem Balázs mellett. Beálltam a következő kis utcába, hogy be tudjon szállni az autóba, de ő nem akart, ott társalgott velem lehúzott ablakon keresztül, mint aki épp csak útbaigazítást kér :-) Akkor mesélte el, hogy elindult ő akkor, amikor kellett, de nem volt kedve buszozni, ezért gyalogolt. Laza 2,5 km volt az út, degeszre tömött táskával és olyan hideg volt az arca és olyan fáradt volt, de azt mondta, nagyon jól esett a séta. Még ilyet! Én azt hittem, utál sétálni :-))

2012. január 25., szerda

Revideál

A szelektív memória... Tudtam, hogy Gáborral kell csak beszélnem és egyből minden szép lesz! Mert ahogy beszélgettünk, eszembe jutott a vasárnapunk, ami olyan szép volt! Nem volt már hely a Legoknak, ezért szóltam Balázsnak, hogy készüljön, mert létszámoptimalizálást hajtunk végre a gépjárműparkjában. Ki is szórtuk az összes autót, buszt, repülőgépet, kamiont és villamost és három célkupacba soroltuk: kell, kuka, eladó. Leült Balázs, nézegette, vizsgálgatta az autóit és adogatta nekem: ez jó állapotban van, szerintem ezt eladhatnánk; ez kuka; hááát, ez nagyon béna, nézd meg, már a kereke is kiesett. Aztán a kezébe került egy ütött-kopott, valaha zöld kis busz.
- Anya, ez honnan van??
- Nem tudom, úgy emlékszem, még az oviban kaptad cserébe valamiért.
- Emlékszel, amikor kiesett az autóból?
- ???
- Hát fogtam a kezemben, kilógattam az ablakon és kiesett.
- Erre emlékszel??? Ez már három éve volt...
- Igen. Megtartom!
Jött egy kis piros tűzoltóautó, hasonló állapotban.
- Anya, ezt apa adta nekem, amikor a Nemo-s tortát kaptam! Hol is volt az?
- Hévizen.
- Az a szülinapom olyan jó volt, az volt eddig a legjobb! Ezt is megtartom!
(Ez a negyedik szülinapján, 6 évvel ezelőtt történt. A nagy szülinapi buli előtt elmentünk wellnessezni egyet és odafelé beugrottam egy cukrászdába, hogy ha már mi ott köszöntjük fel, legyen neki torta ott is. Emlékszem, ott ült a szállodai szoba kis foteljában, ölében Nemo és nagyon vigyorgott. Úgy látszik, benne is mély nyomokat hagyott.)
És jöttek sorban az emlékek: "Ezt a buszt tőled kaptam, ezt semmiképp nem dobom ki!", "Erre emlékszel? Ezt itt vettük, ezt ott vettük, ezt megtartom!" És a végén a 3 nagy Ikeás doboznyi autóból lett egy kis Ikeás doboznyi, és csak azokat tartotta meg, amikhez kedves emléke fűződik, az összes többi kuka- vagy eladósorba került.

És én ezt már szinte el is felejtettem, mert pár hülye veszekedés felülírta. Szégyelljem magam! Viszont ez a kis visszaemlékezés most engem is jól feltöltött :-)

Nincs idegem írni

Valami irtózatosan szét van csúszva Balázs és így én is. A határainak - és az én idegeimnek - a feszegetésre olyan szintre jutott, amit egyszerűen képtelen vagyok tolerálni. És már nemcsak délután, hanem reggel is. Folyamatosan alkudozik és visszafelesel ("de anya", "jó, de", "jó, csak"), és tökmindegy, hogy miről van szó, az akkor és ott neki nem jó, valami más kell. Megállás nélkül hazudozik (amikor lebukik - nagyjából mindig -, megsértődik), próbál átverni, megvezetni, kísérletezget, hogy mit veszek észre és mit nem, pl feltűnik-e, hogy egy rágó helyett kettőt vesz el, ilyen kis hülyeségekkel próbálkozik. Amikor jobb kedvemben vagyok, persze elmagyarázom, hogy észrevettem és ha megkérdezte volna, megengedtem volna magamtól is, de nem mindig vagyok jókedvemben és nagyon rosszul tűröm a hazugságot.
Hihetetlenül elszomorít, amit csinál, és az, hogy nem tudom elviselni. Tegnap óta szedem a leszarom tablettát, amit úgy kell elképzelni, hogy ha nem hajlandó normálisan megcsinálni a háziját, akkor fogom magam, hagyom és felmegyek. Ha nincs házija, hát nincs házija, nem vagyok hajlandó minden estét üvöltözéssel és csapkodással tölteni. Majd megírom a tanító néniknek, hogy tudják, adjanak egyest nyugodtan, egyszerűen leszarom, ennyit bírnak az idegeim és nem többet. Mérhetetlenül idegesít a beszéde is és komolyan, sokszor már majd' szétrobbanok, mire egy mondatot végigmond, aminek persze még mindig se füle, se farka, de legalább levegőt vesz. Minden egyes szóról a mondatban eszébe jut egy újabb mondat, amiből egy még újabb gondolat indul el és egyszerűen lehetetlen kibogozni, hogy mit akart mondani eredetileg. Tudom, hogy nem direkt csinálja, ahogy én sem direkt vagyok ember, érzésekkel és emberi hibákkal.
Jó lenne azt írni, hogy vasárnap végre elhúzok 2 hétre, de nem jó az sem, mert már most aggódom Balázsért és nem lesz jó úgy külföldön, hogy ő közben a szülei nélkül van (oké, nagyszülővel, de akkoris). Semmi sem jó most, nagyon nem és rohadtul nincs semmi segítségem és nehogy valaki azt írja, hogy kitartás, mert eddig tartott a kitartás, innentől kb anarchia van :-(

2012. január 21., szombat

Új gyógyszer

Mindenképpen meg kell írnom, hogy végre kiváltottam Balázs új gyógyszerét, a Ritalin retard kapszulát. Hogy ez miért nagy szám, arra csak annyit, hogy másfél hónapja várunk rá, de ez a legkisebb gond. December elsején írták fel, akkor megtudtuk a patikában, hogy hiánycikk, nem is rendelhető. Oké, akkor helyettesítsék saját hatáskörben, adjanak ki helyette tablettát. Azt nem lehet, mert ez szigorúan ellenőrzött készítmény. Dehát odaadom a receptet, kisebb hatóanyagút kapok helyette, ez nem visszaélés. Nem lehet, szigorúan ellenőrzött, ráadásul az értesítő (ezt minden "duplareceptes" gyógyszerhez mellékelni kell háromhavonta) a retardra vonatkozik. Menjek vissza, kérjek új receptet, új értesítőt. Oké, megvolt, nemsokkal később hívtak, hogy jött retard, de mivel már kiadták a tablettát, legkorábban január 7-én írhatják fel a következő adagot, tehát az kizárt, hogy a fel nem használt retard recepttel belibbenek és kiadják. Új értesítő kell majd? Nem.
Most felírattam a retardot, külön rákérdezett a pszichiáter, hogy kell-e új értesítő, én meg rávágtam, hogy nem, megvan az előző, ami retardra szól. Persze, hogy az nem volt jó, mert dec. 1-jén kelt, míg a tablettás értesítő 7-én, ami érvényteleníti az előzőt. Annak ellenére ragaszkodtak ehhez, hogy a nyomtatványon két opció van: érvényteleníti és nem érvényteleníti. Egyik sem volt aláhúzva a tabletta értesítőjén. Megkaptam azt is, hogy már azt sem lett volna szabad elfogadniuk, mert mi van, ha jön egy ellenőrzés. Kicsit felhúztam magam, úgyhogy visszakérdeztem, hogy akkor mégis miért fogadták el, ha nem lett volna szabad. Egy szabály vagy komoly és akkor következetesen be kell tartani, vagy laza és akkor előbb-utóbb úgyis mindenki eltekint tőle. Nem, ez komoly szabály, menjek vissza Pestre, kérjek értesítőt. Hiába magyaráztam, hogy a drnő hetente egyszer rendel, akkor is munkaidőben, ráadásul nem én és nem ő tehet róla, hogy hiánycikk volt a retard és telefonon félretájékoztattak, hajthatatlanok voltak, így tegnap szegényt berángattam a Fimotába, megírta az új értesítőt, én kiváltottam a nyüves kapszulát és most mindenki boldog.

Kedden egyébként beszéltünk arról is, hogy van-e módja annak, hogy ő írja fel Balázsnak a gyógyszert, amit mi kint kiváltunk és több lehetőség is van erre, csak meg kell nézni, hogy Svájc esetében is működik-e, mert ők ugye nem EU-tagok. Még nem tudjuk, melyik az egyszerűbb és járhatóbb: ez, vagy elmenni kint egy pszichiáterhez. Hosszútávon mindenképpen az utóbbi, csak szeretnénk előbb kitapasztalni, hogy hogy működik kint a tolerancia...

2012. január 20., péntek

Aki hülye, haljon meg

Megyek Indiába. Jövő szombaton. Legalábbis én azt hittem. Miután a jegy kiállításával direkt megvártuk a határidőt, hogy biztos minden rendben legyen, most vettem észre, hogy igazából csak vasárnap megyek. Ez azért vicces, mert így hétfőn hajnali 5-kor érkezem, Immigration Office, poggyászok összeszedése, stb, nagyon optimistán számolva is 6 körül érek a szállodába, tehát lesz 2 órám "pihenni". Az már csak hab a tortán, hogy Londonban élő régi ismerőssel leszerveztem egy szombati kávézást a Heathrow-n... Mondjuk ha mérlegre teszem a megnyert egy teljes napot Balázzsal és az elveszített egy éjszakányi alvást, szerintem még mindig jól jártam.
De én nem vagyok figyelemzavaros, áááá, dehogy :-))

Csak szépen, sorban

Sokminden van most, amiről tudnék írni, de a sokféleség miatt nem egy poszt lesz. Semmi extra, csak kis, témába vágó történések. A végéről kezdem, mert ez a legaranyosabb. Tegnapi házi feladat:

Kedvenc állatom


Az egyik legkedvesebb állatom a kutya.
Zozinak hívják. Nagyon kedves és játékos.
Az egyik szomszédunkban lakik. Aligha kopasz és szép barna
és még csak kölyök kutya azt hiszem kettő éves.
Amikor haza jövök nagyon örül nekem hogy megjöttem.
Kicsit vékony de nagyon barátságos.


Szó szerint másoltam át. Ezt a saját szavaival fogalmazta meg, ami egyrészt nagyon jó, mert ez kb az eddigi legjobb fogalmazás, ami tényleg az ő fejéből pattant ki, másrészt benne van minden, ami Balázs és minden, amiről a blog szól :-)

2012. január 19., csütörtök

Bizi

Megkaptuk a félévi bizonyítványt és örülünk :-) Egy hármas lett és három ötös, a többi négyes, szóval az átlag bőven 4,0 fölött van. Hogy miért írom ezt le, amikor pedig tényleg nem érdekelnek az osztályzatok? Mert Balázst már érdekli! Büszke volt rá, büszkén mutatta meg és büszkén mesélte, hogy a fiúk közt a jobbakhoz tartozik ezzel az eredménnyel. De képzeljem el, hogy M-nak csak négyesei és ötösei voltak, D-nak pedig csupa kettese! Szerintem ez jó jel, hogy ezek a visszajelzések alapján ő pozícionálja be magát (önkritika, önbizalom). Az is jó, hogy számítanak neki a visszajelzések. Örülök, na!
A másik örülés, hogy kapott egy osztályfőnöki dicséretet, ami ezüst tollal lett beírva. Repkedett örömében, Gábornak is elmesélte, az ezüstöt külön kihangsúlyozta :-)

2012. január 15., vasárnap

Lábadozunk

Minden oké velünk, nagyokat pihenünk, nagyokat veszekszünk és nagyokat alszunk (most is azért tudok ideülni, mert Balázs még szunyál). Nem sok időm volt gép elé ülni a héten, esténként általában ideestem, dehát kinek van akkor kedve posztot írni?
A napi rutin most nagyon jót tesz, beleértve a veszekedéseket is. Julianna, a kislány, akinek a születéséről írtam pár sort októberben, csütörtökön meghalt. Nagyon jóbarátaink, akikkel ez a tragédia történt és el sem tudom képzelni, mit élnek most át. Még mi Gáborral, egymás közt sem találtuk a szavakat, szabályosan megbénultunk.
Igazságtalan dolog, hogy az élet megy tovább. Mindenki éli tovább a megszokott életét, míg pár országgal odébb két szív megszakad.

2012. január 10., kedd

Itthon

Balázs tegnap átesett a kisműtéten, a Jóisten áldja meg azt, aki feltalálta a vezetéses érzéstelenítést, azt pedig éltesse sokáig, aki az altatással kombinálva még alkalmazza is! Úgy ébredt fel, hogy nem érzett semmit, délután kezdett el fájni, már itthon, de egy adag Nurofen és lefekvés előtt egy Cataflam teljesen rendbe tette.
Amit viszont a műtét előtt kapott Dormicum tett vele és közvetve az egész sebészettel, azt senkinek nem kívánom. A hústorony aneszteziológussal leállt kötözködni, hogy de márpedig ő fel akar kelni és részegen táncolni, négyen nem tudtuk az ágyban tartani, röhögve számolta a szájaimat, az orraimat és a szemeimet, és élvezte, hogy a fejét nem tudja megtartani és folyton a párnára puffan. Mikor vitték a műtőbe, azon örömködött, hogy megy alatta a kocsi és jajdejó, a műtő előtt pedig, a puszi után még visszaordított, hogy "majd később találkozunk!"... Mikor kihozták, aludt kb félórát, aztán ott folytatta, ahol műtét előtt abbahagyta, megspékelve azzal, hogy ő éhes és szomjas, és azonnal kerítsek neki teát és pogácsát. Persze nem ehetett és nem ihatott, ráadásul fel sem kelhetett, ez megalapozta a hangulatát. Mikor kapott egy fél pohár teát, kiakadt, hogy miért sajnáljuk tőle. Később adtak neki egy pohár joghurtot, akkor elszabadult a pokol: "Mi ez, ez félig innivaló, én meg ÉHES vagyok!!! Én kaját akarok!!!" Népszerűek voltunk :-))
Elbocsátásnál lelkünkre kötötték, hogy aznap csak pépeset és kímélőt ehet. Bevallom töredelmesen, hogy irtóra bezabált nempépesből és nemkímélőből. Egy kiskockázatú beavatkozás után 6 órával felesleges idegborzolás lett volna még ezen is szőrözni vele. Mégcsak nem is intubálták, olyan rövidke volt az egész.
Ma nem volt virgonc, voltak nehéz pillanatok, vállamra borulva zokogás, de alapvetően jól van és van abban valami megható, ahogy a legfájdalmasabb helyzetekben is megbízik bennem és bármit mondok, feltétel nélkül elhiszi (és aztán persze mindig kiderül, hogy igazam is van :-) ). Nagyon megkönnyítette a bizalom a mai napot!

2012. január 3., kedd

Kettecskén

Gábor ma hajnalban visszarepült oda, ahol a csapból is olvasztott Lindt csoki folyik, mi pedig kettecskén vagyunk Balázzsal. Ezt a hetet megette a fene, holnap megyek vele sebészhez, kinéz egy kis műtét, semmi komoly, de túl szeretnénk rajta esni még a költözés előtt. Ma én voltam orvosnál, mert 11 napja nem bírtam kimászni a "jelentéktelen kis pszichoszomatikus náthámból" (én becéztem így, mikor még jóban voltunk és azt hittem, hallgat a szép szóra). És hogy senki jóléte és jólléte ne árnyékolja be az idillt, Gábor is torokfájással távozott ma. Egyszóval kriplisedünk.
Közben a munka szalad, a háztartás szalad, a költözés vészesen közeleg és kezdek bepánikolni... Sokmindent kell még addig elintézni és most szét vagyok csúszva. Idő, az most nagyon kéne. Meg egy kis akaraterő. Vagy egy jó nagy seggberúgás :-))

2012. január 1., vasárnap

2011

Nem szoktam évértékelőt írni és egyáltalán, visszafele nézni sem szívesen, de ez az év azért megért egy misét (na nem szó szerint, azt azért nem). Gyakorlatilag minden hónapban történt valami emlékezetes.
A poszt nyilvánvalóan nem Szilveszter éjfélkor íródott, így a december felét gyakorlatilag elkiabálom :-) De nem baj, legfeljebb utólag beleszerkesztek.

Január
Végre otthagytuk az előző pszichiáterünket és elmentünk a Fimotába. Az év egyik legjobb döntése volt ez a váltás.
Zs néni bejelentette, hogy külföldre megy és nem tudja, visszajön-e.

Február
+ Megkaptuk a Bizottsághoz az időpontot Balázsnak. Nagyon vártam ezt a levelet és nagyon örültem neki.
Az új osztályfőnökről kiderült, hogy egy összeférhetetlen kretén idióta vadállat.

Március
Nagyon sok időt töltöttünk együtt hármasban, mennyiségileg és minőségileg is nagyon jól teljesítettünk családi együttlétből.
+ Megvolt Balázs vizsgálata.
+ Nagyon sok támogatást kaptam barátoktól, erkölcsileg is és fizikailag is.
+ Felmerült, hogy Gábor 6 hónapra kimegy New York-ba. Később ettől visszalépett, így a kollégája ment ki és az a sok M&M's most ott sírdogál Manhattan kellős közepén.
- Sok-sok kezelés, műtét és vizsgálat végjátékaként kivették a méhemet és mivel néhány egység vérrel is megkínáltak, összesen 10 napig aszaltak a kórházban. Balázs szülinapja is ott ért, ami elég érdekesen alakult, mert ahol anno a szülőszoba volt, ott most az intenzív osztály van, így elmondhatom, hogy 9 év elteltével ugyanott feküdtem és Gábor is ott volt mellettem ugyanúgy, zöld köpenyben. Sajnos az apropo kicsit más volt.

Április
+ Elkezdődtek a szülő tréningek a Fimotában. Nagyon sok új, jó és érdekes dolog hangzott el.
+ Felmerült a svájci munkalehetőség.
- Nagyon-nagyon korán, 2,5 héttel a műtét után visszamentem dolgozni, ráadásul egyből egy pörgős, sokat dolgozós finnországi úttal nyitottam, ezt nem kellett volna.

Május
+ Májusban semmi különös nem történt, azt hiszem, nálunk ez jó hírnek számít.

Június
+ Megjött a hivatalos szakvélemény, eszerint Balázs SNI és fejlesztés, speciális segítség és felmentés javasolt a számára.
+ Vége lett a tanévnek!
Nagyon-nagyon feszült és nyugtalan hónap volt ez Balázsnak.

Július
+ Fimota tábor
- Napközis tábor

Augusztus
+ Szuper, kompromisszummentes családi nyaralás Dél-Olaszországban

Szeptember
+ Visszajött Zs néni!
+ Véglegesedett a svájci munka.
A két igazgató-helyettes közölte, hogy Balázs nem ebbe az iskolába való.
Én a hónap nagy részét Finnországban töltöttem, pedig nagyon itthon akartam lenni.

Október
+ Elkezdődtek a szociális tréningek a Fimotában.
+ Balázs elkezdett szárnyalni a tanulásban, mintha csak meg akarná mutatni a két sunyi véglénynek, hogy hülyeséget beszéltek szeptemberben.
+ Találkoztunk az igazgatónővel, sikerült tisztáznunk a helyzetet, így az Ombudsmannak írt levél végül nem lett elküldve.
Kiköltöztettük Gábort Svájcba.

November
+ Folytatódott az iskolai szárnyalás és ezzel párhuzamosan az itthoni hangulat is látványosan jobb lett.
+ Balázs nagyon sokat fejlődött. Komolyodott is, a beszéde is jobb lett és toleránsabb is lett.
- Nagyon-nagyon hiányzott Gábor, iszonyú nyomasztó volt a nélküle töltött idő.

December
+ Gábor hazajött!!!
+ Sok-sok pozitív dolog és sikerélmény a suliban.
Fimota szülői értekezlet, eszerint nagyon sokmindenen változtatnom kell Balázs nevelésében, ha nem akarom, hogy tutyimutyi felnőtt legyen belőle.

Összességében ez az év inkább volt rossz mint jó és nem mondanám, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz, inkább a túlélésé. De mi ugye túlélésben nagyok vagyunk, úgyhogy állunk elébe. Pörgésben nem lesz hiány, azt hiszem.