2011. december 16., péntek

Kiérdemesült

Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán tegnap a nevéhez méltót alakított. A Dömdö-dömdö-dömdödöm című Lázár Ervin mesét adta elő az osztály. Aki ismeri a mesét, tudja, hogy a legtöbb szöveg Bruckner Szigfridé (aki nem ismeri, itt elolvashatja), aki pedig ismeri Balázst, tudja, hogy ezt a szerepet pont őrá szabták. Többfrontos izgulás volt az előkészületek alatt, eleinte az zavarta, hogy Szigfridet mindenki lehurrogja, később a jelmez okozott egy kis aggodalmat (igaz, nem neki, hanem nekem), a véghajrában pedig fejdíszt követelt, amit később viszont nem akart felvenni, mert mit szólnak majd a többiek.
Végül persze minden klappolt, az osztálytársaknak tetszett a sörény, amit úgy készítettem el, hogy egy filléres hajráfot behúztam világosbarna polár anyaggal, csíkokra vágtam egy világosbarna törülközőt, a csíkokat egymás mellé rácsomóztam a bevont hajráfra, csináltam neki fazont, végül két csíkra ráhúztam egy-egy, hullámpapírból kivágott oroszlánfület és mögötte megcsomóztam a csíkot. 3 napig bújtam a netet mintákért és közben agyaltam  a megvalósításon, végül kb 45 perc alatt megcsináltam az egészet. Balázs tegnapelőtt már mondta itthon, hogy hullik a sörénye (a frottír átka) és ettől "korpás" mindene, aztán tegnap a suliban csak lestem, hogy hogy ezek a tízéves kölkök hogy ekézik egymást. Pont a sörényt tettem Balázsra, amikor odajött B, aki Zoárdot, a lépkedő fenyőfát alakítja és beszólt Balázsnak: helló, korpás! Balázs, oda sem nézve, csípőből válaszolt: kussolj, tűzifa! Aztán persze kiderült, hogy ezek ott bent minden szereplőnek adtak egy gúnynevet és ezzel ökörködnek már napok óta :-))
Na, de hogy az előadásról is írjak: nagyon jó kis műsor volt, rövid és élvezhető, minden gyerek nagyon ügyes és aranyos volt. A "jelmez" beszerzése előtt eléggé aggódtam, hogy ne legyen sem alul-, sem túlöltöztetve Szigfrid, de a terep-mintás nadrág, a hasonló színű póló és a sörény pont tökéletesen hozta az átlag-színvonalat. Ahogy írtam, Balázsé volt a legtöbb szöveg és bár én láttam rajta, hogy nagyon izgul, nagyon ügyesen adta elő a hencegő oroszlánt. Az előadás végén mindenki leakasztott egy angyalkát, odavitte a szüleihez, és odavezette őket egy kiállításhoz, ami a gyerekek és Zs néni grafikáiból állt. Balázs pl ezt készítette:


Miközben mentünk a képek között és Balázs mindegyikről mesélt pár szót, vadidegen nagyszülők jöttek oda, hogy Balázsnak gratuláljanak. Minden felnőtt egyöntetű véleménye volt, hogy nagyon jó választás volt Bruckner Szigfrid szerepe és nagyon jól adott elő. Olyan fura érzés volt, mindenki az én fiamat dicsérte, ő pedig szerényen, de természetesen fogadta a bókokat. Most más is meglátta benne azt, amit én kezdettől fogva látok.


(A képet videofelvételből szedtem ki, linkelek majd videot is, amint fent lesz a hivatalos verzió.)
Természetesen esti kényeztető programra tettem a kisoroszlánomat; virsli, tea, csokisperec és filmnézés összebújva.

3 megjegyzés:

V. írta...

Ana, elképesztően szépet rajzolt Balázs! Gratulálok!

szlivkaszilvi írta...

nem mondom komolyan, hogy ezt Balázs rajzolta!!!! (persze tudom, hogy igen:)). Viszont én most olyan szinten eldobtam az agyamat. hihetetlen, fantasztikus. Gratulálok neki!!!!!!

Panni írta...

Nem tudom, hogy csinálták, mert amúgy ő nem így rajzol ám. De mindegy is, a meglepetés szuper volt :-))