2011. december 26., hétfő

Karácsonyi henyélés

Olyan szépen elhatároztam, hogy míg Gábor itthon van, gép közelébe sem jövök, csak hát ez a hülye papírforma... 23-án délután 5-kor még vidáman fuvaroztam Kata barátnőmet Sopron felé, este 8-ra viszont, mire kiértünk Schwechat-ra, már minden bajom volt. 24-ét már Panadollal nyomtam végig, tegnap pedig a hangomtól is megváltam. Sírva vigad a magyar... Viszont így, hogy szoba- és ágyfogságra ítéltettem, két film között posztolok is egy kicsit.
Szóval Gábor megérkezett, Gábor itthon van, Balázs teljesen rá van tapadva, vele alszik, vele kel, vele mos fogat, teljesen imádják egymást :-) Így várta a reptéren, az O betű helyén az egy Angry Bird ;-)


24-én hajnali 2-kor értünk haza és tegnap estig nem is volt megállás. A Szenteste nagyon hangulatosra sikerült és Balázs olyan kiegyensúlyozott azóta is, hogy arra szavak nincsenek. A szókincse eléggé beszűkült, a következőket képes csak hajtogatni megállás nélkül: "Annyira állat ez a Fekete Gyöngy, köszönöm nektek!", "Tényleg ez a világ legnagyobb Toblerone-ja? Zsír!" Hogy melyik? Hát ez:


4,5 kg és 80 cm hosszú, azért tettük a zongorára, hogy legyen viszonyítási alap. 3 db ilyen csoki utazott haza, Gábor vett külön erre a célra egy táskát, de abba is csak úgy fértek bele, hogy kettőt kicsomagolt az eredeti dobozból és a két "háromszöget" egymásra csúsztatta. A harmadikhoz semmiképp nem akart hozzányúlni, mert azt megrendelésre hozta, egyébként eleve onnan jött az ötlet, köszönjük ezúton is! A csoki-monstrum egyik darabjának a legteteje már elfogyott, ami kb fél tábla csokinak felel meg.

Nem volt alkalmam megírni, de 21-én megvolt a Fimotában a szociális tréningeket lezáró szülői. A foglalkozások alkalmával a fő erényeket gyakorolták különböző szituációkban. Kiderült, hogy van olyan, akinek ez már a negyedik-ötödik ilyen tréning-sorozata, ő már szinte készen van, mi még nagyon a legelején vagyunk, ezt meg is kaptam egyenesen, bele az orcámba.
Kiderült az is, hogy nagyon nem jó, ahogy Balázs dolgait rendezem, túl sokmindenben vállalom helyette a felelősséget. Pl a házi feladatért ne noszogassam, csak kérdezzem meg, hogy kész van-e és szeretné-e, hogy átnézzem vagy segítsek. A táskáját bepakolás után ne ellenőrizzem le. Igazuk van Zsuzsáéknak, mert tényleg inkább most kapjon néhány fekete pontot vagy egyest és tanulja meg a saját kárán, minthogy később legyen belőle egy önállótlan, felelőtlen tutyi-mutyi felnőtt. Olyan fura, hogy amikor 7-8 hónaposan felállt, aztán merev háttal hanyatt esett, mert letottyanni még nem tudott, tökjól alkalmaztam ezt az elvet, most meg pár hülye ötös teljesen meghülyít.
Szóval januártól nagy változások jönnek, sokkal több önállóságot és az ezzel járó felelősséget fogom Balázs nyakába akasztani, persze fokozatosan. Svájcban úgyis főleg saját magára lesz utalva iskolai dolgok terén.

3 megjegyzés:

Südve írta...

Jobbulást!!

Mit mondanak Fimotáék, meddig normális, ha az ember vállalja a felelősséget suliügyben? Mert én bizony nagyon rigolyásan minden nap átnézem a táskát, üzenőt, rendbe teszem a tolltartót, leckét ellenőrzök... és mondogatom magamnak, hogy "de még csak elsős..." :-S

Panni írta...

Köszi, már majdnem alakulok :-D Nem mondtak ilyesmit, csak azt, hogy Balázst már nem lenne szabad ilyen szorosan felügyelni... Tényleg, voltatok végül a Fimotában?

Südve írta...

Nem, férj egyelőre leszavazta...