2011. november 9., szerda

Kulcsosgyerek

A legfontosabb, amit persze elfelejtettem: Balázs egyedül fog hazajárni a suliból. Szerettem volna megbeszélni az egyik szomszéddal, hogy segítsen be délutánonként, de Balázs azt mondta, nem akarja, hogy más hozza haza. És akkor mi legyen? Mi-mi, anya, hát egyedül fogok hazajárni! Szó szót követett, végül muszáj volt belátnom, hogy ideje ezt meglépni; közel két éve egyedül jár logopédiára, minden gond nélkül. Az iskola melletti utcában felszáll a buszra, itthon pedig leszáll és kb 200 métert gyalogol. Jövőhéten élesítünk, addig minden délután ő nyitja a házat és ő riaszt ki. Simán megy neki, nyilván, csak én meg közben tiszta ideg vagyok, hogy mi lesz, ha nem száll fel a buszra, mi lesz, ha túl korán száll le, mi lesz, ha történik vele valami, jaj, tiszta stressz az élet! :-)

És a pár nappal ezelőtti ömlengésemhez hozzá kell tennem, hogy szombaton volt egy olyan masszív bekattanása, hogy fél perc alatt kellett elhagynunk egy kávézót. De az valahogy csak akkor viselt meg, aztán gyorsan el is felejtettem, nem tudom, miért.

Nincsenek megjegyzések: