2011. november 11., péntek

Empátia

Tegnap este boltosat játszottunk Balázzsal. Az ő szobája volt a bolt és amikor beléptem, mindig lelkendeztem, hogy ez a sok jó cucc hogy tetszene a gyerekemnek. Ő volt az eladó és kérte, hogy legközelebb vigyem be a gyerekemet. Vittem is a "gyereket", egy kezekkel felszerelt IKEA szívecske-párna képében. Ő erre elkezdte mesélni, hogy neki is volt gyereke, de a felesége lelépett és vitte magával a gyereket, már nagyon rég nem látta, csak pár képe van róla, azokat megmutatta. Érdekes módon az osztályképeken, amiket hozott, sosem saját magát mutatta. Mutatott egy zászlót is, amit a gyereke csinált és azt mondta, ez az egyetlen emléke róla. Amikor - nemsokkal ezután - vége lett a játéknak, mondtam neki, hogy ilyen történetet többet ne, mert majd' szívbajt kaptam, erre rám nézett és azt mondta: tudom, én is majdnem sírtam.
Tényleg akkora átéléssel adta ezt elő, hogy szinte ő maga is elhitte. Hogy honnan szedte, fogalmam sincs. Hülyén hangzik ezt pont a mostani helyzetben leírni, de a családi háttér mindig biztos volt mögötte és amióta az eszét tudja, sosem kellett amiatt aggódnia, hogy akármelyikünk is elhagyja/elviszi.

Egyébként ahogy játszottunk, nem tudtam nem észrevenni, hogy nagyon keveri a szavakat (feleségem-férjem, gyerekem-anyukám, én-te, régóta-sokáig). Erről éppen tegnapelőtt beszéltünk, amikor kifakadt, hogy hogy utálja ő a fejlesztéseket és nem akar logopédiára járni. Akkor nagyon sokat beszélgettünk a születésről, a különböző fogyatékokról, a sérült és fogyatékos gyerekekről, emberekről. Olyan fura, ez a téma pár hónapja teljesen hidegen hagyta, most pedig olyan okosakat kérdezett, hogy csak lestem. És fogékony rá, mármint érzelmileg. Nagyon gyorsan levette, hogy az ő problémája a könnyebbek közé tartozik és nem nagy áldozat a részéről ez a heti 4 óra logopédia.

2 megjegyzés:

Kriszti írta...

Tetszett ez a történet! Engem mindig lenyűgöz és kicsit megrettent, hogy mennyire nem látunk egymásba. Olyan nagy kincs, ha valaki meg meri mutatni a gondolatait! Bízom benne, hogy az én szülő-gyerek viszonyom is ilyen erős.

Panni írta...

Nekem is nagyon tetszik, hogy Balázs ilyen őszinte és érzelmes. Én otthon sosem tudtam semmit megbeszélni a szüleimmel és az nagyon rossz volt. Akkor is sejtettem, de mostmár teljesen biztosan tudom az okát. Nincs más dolgom, mint másképp csinálni és ez igazán nem esik nehezemre, szerencsére :-)